A hegyek varázsolnak, legyenek kicsik, nagyok, vagy még nagyobbak. A magasba nyúló, a felhők ködébe vesző csúcsok nemcsak a tekintetet vonzzák, de a lábakat is, hogy meghódítsuk azokat. Feljutni egy csúcsra, érezni a magasságot, az elénk táruló közeli és távoli tájat mindenkor élmény.
Akkor is, ha először vagyunk ennek részese, akkor is, ha sokadszor. A Magas-Tátrát is az égbe nyúló csúcsai, a meghódításuk élménye, a mindig varázslatos szépsége tették igazán Tátrává. Ezt érezték azok az elődeink is, akik képeslapokon örökítették meg azt, amit láttak, éreztek.
A Kis-Viszóka-csúcs (Vychodná Výsoká) 2428,6 m magas hegycsúcs. A Lengyel-nyeregtől keletre található piramis alakú kilátóhegy ma is nagy látogatottságnak örvend. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Tátra hegyvonulataira, a Nagy-Tarpataki-völgyre, a Felkai-völgyre, a Tátra-csúcsra, a Tengerszem-csúcsra stb.
Tövében található a Poduplaszki-Mormota völgy, a Nagy-Tarpataki völgy és a Felkai-völgy. A nyugatról érkező főgerincének egyenes folytatásaként keleti irányban egy hosszú oldalgerinc indul ki, amely a Bibircs csúcsban éri el a legnagyobb magasságát és a Nagyszalóki-csúccsal ér véget.
A csúccsal szemben emelkedik a Gerlachfalvi-csúcs. Könnyen megmászható, az első ismert hegymászó, aki járt a csúcson 1888-ban Jármay László volt. Magyar megnevezése a szlovák szóból ered, nem a leglogikusabb fordítás „Kelet-Viszoka”, a „kis” jelzővel a „Vysoká” csúcstól különböztetik meg.
A Lengyel nyereg a Magas Tátra közepén fekszik, a Kis-Viszoka-csúcs és a Felkai-csúcs között. Legrégibb említése id. Buchholtz György (1643-1725), evangélikus lelkész tátrai leírásában fordul elő, mint der Grot azaz gerinc. Czirbesz András 1772-ben der polnische Grot, azaz lengyel gerinc néven említi.
A „nyereg” elnevezés arra utal, hogy egykor a lengyel csempészek erre vitték az árut, sőt még a szarvasmarhát is erre hajtották Lengyelországból Magyarországra. Turisták első ízben 1840 júliusában haladtak át rajta.
Az Eggenhofer csúcs megnevezését Egenhoffer Terézről (1855 – 1940), a 19. és 20. sz. fordulójának egyik legjelentősebb hegymászónőjéről kapta. Ezenkívül a nevét őrzi az Egenhoffer-rés is.
A Ferencz József csúcs, azaz a Gerlachvalvi-csúcs a Kárpátok legmagasabb csúcsa, 2655 méter magas. Szepességben, Gerlachfalutól északnyugatra a Felkai- völgy nyugati oldalán emelkedik. Megmászása is innen a legalkalmasabb.
Mai megnevezését az egykor a határában állt Gerlachfalváról (Gerlachov, Gerlsdorf) kapta. Maga a „gerlach” kifejezés ógermán eredetű és lándzsás harcost jelent. A megnevezés első ízben ifjabb Buchholtz György (1688-1737), író, evangélikus lelkész, természettudós 1717-es elkészített Magas-Tátra panoráma térképén – Gerlafalvenses montes (Gerlachfalvi hegyek) – található, melyen emellett elsőként tüntette fel számos további tátrai csúcs pontos nevét is.
A térképén Czaki Flóris (?-1772) térképész Kösselberg (Katlan-hegy) néven tüntette fel, utalva ezzel a csúcs alatti katlanra. Melzer Jakab (1782-1836) kislomnici evangélikus lelkész 1821-ben Kotol (Katlan) csúcsként jegyzi. A német nyelvű szövegekben Gerlsdorfer Kesselspitze (Gerlachfalvi katlancsúcs). néven is megtalálható. A legmagasabb pontját nevezték Nagy-Gerlachfalvi-csúcsnak is.
A 19. század első feléig nem ezt a csúcsot tartották a Magas-Tátra legmagasabb csúcsának. A liptóiak sokáig a Kriványt, a lengyelek a Jég-völgyi-csúcsot, a szepesiek a mai Lomnici-csúcsot tartották annak. Ezeket az állításokat a jolsvai Greiner Lajos erdőigazgató cáfolta meg, aki az 1839-ben közzétett írásában bizonyította, hogy ez a Tátra legmagasabb csúcsa.
A csúcs első megmászója Still János (1805-1890), alsóerdőfalvai tanító volt, aki 1834 nyarán sógorával, a felkai Gellhof Jakabbal, a nagyszalóki Spitzkopf Márton molnárral és két zergevadász társával együtt jutott fel a csúcsra. Az elsőségért többen versenyeztek, pl. Spitzkopf Márton is, de ezt nem tudták hitelesen bizonyítani.
