Tragédia és csoda a Himalájában

A hegymászás történetében példátlan összefogás mutatkozott hétvégén a Himalája egyik hegyén, amikor egy csapat önkéntes lengyel hegymászó és a közösségi gyűjtés ereje segített abban, hogy a két fent rekedt mászóból az egyiket csodával határos módon sikerüljön megmenteni.

Elisabeth Revolt hamarosan kiengedik a kórházból, társa, Tomasz Mackiewicz sajnos örökre fent marad a hegyen, a lengyel csapatot pedig hősként ünneplik. 

A lehetetlent kísértették

   

A 42 éves lengyel hegymászó, Tomasz Mackiewicz és társa, a 37 éves francia Elisabeth Revolt olyan célt tűztek ki maguk elé, ami egyáltalán nem adja magát könnyen. A Nanga Parbat a maga 8126 méterével ugyan „csak” a Himalája kilencedik legmagasabb csúcsa, mégis valódi feketeleves a legtapasztaltabb hegymászók számára is.

Kiszámíthatatlansága miatt nem tartozik a legnépszerűbb nyolcezresek közé, így ha valahol, itt biztosan nincsenek a Mount Everestre jellemző kígyózó hegymászó-sorok. A hegyet ugyanis nem véletlenül illetik a Gyilkos Hegyhez és Emberevőhöz hasonló kedves és sokatmondó jelzőkkel – hiába alacsonyabb társainál, ezen a csúcs rendelkezik a harmadik legmagasabb halálozási aránnyal (22 %).

A sok függőleges szakasz és a teljesen kiszámíthatatlan időjárás miatt csak az igazán rátermettek próbálják meg, a magyarok is mindösszesen kétszer tudták bevenni: Erőss Zsolt 1999-ben, Török Zsolt 2013-ban. Mindezt a tavaszi mászószezonban, amikor az időjárás szempontjából a legideálisabb a mászás.

Az igazi adrenalinőrültek viszont a hivatalos szezonon kívül is próbálkoznak, és a Nanga Parbat megmászásának nehézségeit mutatja, hogy egészen 2016-ig nem sikerült senkinek megmásznia a Gyilkos Hegyet a szezonon kívül. Maczkiewicz és Revol is évek óta próbálkoztak vele – a lengyel férfi immáron hetedszer, társa negyedjére -, a hírek alapján pedig össze is jött nekik. A visszaúton viszont lecsapott rájuk a vihar, a nagyjából -60 fokban megrekedtek 7300 méter környékén.

Senki sem volt rajtuk kívül a hegyen

Revol sokkal jobb állapotban volt, mint Maczkiewicz, aki a hóvakság miatt elvesztette látását, ráadásul mozogni sem tudott. Önerőből tehát esélytelennek bizonyult a lejutás, Revol pedig szintén nem tudta levinni, így a kívülről kegyetlennek tűnő, de ésszerű, íratlan hegymászószabály lépett életbe: Revol felállította a férfi sátrát, majd egyedül elindult lefelé.

A műholdas telefonon segítséget kért, azonban itt jöttek az első problémák. Mivel a hivatalos mászószezonon kívül másztak, ráadásul az idei évben az övék volt az egyetlen téli expedíció, rajtuk kívül egy árva lélek sem tartózkodott a hegyen.

A 7300-as magasságba – ahol megrekedtek –  pedig csak akklimatizálódott mászók mehetnek fel – a felkészülés során nem hiába telik több hétbe, amíg fokozatosan szoktatják magukat a magassághoz, a csúcstámadást éppen ezért számos akklimatizációs mászás előzi meg.

Ha egy nem akklimatizált ember hirtelen felkerülne 7300 méterre, szinte biztosan belehalna a nyomáskülönbségből adódó agyvérzésbe vagy tüdővizenyőbe. Nem volt tehát a közelben senki, aki akklimatizált állapotban segíthetett volna a két hegymászón.

A hegymászókörökben azonban rádión futótűzként terjedt a fent rekedtek híre, és a Himalája másik halálhegyének, a K2-nek az alaptáborában akadt is egy bátor lengyel csapat, akik a hír hallattán csapot-papot otthagyva indultak neki a mentőakciónak.

