Napunk sugara, a csillag ismétlődő ciklusa során nem állandó, állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport. A csillagászok az Astrophysical Journalban hamarosan megjelenő tanulmányukban számolnak be felfedezésükről.

 

Csillagászok már évszázadokkal ezelőtt feljegyezték különböző napjelenségek furcsa megszaporodását, felerősödését. Végül a XIX. század közepén egy német csillagász Samuel Schwabe jutott arra a következtetésre, 17 évnyi megfigyelés után, hogy Napunk aktivitása nem állandó, ciklikusan változik. Ma már tudjuk, hogy egy-egy ilyen ciklus nagyjából 11 évig tart, mely során változik a Nap aktivitása, sugárzásának mértéke, a napfolttevékenység, napkitörések és flerek gyakorisága és mérete. Ezeket a jelenségeket naptevékenységnek nevezzük, melyeket akár az interneten keresztül is követni tudunk (például itt.)

 

Egy-egy erősebb napciklus fizikai nyomokat hagy Földünkön, akár fosszilis, akár élő fák évgyűrűiben például szépen nyomon követhető váltakozásuk.

 

 hirdetes_810x300  
A naptevékenységek közé tartozó flerek tulajdonképpen a Nap atmoszférájának villanásszerű kifényesedését jelentik, általában a fény hullámhosszának röntgentartományában. Kép: phys.org NASA/SDO

 

Furcsa dolog egy olyan égitest esetében sugárról vagy átmérőről beszélni, amelynek nincs szilárd felszíne, a kérdés mégis régóta foglalkoztatja a csillagászokat. A tudományos konszenzus alapján a Nap sugara körülbelül 700 000 kilométer. Egy 2010-es tanulmány, abból kiindulva, hogy a Nap sugara meghatározható a középpontjától mért fényesség változásával, azt találta, hogy a csillag sugara nem változik érdemben egy-egy napciklus során.

 

A megjelenésre váró tanulmány szerzői azonban máshonnan közelítették meg a problémát. Ők a Nap ún. szeizmikus sugarát mérték, melyet a Nap különböző rétegeiben áramló szeizmikus hullámok határoznak meg, a sugár hosszának bármely változása pedig hatással kell, hogy legyen a szeizmikus hullámok frekvenciájára. Ezekről a frekvenciaváltozásokról majd’ 25 évnyi adat áll rendelkezésünkre, köszönhetően két napfigyelő műholdnak.

 

Az adatok elemzése során kiderült, hogy a Nap szeizmikus sugara, aktivitása csúcsán, 1-2 kilométerrel csökken. Bár ez 700 000 kilométeres sugarához képest elenyésző, a megfigyelés hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük a Nap belsejében lejátszódó bonyolult folyamatokat.

 

Pomichal Krisztián

Nyitókép: pixabay.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.