Sokan közülünk ismerik sajnos azt a jelenséget, amikor a rönkfával megrakott vonatok, kamionok teljesen ellentétes irányban közlekednek. Viszik a fát, hozzák a fát. Sokunkban ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy hol is tart ma nálunk az erdőgazdálkodás?
Mifelénk Gömörben nagyon szép erdőségek vannak. Bizony nem mindegy, hogy hogyan bánunk, hogyan gazdálkodunk vele. Az emberek igénye a tűzifára növekszik. Községeinkben a lakosság életszínvonala érezhetően visszaesett. Nagyon sok a szegény ember, akik ma már fával fűtenek, fával főznek. De jellemző ez azokra a családokra is, ahol a kereset viszonylag jónak mondható, ők is sokat tudnak spórolni a fával való fűtéssel.
A Medves-hegység a Cserhát északi szomszédja, átnyúlik az államhatáron Szlovákiába is. A gyönyörű, dombos, erdővel borított hegyvonulat Erdőhát néven folytatódik az államhatár mentén kelet felé, egészen Rimáig. A térséget a szlovák állam 1990-ben természetvédelmi területté nyilvánította.
Az 1990-es évek elején megváltoztak az erdők tulajdonjogi viszonyai. Nagyon sok magánszemély, társulás igényelte vissza az erdejét. Megtették ezt Egyházasbáston is. A Körkép.sk utánajárt, hogy sikerült-e nekik a gazdálkodás, milyen megoldást igénylő gondjaik, bajaik, problémáik vannak.
Nagy István, Vincze Dezső és Mede Gyula beszélnek erről, ők azok, akik vállukra vették és cipelik az erdőgazdálkodás terhét.
„A magán erdőgazdálkodás 1992 óta folyik a községünk kataszterében. Az öregjeink alapították meg, később aztán átvettük mi. Hát, bizony nagy teher volt ez, bizonytalanság. Az idősek biztattak bennünket: Gyerekek csináljátok! Az erdőgazdálkodásra nem lehet ráfizetni. Aztán lassan-lassan kialakultak, helyrerázódtak a dolgok. Nyugodtan elmondhatom, hogy nagyon sok álmatlan éjszakánk volt, és hát bizony van a mai napig is.” mondja Vincze Dezső.
Az évek alatt négy társulás gazdálkodását alakították ki. Föltétel volt, hogy a tulajdonosok legalább kétharmadának rendezve legyen a tulajdonjoga. Eleinte sokan nem akartak tagok lenni, később rájöttek, hogy ez járható út, kezdtek megbízni a társulásokban.
A négy erdőtársulás 520 hektáron gazdálkodik. Az erdők 80 százaléka lomblevelű, tehát bükk, tölgy, cser, akác, gyertyán. 20 százalék fenyő, de itt a fenyőnek nincsenek jó feltételek.
Elmondják, hogy gazdálkodásuk célja nem utolsósorban a jövedelem. A bevételük a tűzifa eladásából származik, azzal kell elsősorban kielégíteni a tagságot, de a lakosság igényeit is.
Sajnos a kiadásaik is jelentősek. A termelési költségek állandóan nőnek, sokat tesznek ki a csemetézésre, útjavításokra, illetékekre fordított költségek.
„Az államnak meg kell fontolnia a területi alapú dotáció folyósítását az erdőgazdálkodásban is, ugyanúgy, mint a mezőgazdaságban. Nagy a veszély, hogy anélkül a tűzifa ára elviselhetetlenül emelkedni fog.” – mondják a gazdák.
Az erdőgazdálkodás felügyeletét erdész végzi szerződéses viszony alapján. Őt metodikailag a Járási Erdészeti Hivatal irányítja.
„Az erdészünkkel és a járási hivatallal nagyon jó a kapcsolatunk.”
A gazdák elmondják azt is, hogy tevékenységüknek alapeszköze a Tízéves Gazdálkodási Terv (LHP), amelyet ún. taxátorok dolgoznak ki és a Járási Erdészeti Hivatal hagyja jóvá. Sajnos 2016 óta állandóan ideiglenes tervvel dolgoznak.
„Az új tízéves tervet a nyár végére ígérik, hát nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy lesz-e belőle valami. Úgy látjuk, hogy nem nagyon igyekeznek.” – panaszkodnak.
Elmondják, hogy egy kevés bevételt jelent a vadásztársasággal kötött bérleti szerződés is. Többször van konfliktusuk is velük, de azért általában megegyeznek. Az új szerződéseket most készülnek megkötni, a cél a bérleti díj (1,50 euró/ha) emelése mellett az is, hogy az erdőtulajdonosok is lehessenek vadászok.
Szerintük nagy problémát jelent az erdőkben az az ellentmondás is, ami az erdészeti hivatalok és a környezetvédelmi hivatalok között van. Az erdészet ugyanis azt mondja, hogy a termeléskor nem szabad hagyni semmi fát az erdőben, a „zöldek” viszont azt mondják, hogy 20 m3 fát ott kell hagyni egy hektáron.
„Talán minél előbb egységes álláspontra kellene jutniuk a hivataloknak.” – mondják meggyőződéssel a gazdák.
További problémát jelentenek a falopások. Ebben sajnos a mélyszegénységben élő emberek a legaktívabbak. Az utóbbi években sikerült velük megegyezni. A tisztításban összeszedett fát jutányos áron megkapják, így most már nyugodtabb a helyzet.
„Több tagunk erdőőri minősítést is szerzett, tehát már hatóság is vagyunk. Úgy látjuk, ez is visszarettentette egy kicsit a rendetleneket. Mi tudatosítjuk, hogy rossz az emberek anyagi helyzete, de úgy gondoljuk, hogy rendnek lenni kell.” – mondja Nagy István, aki szintén erdőőr.
A Körkép.sk megkérdezte a közeli Détér község erdőgazdáinak a vezetőjét, Kovács Jánost is a tapasztalatairól. Ő tulajdonképpen megerősítette az egyházasbástiak véleményét. Szintén sürgette a Tízéves Gazdálkodási Terv mielőbbi jóváhagyását a hivatalok részéről, és szintén elengedhetetlennek tartja a területi alapú dotáció bevezetését az erdőgazdaságban is.
Sok sikert kívánunk az erdőgazdáknak!
Mede Géza
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: Egyházasbást erdő erdőgazdálkodás Fa fakitermelés Főoldal Gömör Mede Gyula Medves-hegység Nagy István természetvédelmi terület Vincze Dezső
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.