Sokan ülnek autóban reggel hat és hét óra között, hogy elérjenek távolabbi munkahelyükre, és ilyenkor jobb híján a rádiót hallgatják, néhányan a közszolgálatait is, mint jómagam, hogy kevesebb reklám szakítsa meg a hírfolyamot.
Ezt tettem a minap is a Kossuth rádiót hallgatva a főváros előtti csúcsforgalmi dugóban, miközben áradtak felém az útinform szomorú hírei az éjszakai, hajnali tragikus kimenetelű balesetekről. De a közszolgálati műsorszórást is hébe-hóba megszakítják reklámok, némelyek közülük próbára teszik a gépkocsivezetők koncentrációját, illetve tűrőképességét.
Egy ilyenre kaptam fel a fejemet ma hajnalban vezetés közben, és gondolom, nem voltam ezzel egyedül az autópályán. Közvetlenül a tragikus balesetek miatti útlezárások és forgalmi dugók híreit egy idétlen időzítéssel követte valamelyik temetkezési vállalat reklámja, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy már életünk teljében, egészségesen gondoljunk arra – például vezetés közben -, hogy egy minket ért tragédiát a hozzátartozóink csak úgy tudnak nagyobb megrázkódtatás nélkül elviselni, ha előtte már mi magunk gondoskodunk az előkészületekről, és évente befizetünk bizonyos előleget a temetésünkre.
Így a hozzátartozónknak sokkal könnyebb lesz, nagyobb kegyelettel tudnak elválni tőlünk, sofőröktől (a szerkesztő megjegyzése). Könnyebb elviselni a gyászt, méltóságosabb az emlékezés! Nekünk meg már úgyis annyi! Mindez a hajnali nagy forgalomban, a tragikus hírekről szóló beszámolók közepette, ami egész napra „jókedvre” penderíti az embert, hiszen még visszafele is vezetni kell immár a munkaidőt követő csúcsban, ami oda-vissza egy szépkorban már nem egy leányálom! Ha egyáltalán van visszaút…
Apropó szépkor! Nekem nem tetszik ez a szóhasználat, amit sokan, még a médiákban is kizárólag a vénemberekre vonatkoztatnak. Miért pont az öregkor a szépkor? A többi csúnya? Amikor a napokban elhunyt Aradszky László azt énekelte évtizedeken át, hogy nem csak a húszéveseké a világ! Lehetnek szépkorúak például a harmincasok, negyvenesek vagy az érzékeny ötvenesek is!
Vagy a túloldalon a nyolcvanasok, hiszen a népszerű táncdalénekes a halála előtti napon még fellépett nyolcvanharmadik életévében, szórakoztatott egy egész nyugdíjasklubot. Igaz, Piroskáktól ott már elköszönt: Isten véled, édes Piroskám – énekelte, másnap elaludt, a pályán halt meg! Nem a Fradi pályán, a kedvencén, hanem az életpályáján! Teljesen szubjektív tehát a szépkorúság megítélése! Ami az egyiknek szépkor, az a másiknak csúnyakor! De addig nem lehet baj, amíg nincs pókháló az ablakon (is) (Aradszky után szabadon)…
Jut mindez az eszembe az autóban ülve, a temetkezési vállalat reklámját hallgatva, októberben, az idősek vagy mások szerint szépkorúak hónapjában, és azon morfondírozok gőzerővel, hogy már Hatvanon túl, Miskolc felé félúton magamat ünnepeljem vagy másokat köszöntsek, akik például már hetvenkednek…
Száraz Dénes
Nyitókép: novilex.hu
Megosztás:
Címkék: Aradszky László Főoldal Kossuth rádió nyugdíjasklub Száraz Dénes szépkor szépkorúak temetkezési vállalat
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.