A Dunakanyarból Norvégiába – Kalandozás Skandináviában (I. rész)

Túljutni az északi sarkkörön, fjordokon hajózni, kiülni a Trolltungára, gleccsereken túrázni, közelebbről megismerni a viking és számi kultúrát – mennyi álmot szőttünk a térkép fölé görnyedve a Skandináv-félsziget tájait böngészve. Aztán az álomból egyre inkább elhatározás lett: kocsikázzunk fel Skandinávia nyugati partvidékén aNorvégiig, majd Finnország és a Baltikum érintésével térjünk vissza az öreg kontinens belsejébe. Nem volt minden viszontagságtól mentes a megvalósítás, de az élmény immár örökre a miénk! Skandináv útibeszámoló – 1. rész.

Általában már a tervezés korai szakaszában megvannak azok a helyszínek, amelyek kiemelt célpontjai az utazásnak. Aztán a felderítés közben előkerülnek újabb és újabb útba eső csodák, amelyeket kár lenne kihagyni – ki tudja, mikor járunk legközelebb Észak-Európában?

Így esett, hogy az indulástól kezdve addig, míg az első „nagyágyún”, a norvégiai Kjerag-sziklán álltunk, eltelt 6 nap. Jó a távolság sem volt csekély, de ha már mellette gurultunk el, csak felfedeztük magunknak a Cseh-Paradicsom homokkő szikláit, csak beugrottunk Drezdába, Berlinbe és Lübeckbe, csak megmártóztunk a Balti-tengerben Kielnél, és csak kiveséztük a dán fővárost, Koppenhágát. A Hansa-városok hangulata már némileg átvezetett bennünket abba a balti világba, amelyből Dániában egyre többet kaptunk, és amely Koppenhágában kezdett kiteljesedni.

   

A képzettársításnak köszönhetően az Olsen-banda című kultikus dán sorozat forgatási helyszíneit véltük felfedezni minden sarkon, de aztán a város megmutatta modern arcát is, miközben bejártuk a kikötő (Nyhavn) színes házait, és ellátogattunk a Kis Hableány szobrához. A vidéki Dánia éppen olyan, ahogyan az ember elképzeli: mindenütt termőföldek és legelésző szarvasmarhák, már-már zavaróan idilli kisvárosok, állandóan mosolygó emberekkel.

Svédországba az Öresund-hídon keltünk át, amelynek érdekessége, hogy a dán partról előbb egy alagúton keresztül egy mesterséges szigetre jutunk, majd onnan egy 8 kilométer hosszú hídon Malmöbe. Malmö és Göteborg nem volt ránk nagy hatással, bár hozzá kell tenni, hogy alig vártuk, hogy végre Norvégiába érjünk. Sőt, tulajdonképpen az egész utazás 2/3-a Norvégiára esett. Azért Svédországon sem robogtunk át, még a norvég-svéd határ előtt megnéztük Tanums bronzkori sziklarajzait, amelyek meglepően épen vészelték át az évezredeket.

A norvég-svéd határon nincs határellenőrzés, de azért minket kiszedtek az ott álldogáló rendőrök, de látva, hogy egy békés magyar család érkezett vakációzni és pénzt költeni Norvégiába, gyorsan tovább is engedtek. Apropó pénzköltés: Norvégia hírhedten drága ország, mi sem vittük túlzásba a költekezést. Jó előre kinéztük mely bolthálózatokban olcsó a kenyér, így annak kilójáért sehol sem fizettünk 1200 forintnál többet. (De sokkal kevesebbet sem.)

A kocsi roskadásig volt főzős kajával; annyi alföldi gulyást, amit a fjordok országában elfogyasztottunk, életünkben összesen nem ettünk. Ami az üzemanyagárakat illeti: örülnünk kellett, ha magyar pénzre átszámítva 560 forint alatt tankoltunk, mindezt úgy, hogy Norvégia az Északi-tengerből kibányászott szénhidrogéneknek köszönhetően olajexportőr. De Norvégiába elsősorban nem vásárolgatni jöttünk, sokkal inkább azért, hogy felfedezzük az ország páratlan természeti kincseit.

Mint közismert Norvégián végighúzódik a Skandináv-hegység több ezer kilométeres lánca, amelyet az utolsó jégkorszak gleccserei szépen lecsiszoltak. Közben a gleccserek vájta völgyeket a tenger vize töltötte fel, létrehozva a gyönyörű fjordokat. Sok helyütt a hegyek alig haladják meg a Hármashatár-hegy magasságát, de a jég munkája miatt mégis magashegy benyomását keltik.

Oslo mégiscsak Norvégia fővárosa, így az nem maradhatott ki, mielőtt belevetettük volna magunkat a természeti szépségek Eldorádójába. Mindazonáltal Osloban nem sok minden nyűgözött le bennünket: megnéztük a Királyi Kastélyt, a Városházát és bejártuk a belvárost. A multikulturalizmus beteges imádata egyébként itt is szinte tapintható, ahogyan a nyugati társadalmakra jellemző atomizálódás is érzékelhető volt, amely kiváló táptalaj az elidegenedéshez, az abberációk és a Breivik féle torz személyiségek kialakulásához.

Ettől függetlenül a norvégok bár kissé zárkózott, de igen kedves emberek. Norvégia ugyan alkotmányos monarchia, de a király „angol-szintű” tiszteletének nyoma sincs, sőt V. Haraldról egy fotót sem láttunk az egész országban. Feltűnt az éttermek hiánya is, ami szintén országos jelenség. Jó pár magyarral is találkoztunk, akik többségében az utóbbi években, a milliós fizetés reményében érkezett orvosok, műszaki szakemberek. Sokuk panaszkodott arra, hogy télen reggel 9-kor még sötétben mennek dolgozni, majd délután 4-kor sötétben érnek haza, így van, hogy napokig nem is látják a Napot.

Ezért például idejük sincs arra, hogy felfedezzék Norvégia természeti kincseit, amit mi helyettük is megtettünk az elkövetkező két hétben. Kezdésnek rögtön a már fentebb említett Kjeragboltent céloztuk meg, amely egy két szikla közé beszorult kőtuskó. A Lysefjord fölötti fennsík peremén álló sziklához 6 kilométeres túrával lehet eljutni, ami a gleccserek csiszolta sziklavilágban még gyerekekkel is két órás sétát jelentett. A népszerű kirándulóhelyen kivártuk sorunkat, hogy elkészíthessük a sokat látott fotót Norvégia egyik leglátványosabb attrakciójánál. Kezdésnek nem volt rossz, de a valódi csodák még csak ez után következtek. A következő részben délről észak felé, a Lysefjordtól Trondheimig járjuk be Dél-Norvégia varázslatos tájait.

Kenyeres Oszkár

Nyitókép: Koppenhága-Nyhavn

Képek: A szerzőfelvételei