Szigeti László: A szóbeli gyilkosság a magyar glóbusznak is velejárója

(…)

A minap egy újfasiszta fiatal Besztercebányán nyilvánosan szemébe mondta Martin M. Šimečkának, hogy hatalomra jutásuk esetén nagy valószínűséggel megölné őt. A szociális hálón rendszeresen akasztással fenyegetik Martin Bútora szociológust. A szóbeli gyilkosság a magyar glóbusznak is velejárója.

Ahol a demokratikus oldal médiája is alkalmazza az árulás vádját, ott természetes önigazolást nyer a másik oldal gyilkos programja. A szólás- és véleményszabadság felelőtlen értelmezése és az igazságszolgáltató hatalom passzivitása mindkét oldalon elfogadottá tette a háborús nyelvet. Ahol a szabad véleménynyilvánítás jogán következmények nélkül lehet árulózni, illetve gyilkolásra uszítani, ott vesztésre áll az ember.

   

Ahol a háborúskodásnak önkéntelenül (az indulat butaságából) hangot adók erkölcsi jogot vindikálnak az árulózásra, a háborúskodás tudatos hangadói pedig a nép választott politikai képviselői lehetnek, ott vesztésre áll a társadalom. Šimečkát és Esterházyt nemegyszer vádolták meg árulással. Esterházy halála után többször is elmerültem a kettejük utolsó találkozásáról készült felvételekben.

A fotós áprilisban kattintotta lencsevégre őt Martin M. Šimečkával, amikor a legjelesebb magyar írók tették oda magukat, hogy súlyt adjanak a kortárs szlovák irodalom magyarországi bemutatkozásának. A magyar könyvszakma és a szlovák kulturális kormányzat jóvoltából négy napon át mintegy negyven magyarra fordított szlovák könyvet mutattak be jelentős számú szlovák szerző jelenlétében.

És a halálosan beteg Esterházy többször is ellátogatott a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, hogy megtisztelje 2016-os díszvendége, Szlovákia irodalmát. Számtalan könyvbemutatót ült végig. Tudta, hogy szlovák kollégáinak mit jelent a jelenléte, s azt is, hogy mit üzen ezzel a magyaroknak és a nagyvilágnak.

A fotókon a lelki békesség és szellemi kiegyensúlyozottság köti őket bársonyos áramkörbe. A moralista nemzetféltőkkel szemben mindketten a mágikus és a mitikus sorsmodell megtagadásával törekedtek arra, hogy az európai szellem továbbra is az erkölcsi alapú kritikai gondolkodás pozíciójából alakítsa ki a maga mentális jövőképét.

Legkeserűbb pillanataimban úgy érzem, a kelleténél kevesebben vannak azok, akik az igazság és a hazugság, a tisztesség és a tisztességtelenség, a remény és a reménytelenség kínálataiból mindenkor az erkölcsileg kifogástalant választották. Ennyiben Szókratésztől Jézusig, Ján Hustól Václav Havelig ők is társai mindazoknak, akik az igazságban élni eszményének beváltására törekedtek.

(…)

Új Szó – Szigeti László: Egy eszmény alkonya – „Esterházy Péter nemcsak nagy író, de a 21. század elejének nagy európai teológusa is”