De ki gondol a szorongó gyerekekre?

Szorongó és tüntető pedagógusokkal telnek meg újra városaink terei! Folytatódik a sztrájk, mert a pedagógusok követelései nem teljesültek, hangoztatja a megmozdulásokat szervező Szlovák Pedagógusok Kezdeményezése (Iniciatíva slovenskẏch učiteľov).

Ismerve a pedagógusok társadalmi és anyagi megbecsülésének mértékét, a közvélemény túlnyomó része azonosulni tud ezekkel a sokat hangoztatott, három pontban megfogalmazott követelésekkel:

1.Növelni a tanárok és iskolai alkalmazottak fizetését az idei évtől 140 euróval, 2017. januárjától további 90 euróval.
2. Növelni az ágazati támogatást az idei évben 400 millió euróval.
3. Bevezetni a kreditrendszert a tanárok alkalmasságának felmérésére, és megszüntetni azok korlátolt, hét évre terjedő hatályát.

   

Gyerekbarátabb iskolát

Mindhárom általánosan megfogalmazott követelés a pedagógustársadalom helyzetét igyekszik javítani. Minden mindennel összefügg alapon ezek az igények bizonyos mértékben vonatkoztathatók a gyerekekre is, hiszen elégedett tanárral elégedettebbek, boldogabbak lesznek a gyerekek is.

De én mégis hiányolom a követelések közül a gyerekekre gondolást, a gyerekbarátabb iskolakép megfogalmazását! Ez a jelenlegi közoktatásunk gyökeres megreformálása nélkül esélytelen, reménytelen!

Mert nagy baj van az iskolarendszerrel, és ez érvényes a szlovákiaira és a magyarországira is! Olvasom egy gyerekpszichológus írásában, hogy egy harmadikos kisfiúnak vasárnap esténként hányingere szokott lenni. Akihez már többször riasztották a szüleit az iskolába fejfájás, hányinger, szédülés miatt. A kisfiú osztályában naponta minimum három számonkérés szokott lenni.

Feladat feladat hátán

Tollbamondások, matek röpdolgozatok, angol szódolgozatok stb. Egy másik negyedikes tanuló nem mer megszólalni az órákon kudarcélménye miatt, a szülei aggódnak, mert nem mesél soha arról,  mi történik vele az iskolában, miközben kiderül, hogy nagyon szépen énekel és őstehetség vívásban, de ezekért a tanítási órákon soha nem kap dícséretet. Egy másik kislány, aki az egyik legjobb hírű általános iskolát látogatja, állandóan feszült, sokszor mégis levert és motiválatlan.

A gyerekpszichológus foglalkozásain eljátssza, hogy ő a tanár, és egyre nehezebb feladatokkal sújtja a pszichológust anélkül, hogy egyszer is megdicsérné. Sőt, kitépi a kezéből a papírt, amire a megoldást írja, és szigorúan közli, hogy lejárt az idő, nincs kegyelem, most ő a tanár!

Megnyomorított gyereke

Mi a közös a fenti példákban? Mindannyian az iskolarendszer által megbetegetített, megnyomorított gyerekek! Hogy létezik az, hogy hogy egy hatéves gyereket azért büntetnek az első osztályban, mert játékos és sokat mozog? Sok gyerek jár sírva haza az iskolából, kiközösítve érzik magukat, mert nem tudnak mindenben úgy teljesíteni, mint társaik, nincsenek barátaik, és még attól is elmegy a kedvük, amiben kiválóak.

Rossz az iskolarendszerünk, és ebbe az iskolarendszerbe kell hamarosan belépniük a most beíratásra várakozó magyar gyerekenek is. Nem fogják magukat szlovák társaiknál ezerszer hátrányosabb helyzetben találni, ha nem az anyanyelvükön fognak tanulni?

Trauma, kiközösítés

A teljesítéskényszer okozta trauma megsokszorozódhat, a kiközösítés valószínűsíthetőbb! Nehezebben tudja majd a magyar gyerek kibontakoztatni a  benne rejlő tehetséget szlovák iskolában! És valószínűleg nem a rosszabb alapiskolai jegyek miatt kerül majd hátrányba felnőttkorában (mert ezekre az életben soha nem lesz szüksége), hanem az idegen nyelvű iskolában elszenvedett traumasorozatokból eredő félénksége, önbizalomvesztése fog kihatni felnőttkorára is. Óriási ezért a szlovákiai magyar szülők felelőssége!

És szükség van a változásokra az oktásrendszerünkben: elégedettebb, motiváltabb és megbecsültebb pedagógusok legyenek, és gyermekközpontú iskolákra is szükség van, de nem csak iskolai programok címlapjára tűzött jelszó alapján legyenek azok, hanem valóban olyan iskolákra, ahol felfedezik és megbecsülik a gyerekben rejlő potenciált!

Száraz Dénes

Nyitókép: femina.hu