Dárdai Pál: A Bundesliga gyermeke vagyok

(…)

Sportgazdasági értelemben mit tanulhatunk a németektől? Míg náluk a futball virágzó üzlet, otthon az új stadionok is üresek, szponzori bevételek helyett pedig csak állami lélegeztetőgép van.

Más világ, más anyagi lehetőségekkel. Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában.

   

Ezen lehetne változtatni, ha az élvonaltól az NB III.-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal. Az máris 40-80 gyerek egyesületenként, akik kellő óraszámban kapnak képzést délelőtt és délután is. Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem.

Már arról szólnak a hírek, hogy magyar vagy német válogatott lesz ifjabb Dárdai Pál, ha eljön az idő. Melyik forgatókönyv a valószínűbb?

Először is három fiam van, Marci és Bence is kiemelt tehetség a Hertha BSC-ben. Már a középsőt is behívják a korosztályos német válogatott szűk keretébe, de játszatni nem tudják, mert csak magyar papírja van. Ez volt a helyzet Palkóval is, de most, hogy nagykorúvá válik, elintézte saját magának az útlevelet, kettős állampolgár lett. Berlin az otthona, de szívesen hazajár nyaralni a Balatonra meg Pécsre, a nagypapához, felnőttként döntse el, hogy melyik válogatottba megy, ha hívják.

A Szent Koronát is megmutattam neki, de nem szólok bele. Palkó egy kreatív támadó, de testben és fejben még gyerek. Marci erősebb felépítésű, védekező középpályás, csapatkapitány az U15-ben, észjátékos, stratéga a pálya közepén. A legkisebb, Bence még csak U12-es, de vagy börtönben köt ki, vagy nagy futballista lesz, olyan karakterjegyei vannak. Már most vezérfarkas, sokszor úgy kell visszafogni.

Dzsudzsák Balázs szerződtetése napirenden volt 2015-ben és 2016-ban is, de meghiúsult. Van rajta kívül olyan magyar játékos, akit szívesen látna a Herthában?

Az U17-es Csoboth Kevin szemtelenül futballozik, gólérzékeny, a családi barátság miatt vállaltam volna, hogy figyelek rá, ha Berlinbe kerül. Rizikó 16 évesen család nélkül elengedni külföldre egy fiút, később viszont, 20-22 évesen szinte lehetetlen kijavítani a rossz beidegződéseket. Dzsudzsák leigazolására 2015-ben lett volna reális esély, de Törökországot választotta a Dinamo Moszkva után.

Ha akkor ide jön, úgy jár, mint Salomon Kalou: rendesen leedzem, és formába lendül. Jót tett volna neki, de limitáltak a lehetőségeink. Balázs olyan sztárjátékos, aki mindig meg volt fizetve, nem várhattam el, hogy a két szép szememért alább adjon az igényeiből. Nekünk mérlegelnünk kell azt is, hogy akit szerződtetünk, azt egy napon haszonnal értékesíthessük tovább, harmincéves kor felett pedig ezzel nem számolhatunk.

(…)

Tripla fizetésért hívta a Wolfsburg, de azt felelte, a Hertha az álommunka, és nem zavarja, ha nincs két Ferrari a garázsban. Ezek szerint pénzzel nem lehet motiválni?

Volt több más megkeresésem is, de meg sem hallgatom az ajánlatokat. Kétezer-ötszáz méterre lakom a stadiontól egy villanegyedben, csak a telekre tíz-tizenkét évet vártam, olyan házban élek, amilyet mindig is szerettem volna. Ide köt minden, a foci, az otthon, a család, hazamegyek melegítőben, bezárom az ajtót, nem vágyom másra.

Játékosként nemet mondott a Bayernnek. Ha edzőként is megkeresnék, elgondolkodna, hogy Münchenbe költözzön?

Érdeklődtek nemrég egy igazán nagy klubtól, hogy el tudnám-e képzelni náluk. Azt feleltem, hogy a következő hat-nyolc évben itt szeretnék maradni. Miután a gyerekek kirepültek, ha nem égtem ki, és még kellek valakinek, akkor bármiről lehet beszélni, de egyelőre nincsenek ilyen álmaim, vágyaim. Nem vagyok edzőzseni, mindig mindenért megdolgozom. Rám aggatták a jelzőt, hogy a Bundesliga gyermeke vagyok, és ez tényleg így van, hiszen nagyon régóta ebben a közegben élek.

(…)

Világgazdaság – Dárdai Pál: „A Bundesliga gyermeke vagyok”