Egy Kínában élő szlovák férfi: A kínai szolgáltatások egy teljesen más világot képviselnek

Amíg a metrón utazik, addig nemcsak a bevásárlást győzi, de a számlákat is be tudja fizetni. Ilyen szolgáltatásról Szlovákiában csak álmodhatunk.

Pavel Dvořák már gyermekkorában is Kínáról álmodozott. Nyolc évvel ezelőtt pedig beteljesült az álma, hiszen ekkor érkezett először az oly régóta áhított országba. A nagy nap pedig három évre rá történt, amikor Pavel végleg úgy döntött, hogy letelepedik Sanghajban. Akkor az sem riasztotta el, hogy az elkövetkezendő két hónapban egy kanapén kell élnie az életét két munkahellyel és napi 12 óra munkával. Ma is úgy gondolja, hogy élete legjobb döntését hozta meg.

Kínában megnősült, egy saját utazási irodát alapított, a sokszínű országot pedig a szlovák turistákkal együtt fedezi fel.

   

Egy kínai hitel nélkül nem is kínai

Kína tele van meglepetésekkel, és Pavel pont ezt szereti benne a legjobban. Még mindig képes meglepődni azon, hogy Kínában mennyire jószívűek és optimisták az emberek. Folyton nevetnek, boldogok, barátságosak és vendégszeretőek. Mindezt annak ellenére, hogy az élet nem olyan egyszerű annak, aki kínainak születik.

Kínában ahhoz, hogy egy férfi megnősülhessen, autójának, lakásának, jó munkájának és pénzének kell lennie ahhoz, hogy el tudja tartani a családja és a menyasszonyát. Ez a „kívánt” összeg pedig nem kevés. A falvakon általában 5 és 15 ezer euró körül mozog az elvárt pénzösszeg, míg a városokban ez a néhányszorosa is lehet. Egy vidéki srác a földeken havonta 400 eurót keres, tehát az ő esetében az 5000 eurós megtakarítás még viccnek is rossz. Így Kínában a fiatal férfiaknak muszáj hitelt igényelniük, máskülönben sem a menyasszony, sem pedig a családja nem egyezne bele az esküvőbe.

A másik probléma az, hogy Kínában pár millióval kevesebb nő él, mint férfi. Abban a faluban, ahol Pavel egyik barátja lakik, kétezren élnek. A harminc év feletti egyedülálló férfiak kb. hetvenen lehetnek. Hajadon, húsz év alatti lányokból pedig egyetlen egy sem él a faluban. A szülők egész életükben azért kuporgatnak a fiuk számára, hogy minél előbb be tudják neki biztosítani a feleséget. Ha erre minél később kerül sor, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a fiú nem nősül meg. Azok a lányok, akiket a fővárosi tanulmányuk előtt nem jegyeznek el, általában már nem térnek vissza vidékre. Ezért él vidéken olyan sok agglegény.

Az idegenek több kiváltsággal rendelkeznek, mint a hazaiak

Az idegenek helyzete egyáltalán nem rossz Kínában, sőt, nagyon gyakran több kiváltsággal rendelkeznek, mint a hazaiak.

Az idegenek könnyebben találnak jól fizető munkát, az emberek rendkívül jószívűek és segítőkészek velük. Ezt taníttatja velük a kultúrájuk. Az egészben az a pradoxon, hogy a sajátjaikkal szemben kevésbé készségesek.

Abban az esetben, ha egy külfölditől valamit ellopnak, akkor a rendőrség nyomban keresni kezdi. Ha egy helybéli kínaitól lopnak el valamit, akkor a szemöldökük se rebben. Kínában az idegenek is sokkal jobban segítik egymást, mint nálunk. A kínaiak meg aztán végképp.

Gidrafáról Sanghajba

Annak ellenére, hogy Sanghajban szabadon vállalkozhat és élvezheti a nagyváros előnyeit, Pavelnak néha mégis hiányzik az egyszerű falusi életben, amelyben nevelkedett. A gidrafai és a sanghaji élet között nagy különbség van. Gidrafának (Budmerice) pár ezer lakosa van, Sanghajnak pedig körülbelül 30 millió. Az, hogy este sétáljak egyet az erdőben, szóba se jöhet. A legközelebbi erdő, amit Szlovákiában még csak erdőnek sem neveznénk, vonattal egy órányi útra van.

Sanghajban az élet iszonyatosan gyors. Az emberek állandó mozgásban vannak, sosem állnak meg, és ez néha rendkívül idegölő tud lenni. Kína materialista beállítottságú ország. Nincs itt semmiféle kommunizmus, hanem kapitalizmus a javából.

Pénz nélkül az ember Kínában semmit sem ér, az élet pedig nagyon drága. Szédületes, hogy a kínaiak között milyen őrület tombol a legdrágább márkák iránt. Gyakori, hogy a városban dolgozó, kb. 800 eurót kereső ember évente egyszer pár ezer euróért egy világmárkás táskát vesz. A kínaiak ezért is dolgoznak állandóan, hajtják az anyagi javakat. A fiatalabb generáció már változik, de rendkívül lassan.

Pavel a természetet a munkájának köszönhetően élvezi ki. Egy utazási irodát működtet, melynek keretén belül a Szlovákiából érkező turistáknak szervez élményben gazdag utakat Kína-szerte. A kirándulás során körbejárják a természetet, sátoroznak, kipróbálják a kínai mesterségeket, például teát készítenek, kávét őrölnek, és természetesen meglátogatják Kína leghíresebb természeti nevezetességeit.

A pénzt gyorsabban el lehet küldeni, mint az sms-t

A kínai szolgáltatások egy teljesen más világot képviselnek. Kínában a mobiltelefonon keresztül szinte bármit el lehet intézni. A gáz- és villanyszámlák érkezését egy csippanás jelzi a mobilon, amit egy gombnyomással ki is lehet fizetni. Pavel mindenhol és mindent a mobilján keresztül fizet.

„Amíg a metróra várok, megvásárolom az élelmiszert. Az egész úgy működik, hogy a bilboardokon fel vannak tüntetve az szupermarketek polcainak a képei, és az összes áru alatt ott van a QR-kód, amin keresztül meg lehet rendelni az adott élelmiszert. Az árut pedig addigra kézbesítik, mire hazaérsz.

 

Az orvosnál is minden mobillal működik. Amikor bemegyek a kórházba, akkor a telefonon keresztül jelentkezem be az orvoshoz. A listán az orvosokat az értékeléseikkel együtt tüntetik fel, így kiválaszthatom a nekem tetszőt, majd a vizsgálat után én is megírhatom az értékelésemet. Pénztárcára egyáltalán nincs szükségem, hiszen a vizsgálatért és a gyógyszerekért is a mobilon keresztül fizetek. Ha kórházi kezelésre van szükségem, akkor a kórházban adnak nekem egy QR-kóddal ellátott karkötőt, amibe be van jegyezve az összes olyan gyógyszer és kezelés, amit már megkaptam, vagy amit csak kapni fogok.

 

Mobillal működik az étterem is. Sok étteremben már nincs is klasszikus étlap. Az asztalon csupán a QR-kódot találod. Azt beszkenneled, és megnyílik neked az étlap. A mobilon keresztül megrendeled az ételt, majd ki is fizeted. A pincért csak akkor látod, amikor széthordja az ételeket, egyébként egyáltalán nem kommunikálsz vele.”

Forrás: aktuality.sk/Körkép.sk

Nyitókép: Pavel Dvořák archívuma