Martin Hanus: Úgy tűnik, Robert Fico megőrült

Minden hétfőn emberek százai, ezrei vonulnak a miniszterelnök lakása elé, hogy tüntessenek. A Smerben pedig idegesen azt kérdezgetik, mikor adja fel végre a kormányfő luxuslakását?

Emberek százai jöttek el a Bonaparte elé hétfőn is, a szabadságolások és a pozsonyi betonhőség ellenére. És ez így lesz az eljövendő hetekben is, bár a következő alkalmakkor mindig egy kicsivel kevesebb ember jön majd el.

Csakhogy, ahogy minden évben elérkezik a szeptember, az ellenzék aláírások tömkelegével követeli majd Robert Kaliňák leváltását, aki még inkább elerőtlenedett politikai múmiává válik, a miniszterelnök pedig továbbra is csak a legszűkebb rajongói klubját fogja arról meggyőzni, hogy RK ártatlan és többek között a legjobb belügyminiszter az újkori Szlovákia történetében Šaňo Mach óta.

   

Tulajdonképpen milyen is ez a perspektíva? Jelentéktelen, ezt jól tudják a Smerben is, ahol a vezető politikusok közül többeknek – természetesen, kamerák és diktafonok hatókörén kívül – nem maradt semmi, csak (…) a kiábrándulás, hogy hova vezettek a közvélemény irányváltásaira régebben igencsak hiperérzékeny kormányfő populista ösztönei.

(…)

Egy hónappal ezelőtt a Smer ezen emberei azt várták, hogy Robert Kaliňákot feláldozzák, és ezt elsőként ő maga érti ezt meg, lemond, elegánsan azzal indokolva, hogy bár nem követett el semmi rosszat abból, amit az ellenzék rikkancsai kiáltanak rá, de az EU elnökség nyugodt lefolyása érdekében lemond hivataláról. Hogy távozásával is csak Szlovákiát akarja szolgálni, mint ahogy az egész időszak alatt szolgálta.

Ugyanígy, sokan azt várták a Smerben, hogy Robert Fico kihasználja a nyomozás ismételt megnyitása és a Bašternáknál tartott razziát ahhoz, hogy bizonyítsa, ő sem tett semmi rosszat, mint ahogy azt a bohóc Matovič vagy az inkvizítor Lipšic tálalja. Vagy csak inkább elköltözik a bérelt lakásából  – hogy senki se befolyásolhassa rosszindulatúan a nyomozást –, abból az albérletből, amit évekig olyan tisztességesen fizetett köszönhetően felesége keresetének. Mindezt csak azért, hogy a haza nevében reprezentatív lakása legyen és ne kelljen összepakolnia, amikor meghívja mondjuk Angela Merkelt az előszobába vagy a Dunára nyíló teraszra.

Csakhogy sem egyik, sem másik nem következett be. A Smerben azt mondják, a párt zátonyra futott, béna, mint még soha, nincsenek testületi viták. A pártban csak azt tudják, az volt a pártelnök parancsa, hogy nem engedhetik meg, hogy az utca hívja vissza Kaliňákot. Ráadásul a miniszterelnök fő érvelése az volt, hogy míg a koalíciós partnerek megtartják a minisztert – és itt keresve sem lehet jelentősebb és megbízhatóbb szövetségest találni, mint Bugár Béla –, nincs értelme őt eltávolítani.

Ennek megvan a maga logikája. Többek között azért is, mert ha Kaliňák túl korán bukna el, az összes figyelem hirtelen Robert Ficora irányulna. Ezért tűnhetett úgy eredetileg, hogy bár a Smer számára egyértelmű, hogy Kaliňák elbukik, húzza az időt, hogy a belügyminiszter lemondása a belpolitikai csatározások hetei után olyan kedvezménynek tűnjön, ami után az ellenzéknek nem lesz ereje további tüntetéseket szervezni.

Mindezt azzal a feltétellel, hogy a kormányfő időközben legalább látszólagosan megoldja a Bonaparte-val kapcsolatos problémáit.

És pont ez aggasztja az alárendelt smeres politikusokat – miért marad továbbra is a kormányfő a lakásban, aminek bűnbarlang-szerű története van? Mi ennek a hatalmi-politikai logikája?

E mögött lehet egyszerű keményfejűség is. A kormányfő nem akar Matovič hangszóróinak ricsaja közepette költözni. De egyébként tudja, hogy mennie kell, csak nem most, hanem a vihar után, ha egyáltalán valamilyen vihar utáni állapot eljön.

A Smerben azért bizonytalanok, mert a kormányfő egyáltalán nem tájékoztatja őket, hogy van ilyen elgondolása. Ellenkezőleg, azt mondja nekik, továbbra is az elözönlött Bonaparte-ban akar maradni, vihar ide vagy oda.

Hogy mi motiválja elszántságát, csak spekulálhatunk: lehet, hogy azt a lakást tényleg nem bérli, hanem birtokolja, és ha már olyan sok erőfeszítésébe került, hogy tulajdonosi viszony helyett bérleti viszonyt színleljen, most a színlelt bérletből történő kiköltözést kell majd színlelnie. És meg kell egyeznie a közfelkiáltással maffiózónak titulált Bašternákkal, miközben Kaliňák önmaga elleni rendőrségi nyomozást és razziát színlel, de már Bašternáknak is színlelnie kell, hogy Fico nem lesz az ő színlelt albérlője.

Hogyan lehet mindezt elérni és közben nem beleőrülni?

Biztosítékok és különböző magyarázatok látnak napvilágot, mi az oka, hogy a kormányfő annyira ragaszkodik a napóleoni hegyhez (szerk. megj. itt áll a Bonaparte komplexum) – nem csak lelki oka van, ami Fico luxushoz való ragaszkodását jelenti (csakhogy azt máshol is megengedhetné magának), hanem szociológiai is. Nyílt titok, hogy Fico számára a Bonaparte nem csak szép lakhatásként szolgál, hanem diszkrét találkák helyszínéül is olyan emberekkel, mint Miroslav Výboh. Erre a célra van ott nekik egy külön helyiség is, és az évek óta tartó közös étkezések beszélgetések után nehezen mond le az ember egy ilyen lakóközösségről.

Nekem ez az egész valahogy nem fér a fejembe Fico alapvető politikai ösztöneivel kapcsolatban. Ő, aki a választói előtt olyan körültekintően mutatta, hogy a politika számára egyfajta szerzetesrend (…)

De lehet, hogy az egész triviális, és az ő esetében el kell vonatkoztatni a mindig racionális gondolkodástól és a hidegfejű populistától. Az is lehet, hogy csak egy normális ember, aki ennyi év után az összes kötelezettségtől és a rá nehezedő nyomástól egyszerűen megőrült.

Konzervatívny Denník Postoj – Martin Hanus – Robert Fico sa asi zbláznil

Nyitókép: aktuality.sk