Hogyan etessük meg a világot?

 

Azon generáció tagjai közé tartozom, akik túlélték a Nostradamus által 1999-re és a maják által 2012-re jósolt „világvégét”. Érdemeimet némiképp csorbítja, hogy egy kis keresés után rájöttem, több mint 50 másik apokalipszis túlélőjének is mondhatom magam, amelyekről még csak nem is tudtam.

 

A történelem tanulságából azonban látszik, hogy a „világvégék” nem ragaszkodnak a kalendáriumhoz, nem jelentkeznek be hozzánk jó vendégként előre. Nem is kérnek időpontot, egyszerűen csak betoppannak. Sejthette-e akár egy 14. századbeli messinai, hogy a pár genovai gálya rakományából elszabadult pestis alig 6 év leforgása alatt kipusztítja az európai lakosság közel egyharmadát és vajon melyik azték nemes gondolhatta volna a mexika birodalom virágzásának csúcsán, hogy alig több mint fél évszázad múlva a Mexikói-völgy népességének 90 százaléka odavész?

 

 hirdetes_810x300  

A modernkori gyógyászatnak hála manapság más típusú világvége forgatókönyvektől kell tartanunk és ha egy pillantást vetünk a népességi trendek alakulására, gyorsan megérthetjük, milyen problémákkal kell szembenéznünk a közeljövőben. Társadalmunk legfőbb kihívása nem csak a 2050-re prognosztizált emberi populáció nagyságában keresendő, mely elérheti a 9,7 milliárdot, hanem annak eloszlásában.

 

Míg 2020-ban vélhetően a teljes populáció 56%-át fogja képezni a városi lakosság, addig 2050-re ez az arány 65%-ra is nőhet. Jogosan fogalmazódhat meg bennünk a kérdés: hogy leszünk képesek ellátni ezt az embermennyiséget megfelelő élelemmel?

 

Kép forrása: mchscityzen.com

 

Ha optimista akarnék lenni, azt mondanám, az erőforrások tudatos beosztásával, a kidobott élelmiszer mennyiségének csökkentésével, a nem minden esztétikai paraméternek megfelelő zöldség és gyümölcs felhasználásával (és még sorolhatnám) elérhető a kívánt pozitív hatás. Aztán augusztus elsején gyorsan megtört az optimizmusom, hiszen ismét korábbra esett az a dátum, amikor elhasználtuk a teljes évre rendelkezésre álló erőforrás mennyiséget.

 

Jelenleg 1,7 Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy fenntarthatóan élhessünk és nem nehéz belátni, hogy ahogy a hó végén sem sikerül a fizetésünket 1,7-szeresére növelni, ugyanolyan nehéz a helyzet szeretett bolygónk területével is.

 

Kép: grist.files.wordpress.com

 

Jól látható tehát, hogy kevéssé számíthatunk a társadalom tudatosságának megváltozására, így hát 2 lehetséges stratégiára kell fókuszálnunk. Egyrészt a már meglevő termelési területeken a gazdálkodás intenzitásának növelésére, másrészt szükséges egy hely és erőforrástakarékos élelmezési alternatívát keresnünk, mely akár urbanizált környezetben is fenntartható. Mindezt amellett, hogy megőrizzük az élőhely és fajdiverzitást, amely a stabil élőtér záloga.

 

Régiónkban még mindig jellemzők a kis hatékonyságú családi farmok, bio és extenzív gazdálkodások. Azonban ezeknek csak úgy lesz esélyük túlélni, ha átállnak a specifikus, magas hozzáadott értékű termények és termékek előállítására, hiszen a közeljövőben a konvencionális gazdálkodásban a populáció növekedése egyre inkább eltolja az egyensúlyt az „amerikai típusú” szuperintenzív gazdálkodás felé.

 

Elkövetkező cikksorozatunkban ilyen újszerű agrár és élelmiszeripari megoldásokat szeretnénk mintegy „felvillantani”, remélve, hogy felkeltik az olvasók kíváncsiságát és esetleg megfontolandó alternatívát szolgáltatnak a vállalkozásuk kiépítésében.

 

Kováč Barnabás

Nyitókép: survival-mastery.com

Felhasznált források: itt, itt, itt, itt és itt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.