Jozef Majchrák: Danko pályát tévesztett

Akárhogy is végződik a mai koalíciós ülés (az írás még akkor született, mikor erre volt reális esély – a szerk. megj.), a mostani koalíciós válság üzenete, hogy Andrej Dankonak inkább más szakmát kellett volna választania.

(…) Jó kapcsolatokat épített ki Bugár Bélával, de már akkor megjelentek nem túlságosan átgondolt stratégiájának korlátai, amit akkor még rá lehetett fogni politikai tapasztalatlanságára és a koalíciós súlyának növelését szolgáló kitartó próbálkozásaira.

Egy ideig úgy látszott, hogy ez még működhet is. A pártja mögött álló érdekcsoportok még kerültek reflektorfénybe, a Smer pedig a Bašternák-ügy miatt került nyomás alá. A közvélemény-kutatások azt jelezték előre, hogy Fico választói kezdenek átpártolni az SNS-hez, amelynek preferenciái Kaliňák botrányai után 15 százalékos magasságokba törtek. Andrej Danko határozottan megmutatta erejét és annak valós lehetőségét, hogy ő lehet az, aki majd megszerzi a kormányfői széket.

   

Csakhogy a politikus képességeinek valódi próbaköve az, hogy mennyire tudja kezelni a krízishelyzeteket. Ilyenekkel pedig Dankonak eddig nemigen kellett szembenéznie. Az SNS vezetésért nem kellett megküzdenie, pártba még Ján Slota ültette oda, akinek távozása után az SNS szó szerint az ölébe hullott.

Komolyabb politikai kihívásokkal Dankonak csak az utóbbi hónapokban kell szembenéznie és sajnos kudarcot is vall velük.

Kiderült, hogy nem képes kríziskommunikációra. Kapitányi kinevezésének botrányakor ahelyett, hogy Robert Ficohoz hasonlóan – akit ezredesi rangra emeltek – okosan hallgatott volna, teátrálisan csókolgatta jelvényeit egyenes adásban. Ennek eredményeképpen pedig nevetség tárgyává vált, egész Szlovákia azóta csak „kapitányként” emlegeti. És ahogy egy örök politikai szabály mondja: a politikus lehet népszerűtlen, de nevetséges soha.

Danko azt is megmutatta, hogy képtelen a stratégiai gondolkodásra és nem tudja magát körülvenni olyanokkal, akik erre képesek. A Focus ügynökség választási felmérése alapján az SNS-re a emberek leginkább azért szavaztak, hogy védje a nemzeti érdekeket. Danko azonban mintha elfelejtette volna a párt tipikus nemzeti küldetését, amivel a választók jelentősé részének még problémája lehet. Mint például a kétnyelvű vasúti táblák bevezetése a vasútállomásokon, amit a Most-Híd indítványozott, és Danko még csak nem is szólt közbe.

Ehelyett az SNS elnöke azokba a szociális témákba vájta bele magát, amely mindig is a Smer felségterülete lesz.

A következő árulkodó jel az, ahogy Danko a jelenlegi kormányválságot kirobbantotta: mindenféle terv nélkül, hogy politikailag mit akar elfogadtatni és hogy hogyan magyarázza meg mindezt a választóknak. (…).

Azt senki sem hiszi el teljes mértékben, hogy a válságot pusztán a fürdők magasabb támogatásáért és a nemzeti légitársaság létrehozásáért robbantotta ki. A kulisszák mögött Plavčan miniszter botrányának elkendőzéséről beszélnek, és a sértett igazságérzetről, mert az SNS nem kap annyit a zsákmányból, mint amennyit szeretne, vagy épp a paranoiáról, ami miatt érdemes a végletekig fokozni a helyzetet (…).

Csakhogy Andrej Dankonak nincs semmi esélye jól kijönni ebből a válságból. Ha távozik a kormányból, lényegében a semmiért nem csak a választóit veszíti el, de befolyását is, gazdasági hátországát, és a frakció szétesését is kockáztatja. Épp ezért, ha a koalícióban egyezségre jutnak, azt bizonyára kompromisszumként tálalják majd, valójában azonban Danko megalázásáról lesz szó.

Az egyszerű igazság az, hogy Andrej Danko arról álmodik, hogy nagy politikai játékos, de a valóságban még egy középszerű politikus szintjét sem üti meg. Az ambíció és a képességei közti egyenlőtlenség számos konfliktus forrása lehet még, ami Fico kormányának nem túl jó hír. Még rosszabb hír azonban az SNS tagjainak és választóinak.

Postoj.sk, Jozef Majchrák: Krutá správa pre voličov SNS

Nyitókép:Postoj.sk