Én a tárgyilagos gondok körültekintő megoldásának híve vagyok. Mi szlovákiában mindenütt, az egész társadalomban támogatni akarjuk az önigazgatás elvét, hiszen épp ez á demokrácia egyik leglényegesebb megnyilvánulási formája. A köznapi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, az ország valamennyi városában és községében egyenlő esélyt kell biztosítani az önigazgatási szerveződések létrejöttéhez.
Ezzel párhuzamosan nekünk csak arra kell törekednünk, hogy mindazok, akik a többségi nemzettől eltérő nyelven beszélnek, akiknek más a kultúrájuk és a szokáshagyományaik, ebben a tekintetben is azonos sansszal induljanak; hogy az ő érvényesülési lehetőségeik se legyenek csekélyebbek, mint a többségi nemzeté. Hogy ehhez szükséges-e az oktatásügyi és a kulturális autonómia, vagy hogy mit is takarnak egyáltalában ezek a fogalmak, arról jelenleg még eléggé szerteágazóak a vélemények.
Annak azonban semmiképpen sem szabad megtörténnie, hogy a lakosság egy bizonyos hányada – az integráció helyett – ily módon elszigetelődjön. Ezt sem állampolgárként, sem köztársasági elnökként nem tudom elfogadni. Ezzel szemben a nemzeti kisebbségek és a többségi nemzet közötti teljes esély- és jog- egyenlőséget minden eszközzel támogatni kívánom.
…A nemzetiségi kisebbségekkel szembeni toleranciát az úgynevezett européerségnél is többre becsülöm. Nevezetesen: a demokrácia általános elvei gyakorlati megvalósulásának, hiszen a kisebbségi kérdés nemcsak Európában, hanem a világ számos sarkában is jelen van. Úgy vélem, csak egy olyan állam tarthatja magát valóban demokratikusnak s igazságosnak, amely ezt a területén élő nemzetiségi kisebbségekkel szemben is bizonyítani tudja.
(…) Őszintén szólva, nincs elegendő elemző adatom ahhoz, hogy kellő körültekintéssel válaszolhassak erre a kérdésre. Természetesen, tudni tudok a fasiszta rezsimmel kollaborálókra vonatkozó benesi dekrétumokról, s tudok arról is, hogy akkoriban sok embert ért méltatlan jogfosztottság. Azt vallom, hogy a társadalmunk akkor lesz valóban igaz ságos és demokratikus, ha meglesz a bátorsága ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket is nyíltan kezelje; a jogaikban sértetteknek pedig kárpótlást nyújtson…
Egyelőre azonban csak azt tudom mondani, hogy elegendő történelmi és tárgyi adat híján nem formálhatok véleményt arról, mi az, ami újraértékelendő az akkori idők eseményei közül; illetve mi az, amiért a rehabilitációk és a restitúciók keretében kárpótlást kell nyújtani. Ténynek viszont mindenképpen tény: ha egyesek akkoriban visszaéltek bizonyos törvényekkel vagy rendelkezésekkel, akkor – megfelelő elemzés után – ezt most, utólag kell helyrehozni. A parlamenti képviselők nyilván élnek majd ebben a tekintetben is a kezdeményezés jogával; én pedig támogatni szeretném mindazt, ami a kollektív bűnösség elvének elvetését és a múlt hibáinak helyrehozását szolgálja. Ez is közös érdek!
…Én abból indulok ki, hogy a kisebbségekkel szemben érzékenyen, körültekintően, óriási türelemmel és a kisebbségi érzés feloldásával kell politizálni. Elítélem, ha a többségi nemzet indulatokat gerjeszt, hiszen bárminő hecckampány a címzettekben is hasonló szenvedélyeket kelthet. Ezért óvakodni kell a radikalizmustól, a szélsőséges helyzetek általánosításától. Szemforgatás lenne elhallgatni, hogy a szlovákság, tehát a többségi nemzet politizálásában elő-előfordulnak fülsértő felhangok is; ugyanakkor tudatosítani kell azt is, hogy nem ez a jellemző. Ezer és ezer példa bizonyítja, hogy a szlovákok többsége a békés együttélés híve, ezért ők maguk sem nézik jó szemmel a szenvedélyek szítását -jöjjön az bármely fél részéről. …
Szlovákiának minden árt, ami véglet, ami túlkapás, ami az ország rossz hírét kelti. Árt az, aki képtelen megbékélni az önálló Szlovákia létrejöttének tényével; de árt az is, aki a mellét döngetve hirdeti, hogy ő mekkora szlovák, s ezzel egy szuszra a nemzetiségi kisebbségeket is szidalmazza. Sőt! Véleményem szerint ez az utóbbi figura árt többet, mert az első csoportba tartozók között nem a makacs ellendrukkerek vannak többségben, hanem azok, akiknek egyszerűen hozzá kell szokniuk az új államjogi helyzethez. …
Vasárnap Családi magazin – Átlendülni a holtponton – Miklósi Péter interjúja Michal Kováč-csal
A Hungaricana.hu archívumából
Megosztás:
Címkék: államfő Beneš-dekrétumok együttélés fasizmus kisebbségek magyarság Michal Kováč Szemle Szlovákia
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
