Június 5-én hétfőn volt napra pontosan 50 éve, hogy kitört az úgynevezett hatnapos háború Izrael és négy arab állam között. Ennek a háborúnak köszönheti ma kiemelt pozícióját a zsidó állam, és emiatt vált még inkább célponttá egyes arab államok szemében. Nagy áldozatok árán sikerült megvédeni függetlenségét, hogy aztán ugyanezt a függetlenséget egy másik népcsoporttól tagadja meg… Dicső napok és terhes örökség, bravúrok és hatalmas veszteségek. 

 

Gamal Abden Nasszer Egyiptom akkori elnöke szovjet fegyverarzenált kiépítve három szövetségesével (Jordánia, Szíria és Irak) háborúra készült Izrael ellen. Hogy konfliktus lesz, nem volt kérdés: az arab országok 364 ezer fős hadsereget építettek ki, 1800 harckocsit és 660 harci repülőt állítottak hadrendbe.

 

Izrael ettől valamivel kisebb sereggel rendelkezett: 264 ezer fős katonasággal, 800 harckocsival és 300 harci repülőgéppel.

 

 hirdetes_810x300  

A The Economist brit gazdasági lap vonatkozó írása szerint Izrael akkor egy újabb holokauszttól rettegve indult hadba, majd győztesként és „birodalomként” került ki a konfliktusból, elfoglalva Jeruzsálem szent helyeit és egyéb területeket. A földdel együtt azonban nagyszámú palesztin kisebbségre tett szert. Az azóta eltelt ötven évben földet adott a zsidó telepeseknek az egykor palesztinok lakta területeken, katonai megszállás alatt tartotta a palesztinokat és megtagadta tőlük a saját államhoz és politikai egyenlőséghez való jogot.

 

Ami magát a hatnapos háború illeti, a The Economist erről szóló írása igen találóan foglalta össze az eseményeket:

 

„KEZDETBEN még a szárazföldön megsemmisítették az egyiptomi légierőt és kilőtték a jordán, iraki és szíriai gépeket: az első nap”

 

Az izraeli légierő teljes állománya részt vett a hadműveletben, amely hatalmas csapást mért az arab államok repülő-hadosztályaira: gépeik 75 százalékát elvesztették. Több mint 450 arab gép még csak fel sem szállhatott, hogy részt vegyen a csatában, a kifutópályán megsemmisült. Ezzel Izrael a közel-keleti légtér abszolút urává vált. Ennek a megelőző csapásnak köszönheti Izrael, hogy még ma is létezik. A kétségtelen bravúrt ma katonai egyetemeken oktatják.

 

„Ezután összezúzták Egyiptom masszív védelmi állásait a Sínai félszigeten: a második nap”

 

Az egyiptomi páncélos hadosztályok a Sínai félszigeten gyülekeztek, hogy visszavágjanak Izraelnek az előző napi csapásért. Izrael az arabok létszámfölénye ellenére támadott. Az izraeli tankok betörtek a Gázai-övezetbe és az egész Sínai-félszigetre. A csatából az elszántabb izraeli hadsereg került ki győztesen, bár a csata sokáig kétesélyes volt.

 

Izraeli Sherman M4 típusú tankok nyomulnak előre a Sínai-félszigeten, 1967 június 6-án. Fotó: AP

 

„Ezután visszavették Jeruzsálem ősi városát és imádkoztak: a harmadik nap”

 

Ejtőernyősök segítségével az izraeli hadsereg megtámadta a Jeruzsálemet akkor már két napja zárótűz alatt tartó jordán katonákat. A brutális tűzharcok után végül Jeruzsálem óvárosán és a Templom-hegyen is izraeli lobogót fújt a szél. Az izraeli hadsereg ellentámadásba lendült, és a Jordán folyón túlra szorította vissza Jordánia erőit, mire az ország kiugrott a háborúból, és elfogadta az ENSZ tűszüneti javaslatát.

 

„Ezután elérték a Szuezi-csatornát: a negyedik nap”

 

Nasszer egyiptomi elnök a hatalmas szovjet T-55-ös tankokat vetette be ezen a napon. Az izraeli és egyiptomi páncélosok a Mitle-szorosban vívták meg a világ második legnagyobb tankcsatáját, amelyben több mint 1000 harci jármű vett részt. Ám ekkor Izrael már magabiztosan uralta a légteret, és a vadászgépekkel összehangolt támadást indítva megnyerte az ütközetet. Nasszer ezen a napon kénytelen volt elfogadni a tűzszünetet.

 

Fotó: MNO.hu

 

„És akkor felmentek a Golán-fennsíkra: az ötödik nap”

 

Szíria szövetségesei bukása ellenére folytatta a harcot, és a Golán-fennsíkon lévő erődítményeiről tüzérségi támadást indított az észak-galileai zsidó telepesek ellen. Ez az erődítmény-rendszer a legendás francia Maginot-vonalat is túlszárnyalta, csaknem egy kilométer magasan tornyosultak a bunkerek a Genezáreti tó fölé. A tüzérségi csapás cselekvésre kényszerítette az izraeli hadsereget, és megrohamozták a hegyoldalt. A heves harcokban 300 izraeli és több ezer szír katona halt meg. Izrael győzött, de Szíriát még nem törte meg.

 

A Golán-fennsík legfontosabb erődítménye, a Nimród-erőd. Fotó: hiddenandlittleknownplaces.blogspot.com

 

„Aztán bevették a magaslatokat, hogy lássák Damaszkusz síkságát. Azok estére elfogadták a tűzszüneti megállapodást: a hatodik nap. És a hetedik napon az izreali katonák megpihentek…”

 

Az izraeli haderő Damaszkusz, a szír főváros felé vette az irányt, hogy megtörje Szíria ellenállását. A hadoszlop minden ellenállást megtört, ezért Damaszkusz nem várta be, hogy teljes kapitulációt kelljen bejelentenie, elfogadta az ENSZ által felajánlott tűzszünetet.

 

 

Izraeli katona a siratófalnál. Fotó: Economist.com

 

 

Körkép.sk, The Economist

Nyitókép: yahoo.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!