Négy lengyel hegymászó a K2-t hagyta ott a mentésért

A négy önkéntes, Adam Bielecki, Piotr Tomala, Jarek Botor és Marek Chmielarski vállalta, hogy saját expedíciójukat félretéve áttelepülnek a Nanga Parbatra, és lehozzák a mászókat. Ekkor a küldetés komoly logisztikai problémába ütközött: a két csúcs közötti 180 kilométeres távolságot kizárólag helikopterrel tehették meg, azonban a pakisztáni helikopteres mentőcég ezt az utat 100 ezer dollárért tette volna meg értük.

Az internetnek és a gyors közösségi összefogásnak hála néhány óra alatt összeadták a pénzt a hegymászókért aggódók, így némi szervezkedés és az egyórás út után már meg is kezdték a mászást a lengyelek a Nanga Parbaton – ketten az alaptáborban maradtak, hátha nem járnak sikerrel, és a mentőket is menteni kell, Denis Urubko és Adam Bielecki pedig elindultak felfelé.

A rádiós összeköttetés egy ideje megszűnt a készülék lemerülése miatt, így nem volt információjuk arról, hogy az időközben lefelé induló Revol merre található. A helikopter folyamatosan pásztázta a terepet, és az is segített, hogy Bielecki már ismerte az utat – ő is próbálkozott itt pár évvel ezelőtt.

A két férfi emberfeletti teljesítményt nyújtott: nyolc órával később már 1500 méterrel magasabban voltak, amely még a nyári, jóval kedvezőbb időjárási körülmények között is átlagosan 16-18 órába telik – igaz, a két férfi minimális felszereléssel mászott.

Az egyik szemük sírt, a másik nevetett

Hajnal kettő előtt ráakadtak Revoltra, aki a fagyási sérülések miatt már nem mozgott, de még életben volt. Ekkor azonban ismét feltámadt a viharos erejű szél, így fájdalmas, de racionális döntést kellett meghozni: az 1300 méterrel magasabban rekedt Maczkiewiczért nem tudnak felmenni anélkül, hogy nagy eséllyel ne haljanak bele mind, ráadásul kicsi az esély arra, hogy a férfi még életben legyen, arra pedig még kisebb, hogy túlélje az ereszkedést.

Az elsődleges feladattá saját életük megmentése, és Revol biztonságba juttatása lett, ami sikerrel is járt, nemsokára elérték az alaptábort, ahonnan az iszlamabadi kórházba vitték a fagyási sérülésekkel küzdő nőt.

A kórház tájékoztatása szerint hamarosan kiengedik, így a mentés ezen része valódi sikertörténet. A másik oldalon viszont tragédiát találunk: Tomasz Maczkiewiczért az állandósult vihar miatt továbbra sem tudnak visszamenni, így vasárnap halottá nyilvánították a lengyel hatóságok.

A lehetetlen után tovább próbálkoznak a másik lehetetlennel

Holott a tragédia árnya rávetül az akcióra, emiatt nem szerencsés fantasztikus sikertörténetként elkönyvelni, mégis valóságos csoda a lengyel hegymászócsapat odaadása.

Az expedíció évek óta készült a K2 téli megmászására – ami egyébként eddig még senkinek sem sikerült, ez az egyetlen nyolcezres, amit még senki sem mászott meg szezonon kívül -, rengeteg felkészülés előzte meg az álom elérését, ráadásul nem csekély anyagi ráfordítást is igényelt az expedíció. A négy önkéntes viszont azon nyomban félre tudta rakni saját álmukat, mikor meghallották a két fent rekedt hegymászó történetét.

A Nanga Parbaton további bravúrt vittek véghez a hihetetlen tempós mászással, és hogy a vaksötétben is sikerült megtalálniuk a bajba jutott nőt. Ezek után pedig meg kellett hozniuk azt a döntést is, hogy Maczkiewiczről lemondanak.

A lengyel expedíció közleménye szerint a hősök egyelőre Skarduban pihennek, majd hamarosan visszatérnek a K2-re, és folytatják a saját expedícójuk keretein belül a lehetetlen küldetést – ha egyszer sikerült csodát tenniük, miért ne sikerülhetne még egyszer?

Polák Zsóka

(forrás: dunyanewstv.com)