Egy népi bölcselet szerint a kevesebb néha több. Az életben viszont vannak helyzetek mikor az a kevés sokkal fájóbb, mintha nem is lenne. A merjünk kicsik lenni felvidéki életfilozófia egyik újabb iskolapéldája a lévai járásban található Felsőszemeréd autóbuszmegálló magyar felirata.
A mostanság divatos politikai korrektség szellemét magában hordozva készülhetett el a megálló fölött éktelenkedő tábla. A törvény szavát követve előbb államnyelven, majd alatta gondosan vigyázva arra, hogy senki nemzeti érzékenységét ne sértsük, légypiszoknyi foltként a falu magyar megnevezése olvasható.
A leggyengébb láncszem
Fájó ez azért is, mivel a falu nemzetiségi összetétele a kitelepítések, az asszimilációs folyamatok után is jelentős magyarsággal bír. Ma már köztudott tény, hogy az elszakított területeken elő magyarság egyik leggyengébb láncszeme a szlovákiai közösség.
Identitástudatunk fordított arányban áll a megfelelési kényszer béklyójával.
Ha szüntelen az államalkotó nemzet kedélyállapotával foglalkozunk, akkor, amikor a jogaink érvényesítésével kellene tenni a dolgunkat, ez mindig az utóbbi kárára történik. Így a kör bezárul és maradunk a kőkorszaki állapotoknál. Hogyan küzdhetnénk számunkra magasztosabb, megmaradásunkhoz elengedhetetlen demokratikus vívmányokért, mint az oktatásügyi vagy a kulturális autonómia, ha a meglévő jogainkkal sem élünk?
Elcsépeltnek vélt frázisok
A magyar nyelv háttérbe szorulása a vegyesen lakott területeken magában hordozza jövőnk ránk váró sötét mivoltát. Ezért nagymértékben mi is felelősek vagyunk, az első tudatos lépéseket nekünk kell megtennünk. Az olyan elcsépeltnek vélt frázisok, mint az anyanyelvi oktatás, kétnyelű táblák, neveink magyar formában való használata mind tudatos formái annak, hogy megmaradásunk biztosítva legyen.
Szerencsére akadnak pozitív példák is térségünkben (említhetném Ipolynyéket, Tesmagot) ahol a község vezetése, vagy különböző elhivatott csoportok, egyének szerveződése nem csak az adott hely gazdasági, hanem a szellemi, a magyar örökség ápolásában is szervesen kiveszik részüket.
Bűnbakkeresés helyett rendezzük sorainkat, legyünk következetesek, éljünk a törvény adta lehetőségeinkkel, hitünkben megszilárdultan egészséges nemzeti öntudatban építsük szülőföldünket. Nem mindegy, mit adunk át az utánunk érkezőknek.
Dian Csaba
Nyitókép: Körkép.sk (Dian Csaba)
Megosztás:
Címkék: anyanyelv anyanyelvi oktatás asszimiláció Dian Csaba Felsőszemeréd felvidéki magyarság Főoldal hit identitástudat Ipolynyék kétnyelű táblák kitelepítések küzdelem megfelelési kényszer megmaradás öntudat szülőföld Tesmag
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.