Szlovákia a Vág forrásától a torkolatáig terjed. Nem engedem, hogy ezt bármi is megváltoztassa

Régen az SDKÚ és az MKP volt a KDH természetes partnere, aztán jött a kudarcba fulladt Népi Platform az SDKÚ-val és a Most-Híddal. Akkor voltaképpen kivel számolnak még?

Tudja, milyen „gulyás” ez az egész. Egy nappal a választások után ránéz az ember az eredményekre, és azon töri a fejét, mit lehet itt tenni. Két dolgot már most ki tudok jelenteni, a Smerrel és a ĽSNS-el nem működünk együtt. A többit meglátjuk. (…)

Térjünk vissza egy kicsit a szövetségesekhez. A KDH-nak korábban szoros kapcsolata volt az MKP-val. Ön azonban nemrégiben többször is kétségét fejezte ki velük kapcsolatban, mondván, kétséges a lojalitásuk Szlovákia felé. Ráadásul az eddigi tevékenységét figyelve, az ön nézetei a magyarokkal és a magyar politikummal kapcsolatban mindig kicsit ellentmondásosak voltak. Mi a helyzet most?

   

Amikor a parlamentbe kerültem, az első felszólalásomban bocsánatot kértem a szlovákiai magyaroktól Slota és bandája miatt. Ezt szükségesnek tartottam – a másik dolog, hogy akkor épp öt ember ült a teremben. S ennek a jelentőségét úgy kell értelmezni, hogy később nekem volt talán a legtöbb felszólalásom a parlamentben. Szeretem Szlovákiát, ezért nagyon dühös voltam, hogy egy hőbörgő alkoholista tökreteszi az országunkat.

Az aktivista akcióim is erről szóltak, és például az, hogy levettem a székházukról a zászlót, hozzájárult ahhoz, hogy Slota manapság egy nagy nulla, egy senki. Mindezt Szlovákiáért tettem, mert szeretem ezt az országot, és azt szeretném, hogy itt az emberek pozitívan éljenek egymás mellett, és ne azon gondolkodjanak, mit nem lehet, hanem azon, mit lehet.

Ám az igazat megvallva zavarnak egyes félreérthető, többféle módon magyarázható lépések. Egyszer volt egy szimbolikus akciónk, lehajóztunk a Vág forrásától a torkolatáig. S ezt gondolom: Szlovákia a Vág forrásától a torkolatáig tart. Semmihez nem járulok hozzá, ami ezt megváltoztatná.

Lát ilyen tendenciát, olyanokat, akik ezt megváltoztatnák?

Én nem vagyok konspirátor, csak zavarnak egyes lépések, melyek miatt nem érzem magam jól. Elég könyvet elolvastam ahhoz, hogy érezzem, bizonyos dolgok akár ilyen irányba is vezethetnek, ilyen forgatókönyv is számításba jöhet.

De mégis, pontosan milyen lépésekre gondol?

A politika nagyon hálátlan feladat, és úgy gondolom, meg kellene bocsátanunk egymásnak. Említette korábban a fehér lovat. Épp erről van szó. Jó dolog, hogy Csehszlovákia felbomlott, mert ha ez nem történt volna meg, az energiánk felét elvitték volna a béka-egér háborúk. A magyarok kapcsán is ki kell mondani, hogy a helyzet ilyen, megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan.

A társadalomban nem szabadna mítoszokat éltetni, mert az káros hatással lehet a társadalom egészségére. Nem kell olyan mítoszokat éltetni, hogy mettől meddig tartott az ország, és hogy létezett-e a Felvidék vagy sem. Ezért akartam annak idején „visszaadni” a lovat. Nem csak Komáromban, hanem Budapesten is ami végül nem valósult meg, mert a lovat elvették – ám ha igazán akarjuk, bevisszük a városba.

Az akciót 2010-ben, Trianon évfordulójára terveztük. Szándékosan be is jelentettük előre, és úgy tudom, minden Budapestre vezető úton rendőrjárőrök voltak, egyetlen feladattal, megállítani a lovat. Ez kicsit túlzónak tűnt nekem, de talán ebből is lehet érezni ennek a történelemfelfogásnak az üzenetét. A lovat egyébként hat motoros rendőr és két autó kísérte vissza Szlovákiába Budapesttől Rajkáig. Mintha Obama ült volna az autóban, pedig csak az én kancám volt az. Szóval itt a lényeg: felejtsük el a mítoszokat, és kezdjünk végre dolgozni.

Tudja, mi ennek az útja, mi a jövő? Dóvalra (Donovaly) sok magyar jár síelni. Egyszer tanúja voltam, ahogy egy társaság idősebb tagjai minden áron magyarul akarták megértetni magukat egy étteremben, és dühösek voltak, hogy a pincérek nem beszélnek magyarul. A fiatalok pedig átváltottak angolra, és nem volt semmi gond. Nemrég mások említették nekem, hogy a komáromi vasútállomáson jártak valamiféle képviselők, akik megütköztek azon, hogy a jegyárus nem beszélt magyarul. Nem hiszem, hogy ez az út.