A Ferenc József-csúcs elnevezést 1896-ban a Millennium évében kapta. 1896 július 17-én Egenhoffer Teréz egy 80x60x8 cm nagyságú 150 kg súlyú, diorit emlékoszlopot vitetett fel a csúcsra. Másnap a Sziléziai-házban a Magyarországi Kárpát Egyesület közgyűlése javasolta a csúcs átnevezését Ferenc József-csúcsra és kérték az uralkodó beleegyezését, amit az megadott.
Az I. világháború után rövid időre Legionáris-csúcs lett (a szovjet polgárháborúban Szibériában szerepet játszó cseh légiók emlékére). 1949. december 21-én Sztálin hetvenedik születésnapja alkalmával néhány évre Sztálin-csúcs lett belőle. A csúcs 1956-ban kapta vissza mai megnevezését.
A Lomnici-csúcs a Magas-Tátra legnépszerűbb csúcsa, magassága 2634 m. Szomszédos csúcsai északnyugaton a Fecske-torony, északkeleten a Késmárki-csúcs. Déli irányban egy oldalgerinc indul ki róla, melynek nyúlványa a Kis-Tarpati-völgyet és a Kő-pataki-tavat elválasztó Lomnici-gerinc.
A csúcsról kedvező időben csodálatos kilátás nyílik a vidékre, de szerencsés esetben olyan távolabbi hegyekre is, mint a Mátra, a Tokaj, a Bükk, a csehországi Óriás-hegység (Krkonoše) csúcsai.
Egykor megmászhatatlannak hitték. A 17. században „apaként” és „nagyapaként” emlegetik. Czaki Flóris térképén Königsbergnek (Királyhegy), a lengyel irodalomban a Królowa Tatrzańska (a Tátra királynője). Mai megnevezése a 19. század elején terjedt el, ezt Kakaslomnicról (Veľká Lomnica) kapta.
Első ismert megmászója a Magas-Tátra kutatók első kutatóinak egyike, a skóciai Robert Townson (1762-1827), természettudós, utazó volt 1793-ban. Mindemellett foglalkozott a Tátra növény és állatvilágával is.
A 19. század folyamán a csúcsot a kutatók mellett turisták is látogatni kezdték. Példának okáért a legismertebb hegyivezetők közül Lux Jakab (1802-1873) 1825 és 2857 között 52, Still János (1805-1890) 1861-ig 80 csoportot vezetett fel a csúcsra. Ide egyébként 42 hegymászóút vezet, közülük a 300 m magas Nyugati fal a népszerűbb.
Az 1930-cas években Országh György, a tátralomnici gyógyfürdő igazgatója kezdeményezésére kezdték el építeni a drótkötélpályát, melyet 1940-ben fejeztek be. Hossza 1870 m, az együttes szintkülönbsége Tátralomnic és a Lomnici-csúcs között 1722 m. Kilenc tartópillére van, melyek közül a legmagasabb 37 méter.
A drótkötélpálya felső állomása épületét úgy építették ki, hogy abban egy obszervatórium is helyet kapott. Eleinte csak meteorológiai állomással számoltak, de utána csillagászati megfigyelésekkel is foglalkozni kezdtek.
A kozmikus sugárzás mérését 1952-ben kezdték el, eleinte időszakosan, 1957-től pedig mind a mai napig folyamatosan. Az eredeti épület mellett 1956-ban kezdték meg az új obszervatórrium építését, melyet 1962-ben fejeztek be.
A kupolában a Nap megfigyelésére szolgáló koronográf van elhelyezve, melyet 1970-ben egy újabbal bővítettek.
A Jég-völgyi-csúcs (Ľadový štít) a Tátra harmadik legmagasabb, 2627 m magas csúcsa. A lengyelek sokáig ezt tartották a hegység legmagasabb csúcsának. Déli oldalán található a Öt-tó katlan. Igazi nagysága és szépsége az északi oldalról látható.
Nem tudni, hogy ki mászta meg először. Ismert tény viszont, hogy a javorinai és szepesgyörkei zergevadászok már 18. században rendszeresen megmászták.
Első ismert turistamegmászói John Ball (1794-1884), angol író, szerkesztő és Wilhelm Rischter (1824-1892) 1843 augusztusában zergevadászok kíséretében jutottak fel a csúcsára.
Mai megnevezését a 19. század elején az északi lejtőjén fekvő völgyről és arról kapta, hogy a katlanaiban az év nagyobbik részében hómező volt található.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Eggenhofer-csúcs Ferencz József csúcs Főoldal Gerlachvalvi-csúcs Jég-völgyi-csúcs Kis-Viszóka-csúcs Lengyel nyereg Lomnici-csúcs Magas-Tátra Magyarországi Kárpát Egyesület
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.