Gyilkol a vízhiány Indiában

Tűző napsütés, kavargó por és repedezett, kiszáradt termőföldek, amerre a szem ellát. Indiában több olyan országrész is van, ahol már évek óta tart az aszály. A farmereket a szárazság miatti terméskiesés adósságba hajszolta.

A  25 éves Dhanankay Hanuman Survyavanshi családja tönkrement: a négy éve tartó szárazság miatt hiteleket vettek fel, amit az elhúzódó aszály miatt nem tudtak visszafizetni, ezért kénytelenek voltak eladni földjüket. Édesanyja azonban feladta: megivott egy üveg növény-védőszert, mert nem tudta fizetni sem adósságait, sem súlyosan beteg férje kezeltetését. A fiú most teherautót vezet veszélyes, sziklás útvonalakon, napi 3 dollárért, hogy etetni tudja gyerekeit.

Survyavanshi története csak egy a számtalan személyes tragédia közül, amit az extrém hőhullámmal jelentkező, hosszan tartó szárazság okozott Indiában. Több mint 330 millió ember él az aszály sújtotta területeken, ahol a víztározók szinte teljesen kiszáradtak. Az ivóvizet autókon és vasúton szállítják a városokba, ahol a szomjazó emberek véget nem érő sorokban kígyóznak a víztartályoknál és a kutaknál. A kétségbeesett farmerek között óriásira ugrott az öngyilkosságok száma (12 360 regisztrált eset).

   

Indiában a városi lakosság 30, a falun élők 70 százaléka rendelkezik saját kúttal, mivel a csapvíz vagy kevésbé hozzáférhető, vagy egyáltalán nincs is bevezetve a településen. Ráadásul csak a földművesek 17 százaléka jutott hozzá a drága öntözési projektekhez, a többiek vagy teljesen kiszolgáltatottak az időjárásnak, vagy felszín alatti vizeket keresnek öntözés céljából – kevés sikerrel.

Sok helyen a gyerekek váltak családjuk „vízhordáraivá”. Áprilisban egy 12 éves lány halt meg amiatt, hogy 44 fokos hőségben egész nap vizet hordott családtagjainak a kútról.

A sorban állás miatt a munka szünetel, emiatt nem csak a mezőgazdaság, de az ipar is komoly károkat szenved.

A környezetvédők figyelmeztettek

A környezetvédők már korábban is figyelmeztették az indiai kormányt, hogy a vízgazdálkodás nem megfelelő szabályozása és a pazarlás miatt veszélybe kerülhetnek a felszín alatti víztartalékok.

„Az elmúlt 10 évben intenzíven ástuk a kutakat, hogy a terményeinket öntözni tudjuk. Ezzel feléltünk két generáció számára elegendő ivóvizet (…) De mit tehettünk volna?”, mondta Raju Dongara, ültetvényes. A szakértők is megerősítik, hogy a mostani szárazság nem egyszerűen természeti katasztrófa, hanem jórészt a rossz vízgazdálkodás eredménye.

„Az elmúlt években a kormány lehetővé tette a helyi politikusok által birtokolt cukorgyárak pusztítását azzal, hogy egyfajta aranylázat indítottak el a nagyon vízigényes cukornád termesztésével”, mondta Pradeep Purandara, a Land Management Institute egykori professzora.

Az állami gátakkal felduzzasztott vízkészletek 70 százaléka a cukornádültetvényeket szolgálják. Bár már elindult egy kezdeményezés, ami a cukornád helyett az olajos magvak, lencse és szójabab irányába akarja elmozdítani a mezőgazdaság irányultságát, a változást nehéz lesz elérni, mivel a földművesek zöme meg van győződve, hogy a cukornád megtérülése a legjobb.

The Wall Street Journal

Nyitókép: rediff.com