Morvai Krisztina volt az és Gaudi Nagy Tamás, a Jobbik politikusai, ők pedig azért a magyar politika szélsőjobboldalához tartoznak. Ám érez olyat a szlovákiai magyarok részéről, hogy határokat akarnának módosítani?

A kérdés az, hogy lappang-e ez a dolog, és kirobban-e. Szerintem ez gyorsan változhat. Rizikósan kell értékelni a dunaszerdahelyi focimeccseket, ahol – legalábbis így mondták nekem – a szurkolók gyalázzák a szlovákokat?

A Slovan vagy a Nagyszombat elleni szerdahelyi meccsen a szlovák szurkolók pedig azt kiabálják, hogy „üsd a magyar fejét”, legalább húsz éve már. Ez nem inkább csak oda-vissza kiabálás az ultrák között?

Ez viszont táptalaja lehet annak, amiről beszéltem, és a kérdés az, átlépi-e a stadion kerítését, és elterjed-e. Lehet, hogy nem hisznek majd nekem, de nekem nincs mentális blokkom más népekkel kapcsolatban, mindenkivel tudok együtt dolgozni. Nincs problémám a magyarokkal sem. A politika azonban azért vad dolog, mert egy pillanat alatt fordulatot vehet, és egyszer csak a barát már nem barát, hanem valamiféle történelmi reminiszcencia magyar patriótát csinál belőle. A történelmi dolgokat azonban le kéne már végre zárni. Én nem történész vagyok, hanem mezőgazdász. Történelmi sérelmek helyett beszéljünk inkább a mezőgazdaságról. S a magyarokkal lehet erről beszélni, mert értenek hozzá.

De a szlovákiai magyarokban nem feltétlenül történelmi sérelmek vannak, hanem gazdaságiak is. A dél-szlovákiai járások leszakadnak, nem érkeznek oda befektetések, nem épülnek autópályák. Sokak szerint azért, mert ezeket a járásokat főleg magyarok lakják.

Ez egy újabb mítosz, amit éltetnek a társadalomban. Hiszen a magyar politikai képviselet 1989 óta a politikában van, kormányon is voltak. Tőlük kellene megkérdezni, miért is van ez így. Ha mindez igaz, a magyar politikusoknak kellene magukba nézniük. Ám szerintem ennek semmi köz ahhoz, hogy délen magyarok élnek, más összefüggések lehetnek mögötte.

Mi történik, ha a KDH nem kerül a parlamentbe 2020-ban minden erőfeszítése ellenére? Eltűnik a kereszténydemokrata politizálás, vagy képes lesz túlélni parlamenten kívül, mint az MKP?

Ha nem kerülünk be, az nem lesz jó, s bár nem lehet, kizárni, hogy bekövetkezik, ám úgy hiszem, sikerülni fog. Csodálom egyébként az MKP kitartását. Ugyanakkor nemrégiben feltettem a kérdést magyaroknak, szükséges-e továbbra is etnikai pártokra szavaznia a magyar közösségnek – és ők azt mondták nekem, hogy igen. Ezt egy kicsit sajnálom, mert szerintem akkor lesz rendben a dolog, ha a magyarok és a szlovákok értékrend alapján szavaznak majd, és nem etnikai vonalon. S én sem a Híd, sem az MKP értékrendbeli meggyőződését nem ismerem.

Náluk erősen dominál a nemzetiségi alapelv, a magyar jelenség, s ez mindent felülír. Bugár Bélánál úgy tűnt, polgári pártot akar a Hídból, ám lépéseiből kiderült, hogy ez nem így van. Ez az elv, a „vér alapján szavazás” egyébként segíti az MKP-t, a KDH talán nem élne túl három időszakot parlamenten kívül. A jövő útja szerintem az értékrend alapján való szavazás, és sajnálom, hogy ha szóba kerül nálunk Dunaszerdahely, automatikusan lemondunk róla, hiszen magyarok, pedig ott is élnek jobboldaliak, baloldaliak, liberálisok. (…)

Nem épp az a baj, hogy a szlovák politikusok mindig először „máshol tették rendbe” a dolgokat, és azt ígérték, majd akkor fordulnak a magyarok felé, mikor idejük lesz rá?

Szerintem ez a kérdés így nem áll meg. A baj az, hogy vannak jobboldali, baloldali, liberális magyarok, de mind az MKP-ra és a Hídra szavaznak.

De nem mindannyian szavaznak rájuk, sőt, vannak akik Kotlebát választják. Nem azzal van a baj, hogy a szlovák politikum nem fogadja el autochtón kisebbségként a magyarokat Szlovákiában?

A KDH-ról azt mondták, katolikus párt. Mi most jelzéseket küldünk az evangélikusoknak, a görög-katolikusoknak és a pravoszlávoknak is. Készek vagyunk nyitni a magyar reformátusok felé is. Talán egyfajta álmunkká válhat, hogy a szlovákiai magyarok a KDH-ra is szavaznak majd.

Ujszo.com – Alojz Hlina: Ne éltessünk mítoszokat

Nyitókép: ujszo.com