Frissítve: 14.59 Amikor Árpi barátommal betoppanunk Budapesten egy sörözőbe, minden egyes alkalommal eljátszódik a következő jelenet: annak ellenére, hogy a söntéspulton látja a négy-öt sörcsapot, az első útjába tévedő pincértől megkérdezi, hogy „van sörük?”

 

A pincér ilyenkor elég bambán szokott rábámulni, és mindig igennel válaszol, sohasem mondja neki, hogy hiszen sörözőbe tévedt az úr, vagy, hogy nézzen csak jól körül. Ugyanezt eljátszotta már több alkalommal Érsekújvárban is, de az itteni kocsmákban büszkén megcsillogtatja egyetlen mondatból álló szlovák nyelvtudását is: „máte pivo?” És meg sem várva a számára érthetetlen választ, elégedetten helyet foglal az első szabad asztalnál.

 

Ez nála már olyan rituális dolog, ugyanolyan, mint ahogy a cigit a levegőbe dobva igyekszik filter oldalról a szájába egyensúlyozni. Néha sikerül is neki! Egyébként nem dohányzik, csak amikor sörözik hébe-hóba, télen-nyáron. Viszont abban már profi, ahogy az elengedhetetlen színes barett sapkáit a helyiségbe érve feldobja komoly távolságból a fogasra. Kedvence az állófogas, mert ott több helyen is landolhat a barettsapija.

 

 hirdetes_810x300  

Söröző sör hiányában ugyanolyan, mint az étterem étel nélkül!

 

Állok a buszmegállóban, várom a tömegközlekedési eszközt, és szemem véletlenül a közeli étterem kirakatán díszelgő feliratra tévedt:

 

Az étterem nyitva tartása: naponta 11 órától 22 óráig.

 

Alatta pedig: „ Éttermünk konyhája határozatlan ideig zárva tart, mert a szakács elhagyott minket!”

 

És még ezalatt: „Minden más egyéb kapható!”

 

Illusztrációs felvétel. Forrás: budapestsudria.u.b.f.unblog.fr

 

Hoppá, gondoltam, ezek épp olyan viccesek, mint az Árpi, csak komolyan gondolják! Szegény szakácsnak bizonyára elege lett a napi 13 órás gályázásból a klímátlan, száz fokos konyhában és felmondott. Mivel egyedül űzte ebben a vendéglátóipari egységben a szakácskodás nem könnyű hivatását, a tulajdonos kénytelen volt felmondását követően, más hozzáértő ételkészítő híján bezárni a konyhát.

 

Nem szolgálnak fel ételt! Étteremben!

 

Vagy olyan feltételeket szabtak, amivel szemben állt maradék szakácsi önérzete: a tulaj parancsára a tyúkhúslevest bontott csibéből, a gulyáslevest nem marhalábszárbóÍ, hanem disznólapockából, a sztrapacskát pedig nem juhtúróból, hanem tehéntúróból kellett elkészítenie! Elment! Így aztán megtörtént, (ami egy sörözőben elképzelhetetlen, hogy ne legyen sör), az étteremben nem szolgálnak fel ételt! Étteremben!

 

Mondjuk, ha Árpinak az lenne a szokása, hogy az étteremben kérdezné meg, hogy van-e ételük, akkor most ezen a helyen nagyot csodálkozna a pincér válaszán: hogy nincs kaja, és bizonytalan ideig nem is lesz!

 

De vigasztalja az urat, hogy minden más kapható, ami szem-szájnak ingere: ropi, sós mogyi, szotyi, hozhat át a szomszéd büféből akár egy karéj pizzát, sőt annyit ihat, amennyit bír! Fogyasztás esetén a mosdó is ingyen igénybe vehető!

 

Rossz belegondolni, hogy mi lenne, ha egyszer Árpi szokásos sörözői kérdésére azt válaszolná a pincér, hogy sajnos nincs sörünk, de tudok szolgálni buborékos és mentes ásványvízzel, rostos és nem rostos üdítővel, talán még maradt a múlt századból – mint mi  – pár rekesz Bambi és jaffa. Hanyatt homlok menekülne barátom velem együtt a helyszínről!

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: kocsmaturista.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!