Az alábbi írás a Postoj.sk-n jelent meg Jaroslav Daniškától a cseh államfőválasztás napján, röviddel a hivatalos eredmények ismerete után. Szlovákiából nézve jó összefoglalója mindannak, mi a gond nyugati szomszédunknál. Fordította: Körkép.sk.

 

51,5 a 48,5-hez, vagy 150 ezer szavazat többlet. Zeman az idősebb szavazók, a vidék, a kommunisták és Okamura illetve Babiš támogatásának köszönhetően győzött. Fárasztó volt nézni a kampány alatt az idős, beteg embert a kemény mediális támadás, az erős Prága és egy kicsit a mai kor nyomása alatt, Zeman győzelme így óriási siker a számára.

 

Két okát látom annak, miért győzött

 

 hirdetes_810x300  

Először is, nem volt komoly politikai ellenfele. Jiří Drahoš vélhetően rendes ember, akadémiai karrierje azonban sem értelmiségit sem reményteljes politikust nem csinált belőle. Írják össze a Tudományos Akadémia elnökeit nálunk vagy Csehországban, tudják miért. Vezetni egy ilyen intézményt komoly képességeket igényel, főleg technokratának kell lenni, mindenki számára elfogadhatónak, karrieristának, akinek kellő bőr is van az arcán. Mindez azonban kevés a nagypolitikához, legalábbis egyelőre.

 

Zeman leggyengébb oldala fizikai állapota volt. Mégis, így is képes volt legyőzni Drahošt a tévévitákban, ami inkább Drahošról tanúskodik, mint Zemanról. Drahoš bizonytalan volt, frázisokat puffogtatott, hiányzott belőle a hatalomvágy, gyengébbnek tűnt Kiskánál, akit ha emlékezünk, az első kör előtt Procházka is nevetségessé tett azzal a megjegyzésével, hogy a first lady programjával rendelkezik. Csakhogy Kiskának felmérései voltak, több tucat felmérése, melyek őt favorizálták, a média segítségével pedig a saját javára változtatták a közvéleményt. Mindez pénzbe kerül, ami Drahošnak nem volt. És hiányzott a jó angyal imázsa is.

 

A másik oka Drahoš vereségének, hogy nem volt képes magával ragadni, felvillanyozni még a saját választóit sem. A választások napján beszélgettem néhány Drahoš választóval Morvaországban a választási helyiségek bezárása előtt, de ők sem hittek abban, hogy győzhet.

 

Drahoš nem volt képes kapcsolatot teremteni az erősödő ODS-szel, nem volt képes „kalózzá“ válni, nem tűnt kompetens középvonalasnak, mint a polgármesterek pártja, sem elszántnak, mint a TOP 09 szavazóinak maradéka. Drahoš unalmas és furcsa volt. Amikor határozottan szembe helyezkedett Zemannal, úgy tűnt, mint akinek hiányzik a politikai egyénisége.

 

Egy végletekig személyesített választáson ez hatalmas hátrányt jelent. A mai Csehországban nyilván jóval nagyobb hátrányt, mint Zeman összes betegsége, hibája és függősége.

 

Mindezek ellenére érdemes elgondolkodni azon, hogy miért kérdőjelezték meg Drahošt (csakúgy, mint korábban Kiskát) a politikai matadorok, a KDH vagy az SDKÚ tapasztalt politikusai, liberálisok és a konzervatívok egyaránt.

 

Nem mondták ki nyíltan, mint Václav Klaus, de hozzáállásuk hasonló volt. Nem lehet úgy berobbanni a politikába, hogy rögtön a legmagasabb funkciót nézzük ki magunknak. Főleg akkor, ha korábbi véleménye, hozzáállása nem eléggé ismert, ha egész életében másokhoz igazodott.

 

A politika az ésszerű konfliktusokról szól, ezekben kell helyt állni, Ehhez több kell annál, mint hogy a győztes oldalára állunk és úgy teszünk, mintha mindig ott állttunk volna. Ezért csóválta a fejét Kiska és Drahoš kapcsán is több korábbi jobboldali miniszter nálunk és Csehországban is.

 

Kiska tétovázása hogy indul-e újra, csak nekik ad igazat. Mire ment ki a játék számára a politikában, ha nem számít 30-40 százaléknyi választó érdeklődése? Miért (és kinek) akart az államfője lenni?

 

Vissza napjainkhoz

 

Mit jelent Zeman győzelme a mai és a holnapi Csehország számára?

 

Először is: A Babišról szóló vita – a mai cseh politika legfőbb kérdése – továbbra sem az, aminek lennie kellene. Túl sok ember, politikus és intézmény ezt a mai napig nem tudatosítja.

 

Babiš nem Mečiar, ő egy teljesen más típusú politikus, akit ha egyszer le is győznek, hatalmi-gazdasági impériuma továbbra is itt marad. Mečiarnak ott volt a titkosszolgálat, pénze csak a funkciójából adódott. Babišnak szintén ott van a titkosszolgálat és hatalmas vagyona, mely függetlenül attól, milyen funkciót tölt be.

 

Drahoš félt attól, hogy a Babiš témát a választás központi témájává tegye. Más véleményem volt, mint Zeman, de félt Babiš médiájától, és próbálta megszerezni a választóinak egy részét is Veresége így feleslegessé vált, bár a cseh politika számára értelme lehetett volna.

 

Ennek eredménye, hogy Babiš nemcsak a leghatalmasabb politikus, hanem ellenfelei továbbra is túlságosan taktizálnak, elutasítják a vele való nyílt konfrontációt. Minden ilyen tétovázás meghosszabbítja Andrej Babiš politikai karrierjét.

 

Másodszor, Csehország egy gerontokrácia. Zeman hamarosan 74 éves lesz, öregség – betegség. Pavel Rychetský, a cseh Alkotmánybíróság elnöke 75 éves, már 1966-ban (!) párttag volt. Andrej Babiš miniszterelnök szintén nyugdíjas korban van, most lesz 64, és a korábbi rezsimmel talán még jobban összenőtt. Bár fiatalosnak, egészségesnek tűnik, határozottan a régi iskola megtestesítője. Milan Štěch, a Szenátus elnöke idén lesz 65, és a kommunizmus bukása előtt 10 évvel már vörös pártkönyve volt. Jiří Rusnok, a cseh Nemzeti Bank elnöke fiatalabb, de Rychetský kortársának tűnik.

 

Csehországot a korábbi rezsimmel összefonódott öreg emberek irányítják. Kell ennél jobb bizonyíték a stagnálásra? A régi kommunisták és kortársaik Közép-Európában sehol máshoz nem ragaszkodnak ennyire a hatalomhoz, mint Csehországban. Vagy máshogy: a Nečas-kormány bukásával a bársonyos forradalom utáni politika alapjai kérdőjeleződtek meg.

 

Mindez tovább sürgeti a változás szükségességét. Nem csak a témákról, stílusról, ízlésről van szó, mindez fizikailag is jelen van és lehetetlen leplezni.

 

Zeman második mandátuma órabeállítás. A cseh elnökválasztás üzenete, hogy ha a változás értelmét keressük, annak mélyebbnek, átgondoltabbnak, tisztességesebbnek kell lennie. Az utolsó két próbálkozás – Drahoš a Schwarzenberg – a cseh liberálisok jelölése volt.

 

Csehországnak politikai tradíciójában valami erősebbet kellene találnia. Nem tehetek róla, de számomra ebben a mondatban van rejlik a remény.

 

Postoj.skJaroslav Daniška: Gerontokracia

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!