Megvalósulhat az Emlékmás utópiája – Lehetséges lesz a memóriaátvitel?

A Philip K. Dick novellája alapján készült kultikus Schwarczenegger film az Emlékmás (Total Recall) központi témája az emlékátvitel. A filmben teljesen hétköznapi szolgáltatásként kínált eljárás megvalósítása napjainkban inkább sci-fi könyvek lapjaira kívánkozik, az eNeuro folyóiratban nemrégiben publikált tanulmány  szerint azonban egy kaliforniai kutatócsoportnak sikerült egy lépéssel közelebb jutnia ehhez.

A kaliforniai UCLA egyetem kutatóinak RNS-ek segítségével sikerült az Aplysia nembe tartozó tengeri csigáknál „memóriaátvitelt” elérniük. Ezek a tengeri nyulaknak is nevezett puhatestűek neurológiai vizsgálatok kedvelt alanyai, érdekes módon az emberihez nagyon hasonló idegi folyamatok játszódnak le bennük, idegrendszerük mégis kellően egyszerű ahhoz, hogy azt érdemben vizsgálni lehessen.

David Glanzmann professzor és csapata apró áramütésekkel ingerelt néhány példányt egészen addig, míg az állatok érzékennyé nem váltak az ingerre. A folyamat végén a kísérleti állatok már egy egyszerű mechanikai ingerre is összerándultak, melynek közvetlen oka, hogy érző idegsejtjeik hiperérzékennyé váltak.

   

Ez az ún. érzékenyítés vagy szenzitizáció a tanulás egyik formája, melynek során a megismételt ingerek egyre erősödő választ váltanak ki. Az árammal nem szenzitizált kontrollállatoknál ezt a jelenséget nem figyelték meg.

Az érzékenyített állatokból ezután RNS molekulákat nyertek ki a kutatók, majd ezeket a kontrollállatok központi idegrendszerébe juttatták. Ez utóbbiak ezek után hasonlóan reagáltak a gyenge mechanikai ingerekre mint azok a példányok, amiket előtte árammal kezeltek. A kutatóknak ’in vitro’ (azaz  laboratóriumi szövettenyészetben) azt is sikerült bizonyítaniuk, hogy a kísérleti állatokban megfigyelt, érző idegsejtek érzékenyítése RNS molekulák segítségével sikeresen reprodukálható egy petri-csészében is.

Ez a látszólag marginális, bár kétségkívül érdekes megfigyelés hozzájárulhat ahhoz, hogy megértsük végre, hogy a memória, az emlékek és a tapasztalatok „fizikailag” hogyan tárolódnak az agyunkban.  Ezek a tárolt emléknyomok (ún. engramok) tulajdonképpen az idegrendszerünkben bekövetkező biofizikai és biokémiai változások, az azonban, hogy ezek az engramok hol helyezkednek el, napjainkban is vita tárgya.

Az UCLA kutatóinak eredményei azt mutatják, hogy „fizikailag” valahol az idegsejtekben kell lenniük, nem pedig azok kapcsolódási pontjaiban, a szinapszisokban, ahogy azt korábban gondolták.

Bár az Emlékmás utópiája még igen távoli, a kutatást vezető Glanzmann professzor szerint „a nem túltávoli jövőben lehetőségünk nyílik majd ilyen RNS-ek segítségével enyhíteni az Alzheimer-kórban vagy poszttraumás stresszben szenvedő betegek életén, azáltal, hogy elveszett emléknyomokat tudunk majd visszaállítani”. Az UCLA szakemberei most azon dolgoznak, hogy azonosítsák az RNS molekulákat azon típusait, melyek képesek az emléknyomok közvetítésére.

Pomichal Krisztián

Nyitókép: medium.com