A Földet a Nap UV-sugárzásától védő ózonrétegen az Antarktisz felett keletkezett lyuk 1988 óta nem látott méretűre zsugorodott – közölte az amerikai űrkutatási hivatal (NASA).

 

A Föld légkörét védő ózonrétegen keletkezett rés idei legnagyobb kiterjedését szeptemberben érte el, amikor 19,6 millió négyzetkilométer volt, majd a hónap közepétől kisebb lett. Az ózonlyuk maximum kiterjedése majdnem kétszer akkora, mint az Egyesült Államok területe, mégis nagyjából kétmillió négyzetkilométerrel kisebb a tavalyinál és 5,3 millió négyzetkilométerrel kisebb a 2015-ben mértnél.

 

Paul Newman NASA-nál dolgozó tudós szerint az atmoszféra alsó rétegeiben tapasztalt viharos időjárás felmelegítette a levegőt, s ezzel elejét vette a bróm- és klórvegyületek ózont pusztító hatásának.

 

 hirdetes_810x300  

Mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW-k) révén lebontják az ózont. Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak.

 

Az Antarktisz feletti ózonréteg állapota – lila és kék színnel jelölve a legvékonyabb réteg – látható az amerikai Országos Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal, a NASA által 2006-ban közreadott műholdfelvételen. Szeptember 21. és 30. között az ózonlyuk a valaha mért legnagyobb 27,45 millió négyzetkilométer kiterjedésű volt, szeptember 24-én (a kép készítésekor) pedig 29,52 millió. Ezt az értéket csak egyszer, 2000. szeptember 9-én mérték eddig. A műholdas eszközök folyamatosan mérik az ózonréteg vastagságát (Fotó: MTI/EPA/NASA)

 

A szakember rámutatott arra, hogy az idén a csökkenés javarészt természetes okokra vezethető vissza, ugyanakkor nem elhanyagolható az 1987-ben aláírt sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló montreali jegyzőkönyv óta tapasztalható, kisebb léptékű, de folyamatos javulást mutató trendnek a szerepe sem.

 

Az ózonlyuk legnagyobb eddigi kiterjedését 2000-ben jegyezték fel, az UV-sugaraktól védő pajzson akkor majdnem 30 millió négyzetkilométeres rés tátongott. Az ózonréteg feladata az élővilág szempontjából a Napból érkező káros ultraibolya sugárzás elnyelése. Az ózon magas napvédő faktorszáma nélkül nem létezne a szárazföldi élet, az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élő szervezetek DNS-ét, és felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket.

 

MTI

Nyitókép: NASA

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!