A szlovák történet arra mutat rá, hogy az ország „alapítóatyja” által elkövetett bűnöket idővel jóvá lehet tenni. Csak sok türelem, erőfeszítés és szerencse kell hozzá.
A 60 napos határidő letelte előtt 6 nappal az alkotmánybíróság döntött a mečiari amnesztiák eltörléséről. A bíróságok így végre 22 év után újra foglalkozhatnak Ivan Lexa felelősségével az egykori köztársasági elnök fiának elhurcolása ügyében. Semmi nem áll Robert Remiáš gyilkossági ügyének felderítésének útjában sem, amely ugyan közvetlenül nem kapcsolódik az amnesztiákhoz, de szorosan összefüggött az amnesztiák eseteivel.
Az eljárások újraindítása technikailag már a következő hetekben elkezdődhet. (…)
Továbbra is igaz, hogy az elfogadott koalíciós megoldás nyakatekert, olyan jogokkal ruházta fel az Alkotmánybíróságot, amelyekhez eredetileg semmi köze sem volt, hiszen az amnesztiákat egyszerűen és közvetlenül a törvényhozás szüntethette meg.
Ma történelmi eseménynek vagyunk a tanúi. A mečiari amnesztiák voltak Szlovákia rendszerváltás utáni történetének legnagyobb jogi bűncselekményei. Hosszú évek erőfeszítései után úgy tűnt, hogy az ország jogi alapszerkezetében maradnak örökre, mint lábjegyzet a 90-es évekhez, mikor a frissen önállósult Szlovákiában a legrosszabb bűnöket elkövető elit uralkodott.
A pont, ami hiányzott
Gyakran idézik Tomáš Garrigua Masaryk híres mondatát arról, hogy az államok azokkal az ideákkal születnek és szűnnek meg, amelyekre építik őket.
A szlovákiai történet azonban arra mutat rá, hogy nincs történelmi szükségszerűség és az alapítóatyák eredeti, beteg ideái idővel kijavíthatók. Mint ahogy az szisztematikusan történt 1998 után, standard európai országgá alakultunk annak minden jó és rossz hozadékát vállalva.
Az amnesztiák eltörlése jogi pontot tesz a Mečiar-korszak végére, de egyelőre csak szóban és szimbolikusan.
Tény, hogy az amnesztiák eltörlésében társszerzőként Robert Fico is szerepel, aki hosszú évekig akadályozta azt. Az, hogy azok az alkotmánybírók még azon része sem tiltakozott, akik épp a HZDS jóvoltából kerülhettek a taláros testületbe a múltban, csak azt bizonyítja, hogy még a látszólag hiábavaló erőfeszítésnek is lehet értelme.
Azonban meg kell emlékezni azokról is, akik megérdemelték volna a jó végkifejletet:
Az amnesztiák eltörlésének javaslata az elmúlt két évtizedben hétszer került a parlament elé, azóta, hogy a KDH először indítványozta. Az első alkotmánymódosítást Vladimír Palko terjesztette be. Ráadásul a KDH volt több mint 15 évig az egyetlen politikai párt, amely a témára újra és újra felhívta a figyelmet (…).
Tavaly az OĽaNO-s Ján Budaj volt az, aki tiszta javaslatot nyújtott be az amnesztiák eltörlésére. Ezt az indítványt később 26 jelentős jogász támogatta, majd jött az Elrablás című film és a társadalmi nyomás, amit már Robert Fico sem hagyhatott tovább figyelmen kívül.
A közvélemény nyomását azonban nem visszafognia kellett, hanem épp ellenkezőleg: a Mečiar-korszakkal való tényleges szakítás az elrablás és a gyilkosság szervezőinek és elkövetőinek elítélése lesz.
Postoj.sk, Amnestie sú zrušené, krajina bude trochu iná
Nyitókép: Dnes24.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.