A száz évvel ezelőtt felbomló monarchiában a nép pozíciójából indultunk, majd önállósodtunk, emancipálódtunk, és nemzetté váltunk. Határokat szereztünk, majd megtanultuk, hogyan kell meghatározni a saját identitásunkat. A 25 évvel ezelőtt felbomlott Csehszlovák Köztársaságban mi voltunk a kisebb testvér, majd miután önállósodtunk, rájöttünk, hogy milyen is az a pubertáskor. Át kellett élnünk két totalitárius rendszert ahhoz, hogy az utolsó két évtizedben a Nyugat részeként határozhassuk meg helyünket a térképen.
Amikor a nemzetek felett álló államok részét képeztük, akkor úgy döntöttünk, hogy inkább elhatárolódunk és ösztönösen nacionalizálódunk. Bezzeg a cseh kultúrától és a közös állam politikai üzenetétől Csehszlovákia szétválása után sem szabadultunk meg. Annak ellenére, hogy gazdaságilag elmaradottabbak voltunk, reformjaink mégis jóval liberálisabbnak bizonyultak a liberális csehországiakkal szemben. A magyarjainkkal most is úgy élünk együtt, hogy az Nagy-Magyarországnál is magyarországiasabban fest, hiszen a monarchia legjobb időszakát próbáljuk felidézni.
Ha valamiben elmaradottak vagyunk, akkor az a két totalitárius rendszerrel és azok vereségével kapcsolatos történelmi tapasztalat, amihez mi magunk is hozzájárultunk, de mindmáig nem tudunk rá építeni.
(…)
A perspektíva az új állam megszületésével együtt változott. A saját állam egy új paradigmát jelent. S mint mond el rólunk az elmúlt 25 év?
(…)
Az elmúlt 25 évben olyan változások történtek, amelyek saját történelmünk számára ismeretlenek voltak. Ez egy olyan ország, amelyik a sikereinket és vereségeinket egyaránt keretbe foglalja. Már nem arról az egyénről van szó, aki megveti a lábát Prágában, Budapesten, Bécsben vagy a világ más részében. Már nem elég a dubčeki mosoly, a különc Andy Warhol és Newman Palko emléke. Az állam nélküli elit politikai gondolkodása más volt, pontosabban másnak kellett lennie, mint amilyen manapság.
(…)
És most fordítsuk önmagunk és a jelen felé azt a bizonyos tükröt. Napjainkban olyan emberek kormányoznak, akik 1989 előtt vagy beléptek, vagy csak be akartak lépni a kommunista pártba. Ez egy olyan generáció volt, amelyik nem hitt sem az ideológiákban, sem a pártokban. Csak saját magukban és karrierjükben hittek. Ezeknek az embereknek eszmék nélküli gyermekkoruk volt, lelkükben pedig túlcsordult a cinizmus.
(…)
A tükör azonban el tudja torzítani a képet. Milyen eredménye lett a politika oligarchizációja ellen indított tüntetéseknek, melyet a nyilvánosságra került Gorilla-akta hívott életre? Hat évvel ezelőtt a felháborodási hullámot és az elutasítást jelentettek azokkal szemben, akik ezt az államot irányították. És most? A következménye a jobboldal átalakulása lett. A jobboldal ma már üresebb és vulgárisabb, kevesebbet gondolkodik az államról, és még kevesebbet a világról. Igaz, hogy több kereszténnyel rendelkezik, de a keresztény jellegű témák egyre kevesebbszer jelennek meg. A médiát az oligarcha uralja, miközben a prímet a Gorilla főszereplője viszi. Ez az eredménye a politika hanyatlása ellen Mečiar távozása óta indított legnagyobb felkelésnek. Ez a vita arról is árulkodik számunkra, hogy ki az átalakulás valódi győztese és lúzere.
(…)
A középszerűség emberemlékezet óta a demokrácia legnagyobb átka volt, ezért tudnunk kell, hogyan szálljunk szembe vele.
(…)
A sorára váró fiatal politikai generáció, amelyik Robert Fico bukására vár, szeretné megváltoztatni a viszonyokat, valamint szeretné elérni azt, ami Németországban, Skandináviában vagy bárhol máshol működik. Csakhogy ez saját lenyomatunk, önnön hatásunk nélküli cél. Többet kell, hogy akarjunk. Meg kell mondanunk Brüsszelnek, hogy a két totalitárius rezsimben szerzett tapasztalataink miatt vagyunk kénytelenek kritizálni a jelenlegi liberalizmust, hiszen mi már ismerjük az ideológiai kísértés édes-keserű ízét.
Ugyanez a tapasztalat kényszerít minket arra, hogy észrevegyük , miként teszik nevetségessé, és hogyan korlátozzák Németországban és Ausztriában az élethez való jogot, valamint a házasság szentségét.
Hasonlóképpen nem lehet nem észrevenni a helyzetet Magyarországon, ahol ugyan nagy szavakat használnak, de az abortusz magasabb számban fordul elő, mint Nyugaton. Nem szabad félni attól, hogy az iszlámról beszéljünk. Arról, hogy az iszlámból hiányzik a lelkiismeret fogalma, valamint a vallásszabadság elve. Teret kell biztosítani azon tanúvallomásoknak, amit azok a keresztények mondanak el, akik muszlim országokban élnek.
(…)
Rosszabb dolog is van annál, minthogy a térkép perifériájára kerülünk – ez pedig a lelkekben kialakult periféria. A nyolcas arra emlékeztet bennünket, hogy milyen kétségbeesetten hiányzik számunkra a politikai hagyományokkal rendelkező állam, és hogy mennyire lehetetlen építeni azokra a politikusokra, akik csak önmagukra gondolnak. Abban a pillanatban, amikor az intézményeink rájönnek arra, hogy olyan személyiségekre van szükségük, akik nemcsak másokért, de az egész országért felelősséget éreznek, nos, akkor fogjuk megtölteni tartalommal az államiságot.
A nyolcas, mely előttünk áll, egyben a lehetőséget is jelenti.
Postoj.sk, Jaroslav Daniška: Ležatá osmička
Megosztás:
Címkék: 25 éves Szlovákia csehszlovák köztársaság fiatal politikai generáció Gorilla-akta identitás iszlám jobboldal keresztény értékek oligarcha Szemle új állam
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
