Hunčík Péter: A szlovákiai magyar ember képes bármilyen badarságot elhinni

(…)

Az irodalomból ismerjük azt a jelenséget, amikor egy kisebbségi sorban élő ember a sok bántalmazás és megaláztatás hatására szembefordul a saját népével, és az agresszív többség szószólójaként lép fel. De a mi esetünkben másról van szó. Mi, magyarok az elmúlt kilencvenhat esztendő alatt nagyon sokszor megtapasztaltuk a többségi nemzetek expanzióját és agresszivitását.

Hál’ Istennek a többségünk mégsem fordult szembe nemzetével, sőt, egyre bátrabban és állhatatosabban kiáll a kisebbségi jogok védelmében. Pontosabban fogalmazva, a saját kisebbségi jogainak a védelmében. Ám egy másik kisebbségi csoport nyomorúságos helyzete már nem érdekli őt. Pontosabban fogalmazva nem is tud róla, mert nem akar tudni róla.

   

De a szlovákiai magyarok többségét egyéb témák sem érdeklik. Nem tudnak Szlovákia gazdasági helyzetéről, szociális problémáiról, sem a belpolitikai történésekről. Az EU-val kapcsolatos ügyekről nem olvasnak el semmit, a nagyvilágban zajló események sem érdeklik őket. Bezárkóznak kisebbségi fészkükbe, és saját sérelmeiken kívül mással nem foglalkoznak.

A szlovákiai magyar ember információinak egy részét a bulvársajtóból szerzi be, melyben az ismert színész házassági válsága ugyanolyan teret kap, mint a terroristák vérengzéseiről vagy Aleppó ostromáról szóló beszámolók. További információi az internetes honlapokról származnak. Ám ahhoz már nincs kedve, hogy ezeknek az információknak a valóságtartalmát ellenőrizze. Mivel műveltségi szűrőrendszerében hatalmas lyukak tátongnak, képes bármilyen badarságot elhinni.

Egyszer már fel kellene ébredni, és ki kellene törni ebből a burokból. Olvasni és művelődni kellene, nyelveket tanulni, és kapcsolatot teremteni a nagyvilággal, mert különben baj lesz. Nyugati egyetemeken tanuló gyermekeink és unokáink nem azért nem jönnek haza, mert nem szeretnek bennünket. Boldogok és sikeresek akarnak lenni, és úgy érzik, hogy ezt a tervüket a mi önző, befelé forduló világunkban nem lehet megvalósítani. Ha szeretjük őket, akkor nyitni kell. Különben magunkra maradunk.

vasarnap.ujszo.com – Hunčík Péter: Burokban, magunkban