A történelmi források szerint Hunyadi (Vajdafi) Lászlót 1457. március 16-án végezték ki, estefelé, a budai várban a Friss palota előtti Szent György téren. A legenda szerint a hóhér szánalomból sorra elhibázta az ütéseket, Hunyadi László a harmadik csapás után is élt, felemelkedett és kegyelmet kért. A szokásjog alapján ilyen esetben kegyelem járt volna, de a bakó parancsra negyedszer is lesújtott.

 

Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia 1433-ban jött világra. Erdélyben nőtt fel, nevelője, a művelt Vitéz János váradi érsek a humanista eszmékkel ismertette meg, a katonai ismereteket pedig apja hadjárataiban sajátította el. Amikor az 1448-as, vereséggel végződött rigómezei ütközet után Brankovics György szerb despota elfogatta a menekülő Hunyadit, apja helyett ő ment túsznak a fejedelem udvarába. 1450 táján szabadult, 1452-ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát-szlavón bán lett, még ugyanebben az évben V. László király a csehek elleni felvidéki hadjárat főkapitányának nevezte ki.

 

Hunyadi János halálakor az ország első számú vezetője volt

 

 hirdetes_810x300  

Amikor apja 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után Zimonyban, a katonai táborban kitört pestisjárványban váratlanul meghalt, Hunyadi László természetesnek tekintette, hogy az idősebb fiú lép apja örökébe és családfőként kapja meg mindazokat a birtokokat és tisztségeket, amiket az apja viselt. Hunyadi János halálakor gyakorlatilag az ország első számú vezetője volt,  elsősorban azért, mert ő kezelte a királyi jövedelmeket és kezében voltak a királyi várak is. V. László király, a főpapok és a bárók többsége azonban úgy gondolta, hogy az ország szempontjából kifejezetten káros volna, ha Hunyadi László apjának évek óta vitatott erőszakos belpolitikáját folytatná.

 

A király 1456 szeptemberben Cillei Ulrikot nevezte ki országos főkapitánnyá, majd nemzetközi keresztes sereg élén a délvidékre jött, hogy átvegye  a Hunyadi János igazgatása alá tartozó királyi várakat és megtekintse a gazdálkodásról szóló elszámolást is. A királyi sereg Futakon vert tábort, ide rendelte a tanácskozás megtartását. Hunyadi László kisebb hadsereggel jelent meg és vállalta, hogy lemond a királyi jövedelmekről, Nándorfehérvárról és a többi királyi várról, ha cserében nem kell elszámolnia.

 

Hunyadi László. Forrás: Múlt-kor történelmi portál.

 

A király október 8-án érkezett meg seregével Nándorfehérvárra, hogy azt átvegye, de a Hunyadiak csak a királyt és főurakból álló kíséretét engedték be a várba, katonaságát nem. Másnap reggel Hunyadi László párthíveivel Cillei szobájába ment, hogy tárgyaljon vele, a szomszédos szobába pedig katonákat rendelt. Cillei a királlyal épp misén volt, és a sürgős üzenetek ellenére csak a szertartás végén ment vissza a szobájába a várakozókhoz. A beszélgetés hamar kölcsönös vádaskodásba fordult, Cillei kardot rántott és megsebesítette Hunyadi Lászlót. Ekkor Hunyadi és emberei megölték Cilleit. A tetemet öt napig hagyták vérében temetetlenül.

 

Megszerezte Temes és Trencsén megye ispánságát is

 

Minden jel arra mutat, hogy a Cillei-gyilkosság nem hirtelen felindulásból elkövetett véletlen cselekedet volt, hanem gondosan előkészített terv szerint történt. A merénylet után a király a Hunyadi-párt hatalmába került, öt napig nem hagyhatta el a várat, majd Temesvárra ment Hunyadi László kíséretében, ahol Szilágyi Erzsébet és Mátyás is tartózkodott. Itt a királytól írásos esküt kényszerítettek ki, hogy a Hunyadi-pártnak nem lesz bántódása, Hunyadit főkapitánnyá és főtárnokmesterré nevezte ki.  Hunyadi László a királyi várakat nem adta ki, sőt megszerezte Temes és Trencsén megye ispánságát is

 

Hunyadi Lászlóval ezután még azok is szakítottak, akik Hunyadi Jánosnak fő támogatói, harcostársai voltak, így Újlaki Miklós is, aki fegyveres csapataival segített a király temesvári szabadulásában.

 

A király, V. László Budára visszatérve a Cillei-párt befolyása alá került, akik elhitették vele, hogy Hunyadi László a koronára vágyik, és merényletre készül ellene. A király és a Hunyadiak ellenségei  1457 márciusában törökellenes hadjárat címén tanácskozásra kérték a főurakat, köztük Hunyadi Lászlót is, aki öccsét is Budára hívta. Március 14-én párthíveikkel – Vitéz János váradi püspök, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László és mások – együtt letartóztatták őket.

 

Felségsértés vádjával halálra ítélték

 

Minden bizonnyal Garai László nádor vezette azt az országnagyokból alakult alkalmi ítélőszéket, amely Hunyadi Lászlót – mert a király életére tört – felségsértés vádjával halálra ítélte. A halálos ítéletet rövid eljárás során, tanúmeghallgatások nélkül szóban hozhatták meg, és két nap múlva már végre is hajtották.

 

A kivégzés utáni napokban és hatásának ismeretében döbbenhetett rá az udvari csoport, hogy a gyorsan meghozott és végrehajtott ítélet következményekkel járhat. Így keletkezett 1457. március 21-i keltezéssel az az utólagos királyi oltalomlevél – a király saját kezű aláírásával -, amely nem szabályos ítéletlevél, hanem az ítéletet meghozók számára nyújtott védelmet. Valószínűleg mindkét Hunyadi fiút főbenjáró ítélettel sújtották, de azt a 14 esztendős Mátyáson nem hajtották végre. Neki a királlyal előbb Bécsbe, majd Prágába kellett mennie fogolyként.

V. László pecsétjének előlapja. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár honlapja.

Hunyadi László holttestét később a budai Mária-Magdolna templom Krisztus-teste kápolnájában temettek el minden gyászpompa nélkül.

 

Tragikus hőstípusa a művészeket is megihlette

 

 

Hunyadi László  és sorsa ezután évszázadokig a feledés homályába merült, s csak a 19. század közepén , a nemzeti érzés újbóli előtérbe kerülésének idején fedezték fel újra. Személye a korszak egyik, többször megformált tragikus hőstípusává vált, több művészt is megihletett.

 

Ezek közül kiemelkednek Erkel Ferenc 1844-ben bemutatott operája, Madarász Viktor Hunyadi László a ravatalon c. (1859)  ill.  Benczúr Gyula Hunyadi László búcsúja  (1866) festményei.  Utóbbi forrása valószínűleg gróf Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon című (1852–55) történeti monográfiája volt. Petőfi Sándor A király esküje címmel írt róla balladát.

 

Források: Magyar Nemzeti LevéltárMult-kor

 

Nyitókép: Mult-kor történelmi portál

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.