A parlament a mečiari amnesztiákról és Michal Kováč elnöki kegyelmeiről szavaz. Egy témáról azonban nem beszélnek.

 

A mai parlamenti tárgyalás az alkotmánymódosításról zajlik, amit a parlament még a múlt héten fogadott el és ezen a héten került be a törvénytárba. A módosító javaslat elfogadásához, mint tudjuk, 90 szavazatra volt szükség, a végső döntés az amnesztiák és az egyes kegyelmek ügyével kapcsolatban az Alkotmánybíróságé (lehet).

 

Ahogy figyeltem a pezsgő vita végét, két dolog elgondolkoztatott. Egyrészt, a 70 évvel ezelőtti eseményekkel vonható részleges történelmi párhuzam, amikor Beneš elnök nem élt jogával és nem részesítette kegyelemben az elítélt Jozef Tisot, másrészt pedig az a kockázat, amit Bugár kompromisszuma rejt magában a jövőre nézve.

 

 hirdetes_810x300  

Kezdem a végétől.

 

Úgy gondolom, hogy a szlovák ellenzék veszített. Egyrészt, mert Ficonak Bugárral sikerült átvinnie a saját alkotmánytörvény-módosítását (az Alkotmánybíróság bevonásával), ami azt jelenti, hogy az ellenzék nem tudta megvédeni saját, jobb alkotmánymódosító javaslatát. De nyomást sem sikerült gyakorolnia – ha már vissza kellett vonulnia –, hogy Žitňanská és Kaliňák személyes felelősséget viseljenek a nyomozás lefolytatásáért és az amnesztiában részesültek perbefogásáért, illetve azért, hogy speciális bíróságot hozzanak létre a folyamathoz.

 

Az ellenzék mindennek tetejébe feladta saját alkotmányozó parlamenti jogkörét. Nem tudom elképzelni, hogy a múltban bármelyik ellenzék, vagy általában véve akármelyik ellenzék így járt volna el. (…)

 

Mindeközben az ellenzék mellett ott állt az utca embere és a társadalom is. De nem használta ki. Fico kormánya kibújt a nyomás alól, és mivel az Alkotmánybíróság dönt vagy nem dönt, a kormánynak van alibije. Ehhez az igennel szavazó ellenzéki képviselők járultak hozzá.

 

Az egész vitában az a legzavaróbb, hogy milyen könnyedén lezajlott. Nem kapott elég teret a következmények megtárgyalása, ami nem csak ebben az ügyben hat ki az alkotmánybírók döntéseire, de a jövőre is befolyása van. Az elnök ugyanis, épp Bugár javaslatának hála, veszítette el egyik kizárólagos jogkörét – hogy egyéni esetekben elnöki kegyelemben, amnesztiában részesítsen személyeket.

 

Ha van egy olyan eszköz, ami ezt a királyoktól örökölt elnöki jogkört kétségbevonhatja és eltörölheti, úgy elvárható, hogy ezzel élni is fognak a sorsfordító pillanatokban. Több sérül itt, mint a hatalom gyakorlása. Egy ősrégi elvet sértenek meg, ami az igazságosságot és a társadalmi békét érinti, mert ezeket kivételes esetekben nem lehet büntetéssel biztosítani, hanem csak megbocsátással.

 

Ezért volt az eredetileg Vladimír Palkotól származó alkotmánytörvény, amit végül Ján Budaj magáévá tett, jobb. Az amnesztiákkal rendkívüli módon visszaélő helyzetre egy rendkívüli és egyszeri választ adott volna. Ahogy az most látható is, a mostohaapa nem mindig tudja helyettesíteni az édesapát.

 

(…)

 

Postoj.sk, Hodený bumerang

Nyitókép: HNonline.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!