1664. augusztus 10-én kötötték meg I. Lipót magyar király és IV. Mehmed oszmán szultán követei az 1663–64. évi Habsburg-török háborút lezáró vasvári békeszerződést, melyben a győztes fél indokolatlanul enyhe feltételeket szabott a Portának.
Az Oszmán Birodalom felrúgta a korábbi egyezményeket…
Annak ellenére, hogy Bécs az 1660-as évek elejétől fogva szinte a törökök összes követelését teljesítette a béke megőrzése érdekében, a Köprülü Ahmed nagyvezír alatt új virágkorát élő Oszmán Birodalom 1663-ban felrúgta a korábbi egyezményeket, és hadat üzent a Habsburgoknak.
I.Lipótot, de legfőképpen Magyarországot készületlenül érte a támadás, így a nagyvezír által személyesen vezetett hadjárat első évében Érsekújvár török kézre jutott, ezzel pedig közvetett módon Bécs városa is komoly veszélybe került.
A kezdeti kudarcokat követően aztán Zrínyi Miklós horvát bán 1663–64 telén indított hadjárata új reménnyel töltötte el Európát, ugyanis a költő-hadvezér seregének sikerült mélyen benyomulnia a hódoltság területére, és felgyújtották az eszéki hidat. Ez a siker új eséllyel kecsegtetett az Új-Zrínyivár által is szorongatott Kanizsa megvívására, az Udvari Haditanács tétlensége miatt azonban a lehetőség elúszott, és a háború újabb fordulatot vett.
Montecuccoli megvívta döntő ütközetét
A Zrínyi után kinevezett új császári főparancsnok, Raimondo Montecuccoli tétlenül nézte végig, ahogy Köprülü Ahmed hadai lerombolják Új-Zrínyivárt. Montecuccoli rengetegszer bírált óvatossága ellenére 1664. augusztus 1-jén, Szentgotthárd mellett döntő ütközetre került sor a felek között, mely során a császári generális jelentős győzelmet aratott a nagyvezír ellen. Kilenc nappal a diadal után Simon Reninger császári követ I. Lipót megbízásából Vasváron békét kötött IV. Mehmed szultán delegációjával.
A szentgotthárdi diadalt követően a hazai közvélemény érthető módon hatalmas csalódással fogadta a háború gyors befejezését, később pedig elterjedt az a népszerű összeesküvés-elmélet, hogy a Habsburgok ily módon akarták kivéreztetni a „rebellis magyarokat.”
A törökök számára enyhének bizonyult a vasvári béke
A vasvári béke gyors megkötésében éppen az a törekvés játszotta a főszerepet, hogy a Habsburgok minél hamarabb a nyugat-európai hegemóniáért vívott küzdelemre fordíthassák figyelmüket, a hátország biztonságáért cserében pedig – akárcsak a korábbi évtizedekben – rendkívül nagylelkűnek bizonyultak.
Ezzel magyarázható, hogy Lipót a szerződésben lemondott a török kézre került erődökről, így nem csak az 1660-ban elesett Váradot, de még Nógrádot, illetve Érsekújvárt sem sikerült visszafoglalni, vagyis a királyi Magyarország csupán az Erdélytől visszacsatolt Szabolcs és Szatmár vármegyék területével gazdagodott.
Az 1664. augusztus 10-én megkötött vasvári béke tehát joggal keltett csalódást az ország felszabadításában reménykedő magyar nemességben, és a rendek később megalapozottan értékelték úgy a szerződés aláírását, hogy a Porta még győzelem esetén sem számíthatott volna kedvezőbb feltételekre.
Magyarországgal ellentétben viszont a Habsburgok komoly előnyöket szereztek e botrányos kompromisszummal, hiszen az megszüntette a török támadást kiváltó konfliktusforrásokat, és 20 esztendőre nyugalmat ígért a keleti végeken.
Forrás: Körkép.sk/rubicon.hu/mult-kor.hu
Nyitókép: A vasvári béke okiratának kezdő sorai török nyelven (hu.wikipedia.org)
Megosztás:
Címkék: 1664. augusztus 10. Főoldal Habsburgok I. Lipót Köprülü Ahmed oszmán birodalom Porta Raimondo Montecuccoli szentgotthárdi csata vasvári béke Zrínyi Miklós
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.