Peggy Noonan: Az elit árulása

A fejlett világban a képzett vezető rétegek egyre kevésbé érzik úgy, hogy egy közösségbe tartoznak a választóikkal. A konzervatív szerző szerint ezzel magyarázható, hogy tárt karokkal fogadják a menedékkérők tömegeit – a nagy többség számlájára.

(…)

A konzervatív szerző, Peggy Noonan, aki valamikor Ronald Reagan elnök beszédíró csapatának tagja volt, úgy látja, hogy a mai vezető rétegek a korábbiaknál sokkal messzebbre távolodtak el, élesebben különülnek el a társadalom nagy többségétől.

   

Mindenekelőtt az ejtette gondolkodóba, hogy az óvatosságáról ismert Angela Merkel hogy lehetett oly kivételesen romantikus hangulatban, amikor a tavalyi menekülthullám válogatás nélküli befogadásáról rendelkezett. A német kancellár egy munkatársától azt a hihető magyarázatot kapta, hogy evangélikus lelkész lánya lévén Merkelnek természetes hajlama van rá, hogy a kirekesztettekkel együtt érezzen. (…) Ráadásul Merkel mélyen átérzi a német múlt súlyát, és azt gondolhatja, hogy a hitleri Németország bűneivel érdemes szembeállítani egy önzetlen jó cselekedetet.

Noonannek az a problémája e jó cselekedettel, hogy a terheit egyáltalán nem Merkel asszony „és a hozzá hasonlók” viselik, hanem az egyszerű emberek, akik „a társadalom széléhez közelebb élnek”, akiknek nincsenek meg az eszközeik arra, hogy kezeljék a helyzetet, és akiket nem véd meg senki a következményektől.

A vezető rétegek, a kormány, a média, a döntést dicsőítő kulturális elit meg sem érzi a változásokat, az ő életük ugyanis mit sem változik. A bűnözés, az erőszak, a napi konfliktusok, a szélsőségesség terjedése, a közbiztonság romlása mind-mind azokat sújtja, akik a védtelenek kategóriájába tartoznak. Nekik kell megküzdeniük a kellemetlen új jelenségekkel, és nem is fokozatosan kellett felkészülniük, hanem egyszerre zúdult nyakukba a változás.

Amikor aztán az alsóbb rétegek körében egyre hangosabb lett a tiltakozás, a felsőbb rétegekben idegengyűlölőnek, szűk látókörűnek és rasszistának bélyegezték a tiltakozókat. Egyúttal jóleső érzéssel tekintették önmagukat humanistának, együtt érzőnek és az emberi jogok bajnokainak. (…)

Emögött Noonan általánosabb jelenséget vél felfedezni, nevezetesen azt, hogy az elit leválik a társadalom többségéről, nemigen érez vele közösséget és nem érzi, hogy lojalitással tartozna neki. És távolról sem csupán Németországban.

(…)

 „Valami nagy dolog történik körülöttünk azzal, hogy a vezetők és a vezetettek között ennyire megszűnik a közösség érzése”

írja Noonan.

Metazin.hu, Peggy Noonan: Az elit árulása