1805. október 21-én győzedelmeskedett Horatio Nelson brit admirális hajóhada a Pierre-Charles Villeneuve altengernagy vezette spanyol–francia flotta felett Trafalgarnál, aminek eredményeként meghiúsult Napóleon inváziós terve, és Nagy-Britannia egy évszázadra hegemóniára tett szert a világtengereken.

 

A Napóleon elleni koalíció egyetlen megmaradt tagjaként 1802-ben, Amiensben Anglia is békét kötött Franciaországgal, ez a szerződés azonban nem bizonyult hosszú életűnek. A következő esztendőben kiújult az ellenségeskedés a két nagyhatalom között, aminek eredményeként a brit flotta hamarosan ismét blokád alá vonta a legjelentősebb francia kikötőket, Bonaparte Napóleon pedig megkezdte a szigetország elleni invázió előkészítését.

 

„Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét!”

 

 hirdetes_810x300  

Az első konzul legelső kísérlete 1804 nyarán csúfos kudarcba fulladt, ugyanis a La Manche-csatornában gyülekező armada egy viharban súlyos veszteségeket szenvedett, igaz, Spanyolország hadba lépésével később sikerült ellensúlyozni a károkat. Ez idő tájt a Pierre-Charles Villeneuve altengernagy parancsnoksága alatt álló francia főerők a Földközi-tengeren, Toulonnál állomásoztak, ahol Nelson admirális szemmel tartotta ugyan az ellenséges hajóhadat, ám – a brit kézen lévő kikötők távolsága miatt – tényleges blokádot nem tudott a város köré vonni, így 1805 tavaszán néhány hajó kijutott az Atlanti-óceánra.

 

Pierre-Charles Villeneuve forrás: wikimedia

 

1805 nyarán Nelson az Admiralitástól azt a megbízást kapta, hogy szálljon szembe az egyesült francia és spanyol flottával, amely Cádiz kikötőjében gyülekezett, Villeneuve tengernagy parancsnoksága alatt. Az egy évvel korábban császárrá koronázott Napóleon ismét a Brit-szigetek elfoglalására készült, de úgy ítélte meg, hogy hadiflottája nem tudná biztosítani a csapatok átszállítását a La Manche-on, ezért erőit más hadszínterekre irányította. Október 19-én a francia és spanyol flotta kifutott Cádizből.

 

Két nappal később, október 21-én Nelson 27 hajójával az andalúziai Trafalgar-fok közelében megtámadta a 33 hajóból álló ellenséges flottát. A csata kezdetén ezt a zászlójelzést húzatta fel zászlóshajója, a HMS Victory jelzőárbocára: „Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét!” („England expects that every man will do his duty”.)

 

Nelsont egy mesterlövész találta el

 

Nelson két oszlopra osztotta hajóhadát a támadáshoz. Ez némi kockázattal járt, hiszen a takarásban levő hajók nehezebben kapták meg az általában középre pozicionált zászlóshajó parancsait, ugyanakkor ez volt a legalkalmasabb felállás egy gyors támadáshoz. Az időjárás gyenge és változó irányú szelet hozott, ami meghatározta a flották harci lehetőségeit.

 

Nelson admirális. forrás: anglotopia.net

 

Villeneuve visszafordulási parancsa ilyen gyenge szélben szinte teljesíthetetlen volt. A szövetséges hajóhad így szétesve, formátlanul, 8 kilométer hosszan szétszóródva kapta az angol támadást. Nelson súlyos számbeli és felszereltségbeli hátrányban volt, és túl kellett élnie az első sortüzeket, mire az angol flotta is tüzelni tudott. A hajók igen lassan mozogtak a gyenge szélben, így nem lehetett hibázni az irányításban.

 

Az angol roham sikeres volt, Wellington zászlóshajója, a HMS Victory hamarosan harcképtelené tette a francia zászlóshajót, a Bucentaure-t, majd a Redoutable ellen fordult. A harcban a két hajó olyan közel került egymáshoz, hogy az árbockosarakban ülő francia mesterlövészek közvetlenül lőhették az angol zászlóshajó fedélzetét. Nelsont mintegy 15 méter távolságból eltalálták, a golyó átment a tüdején és a gerincében állt meg. A tengernagy később belehalt sérülésébe, de még élt, amikor hajói győzelmesen befejezték az ütközetet, mert a francia flotta maradéka hamarosan megadta magát, így a csata mindössze néhány óráig tartott. A lövedéket, amely megölte, ma a windsori királyi kastélyban őrzik.

 

forrás: magyarhonved.hu

 

Napóleonnak végleg le kellett mondania Anglia elfoglalásáról

 

A trafalgari csata (melyben a franciák 22 hajót veszítettek, az angolok egyet sem) katasztrófát jelentett a Francia Császárságnak. Napóleonnak végleg le kellett mondania Anglia elfoglalásáról. A vereségért Villeneuve tengernagyot hibáztatta, aki a meghurcoltatástól tartva öngyilkosságot követett el. Érdekesség, hogy mind Napóleonnak, mind Nelsonnak ma is élnek leszármazottai. S 2005-ben, a trafalgari ütközet 200. évfordulóján a 74 éves Anna Tribe, Nelson dédunokája és a 67 éves Bernard de Salis, Napóleon dédunokája látványosan „kibékültek” a kamerák előtt. A képen az idős leszármazottak a greenwichi Tengerészeti Múzeumban pózolnak Nelson és Napóleon kalapjainak korhű másolataival.

 

Rubicon.hu / magyarhonved.hu
borító: jakd.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!