Štefan Hríb: Sok szerencsét, Béla

2010-ben a választások előtt a Markíza stúdiójában együtt álltam Hunčík Péterrel és Szigeti Lacival, egyenesen Bugára Béla mögött azért, hogy  kinyilvánítsam a támogatásomat a pártjának. Ma mindezt visszavonom.

De valahogy másképpen kell elkezdenem. Az emberek a Most-Híd alapító környezetéből teljesen más szövetséget alkotnak, mint mondjuk amilyet a HZDS, SDĽ vagy éppen a Smer alkotott. Sokan szembeszálltak a kommunizmussal, mindegyikük ellenszegült Mečiarnak és mindannyian támogatták azokat a reformokat, amelyek Szlovákiát a működőképes gazdaság útjára terelték. Emellett a NATO-ba és az EU-ba is bejuttatták, tehát a nyugati civilizációba. Nem volt ez könnyű, sőt, néha az egészségük is megszenvedte, így a Most-Híd embereinek inkább tisztelet jár, nem pedig napjaink olcsó gúnyolódása.

(…)

   

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy Bugár egy áruló, sőt, nem érzek haragot vagy éppen utálatot sem. Csupán hiányérzetem van.

Amikor a Most-Híd belépett ebbe a koalícióba, hallottam, hogy az európai felelősségtudatról beszélnek, arról, hogy szükség van egy életképes kormány kialakítására, és egy közös harctérre az extrémizmus ellen. Igen, mindent hallottam, de egy kicsit sem tudtam benne hinni. A Most-Híd olyan gyorsan és olyan olcsón tette újra lehetővé a Smer számára az egyeduralmat, hogy nem hagyott semmiféle teret számomra a  kételkedésre. Megértettem, hogy Bugár döntött – és búcsút intett korábbi önmagának.

Azóta mindaz, aminek titokban kellett volna maradnia, egy csöppet sem kecsegtetően a felszínre tör. Napjainkban Bugár ugyanúgy részese annak a környezetnek, amely lehetővé tette a csalásokat, Hedvig szenvedését, a túlárazott autópályákat és vámokat, valamint Paškának az egészségügy szétlopását (…). Ő még mindig a tágabb felelősségtudatról beszél, de egy olyan környezetben, ami így működik, nem lehet úgy létezni, hogy a saját mivoltunk ne deformálódjon.

És pontosan ez történik a választások óta.

Figyelem, ahogy a parlamentben a Most-Híd nemcsak szavaz, hanem érvel és együtt nevet Glváčcsal és Hrnkoval. Napjainkban mindegyikük ugyanazt az értelmi világot képviselik. Látom azt is, hogy a kormányban a Most-Híd a belügyminiszter maradása érdekében szavaz. Mert ez is közös érdek, Bašternák-nem-Bašternák. És azt is regisztrálom, hogy a Most-Híd beengedte  soraiba a Hrnčiar-féle politikai prostitúció mentalitását. A közlekedésügyi minisztériumért? Nem. Azért, mert hasonló a gondolkodásuk.

Ez már nem az a Most-Híd, amit a szlovákok előtt is tudok támogatni. Erre már sajnos nem vagyok vevő, Béla. Csodás volt az a sok dacolással és harccal teli közös év. Tiszteletre méltóak. Manapság, sajnos, mindez a múlté.

Sok szerencsét, barátom.

týždeň.sk, Štefan Hríb: Editoriál: Veľa šťastia, Béla