Kenyeres Oszkár, a Duna TV-n futó Hazajárók turisztikai magazin egyik szereplője immár 10 éve, hogy a nyári szabadságait Európa változatos tájait bebarangolva tölti el.
Földrajz-történelem szakos tanárként a hegyek szeretete már kamaszkorában belé ivódott. Utitársként felesége és két lánya osztozik vele a kalandokban. Jártak már a skandináv országokban, Skóciában, Erdélyben. Idén a számunkra kissé ismeretlen Grúzia és Örményország természeti szépségei kerültek sorra.
A kizárólag csak bakancsos túrák és vadkempingezések nehézségeibe, ám izgalmas és változatos mindenapjaiba kalauzol el minket két héten keresztül.
Egyedi tartalom magával ragadó képek csak a Körkép olvasóinak.
Vágjunk bele!
Mezopotámia északi fertályán
Mezopotámia – e szó mindig visszavarázsolt az általános iskola 5. osztályába, mikor első történelem óráinkon koptattuk a padot, és lám most itt állunk a Tigris és az Eufrátesz folyó között… Mezopotámiában. Jó, azt ismerjük el, hogy a „civilizáció bölcsőjeként” ismert földrajzi fogalom síkvidéki, déli fertályáról, Úr, Uruk vagy éppen Babilon városairól szóltak annak idején ezek a históriák, mi pedig most Mezopotámia hegyvidéki, északi szegletében vagyunk, de azért valahol ez is a híres „folyóköz”.
Talán most nem is annyira turistacsalogató vidék az iraki Bagdad vagy Bászra környéke, jó nekünk itt északon Diyarbakir is, a kurdok törökországi fővárosa. A meglepően fejlett és modern város benyomását keltő Diyarbakir határában lépjük át a Tigrist, de az Eufrátesz sincs innen, csak 100 kilométerre.
Idefent a Toros-hegység láncai közt még mindkét folyó felsőszakasz jellegű, tehát sok kanyart leírva indulnak dél felé, a Perzsa-öböl irányába. A törökök igyekeznek is ezt kihasználni, így a két folyón sok a vízerőmű, és az ehhez kapcsolódó víztározó.
Az Eufrátesz nyugati oldalán érjük el egész utunk leginkább várt kulturális emlékét, a Nemrut Dagit.
A 2134 magas hegyre hosszú szerpentinen kanyargunk fel. A csúcs alatt pár száz méterrel egy turisztikai centrumhoz érünk, innen kisbusz visz tovább a tanösvény kezdetéhez. A busz árában benne van a belépő is, ami kb. 1 euro átszámolva, tehát meglepően potom összegért lehet megtekinteni az 1987 óta a Világörökséghez tartozó csodát.
A hegy nyugati, keleti és északi oldalán különböző görög és perzsa istenek szobrai láthatók, mint például Héraklész, Zeusz, Apollón, de itt található még Antiochus Teos kommagénéi király síremléke is a Krisztus előtti első századból. A hely varázsa sokáig fent tart bennünket a csúcson, ahonnan elénk tárul Kelet-Anatólia nagy része.
Messze kalandoznak gondolataink, szinte megelevenedik az ókor – ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy rajtunk kívül senki sincs idefent. Mikor ennek a miértjéről érdeklődünk, idegenvezetőnk a térség labilis helyzetét említi, aminek következtében az utóbbi 3 évben elmaradtak a turisták.
A török-orosz viszony elmérgesedése is sokat segített abban, hogy a török Riviéráról induló orosz kirajzás megszűnt, ennek hiányában Belső-Anatólia turizmusa gyakorlatilag lehanyatlott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Nemrut Dagi alatti kemping, amelynek egyedüli vendégei voltunk. Mondjuk így legalább vendéglátónkkal volt idő átbeszélni Puskás Öcsit, a gulyást, Attilát és Nimródot.
Kenyeres Oszkár
Nyitókép és felhasznált képek: a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: Főoldal Kaukázus Kenyeres Oszkár kiemelt mezopotámia
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.