Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak?

Halottaink napjához közeledve benépesednek temetőink! A temetők parkolói megtelnek nem csak hazai rendszámú személygépkocsikkal, érkeznek a szülőföldjüktől távol élők is családostul emlékezni, virágcsokrokat elhelyezni a sírokra, mécset gyújtani szeretteik emlékére.

Az emlékezés nagyúr, a temető pedig a település valódi helytörténelme, hűen tükrözi a népesség nemzetiségi összetételének alakulását is. Az érsekújvári Szent József temető sírfelirataiban még erősek vagyunk! Egyelőre győzelemre állunk, de a döntetlen is meglesz még egy ideig! Sokkal jobbak vagyunk itt, mint élőben a városban, ahol már csak alig 20 százalék felett vagyunk, a magyar iskolában pedig tíz százalék körüli a beíratott magyar gyerek!

Emlékszel a dédnagymamára, ugye Rolko? Kérdezte az anyuka kisfiát a sírlátogatásnál. Aki nem jól mondta szlovákul, és inkább magyarul beszélt hozzám, ha meglátogattuk régen? – kérdezett vissza a kisfiú… Akkor itt még Magyarország volt? – folytatta. Akkor már nem, de valamikor igen, zárta rövidre az édesanya a kellemetlen irányba kanyaradó beszélgetést.  

   

Többet mondott volna az anyuka azzal, ha a szülőföldjükön élő magyarokról beszél fiának, és körbemutat a sírfeliratokon… Különösebb meglepetést nem okozott, hogy a család a temetőlátogatást követően NZ-s rendszámú autóba ült be, helyibe.

Sokszor előfordul tehát, hogy a felmenőinkkel együtt eltemetjük identitásunkat is! De az is gyakran előfordul, hogy az ő hozzájárulásukkal már életük során búcsút kell intenünk neki. Amikor a nagyszülők nem az anyanyelvi oktatást választották gyerekeiknek, vagy amikor nem figyelmeztették kellő eréllyel őket arra, hogy az unokáik is anyanyelvükön tanuljanak! Az identitásvesztés nem jelenthet minden esetben értékvesztést – érveltek egykoron az internacionalisták, érvelnek napjainkban a liberálisok.

A szülők és nagyszülők segédletével nemzetiséget váltókból természetesen lehetnek tisztességes emberek, nehezebben ugyan, de beilleszkedhetnek egy új környezetbe, egy új közösségbe, de az iskolaválasztással már az elején megfosztották őket a szabad választás lehetőségétől. Az iskola oktatási nyelve gyerekkorban általában meghatározza a felnőttkori nemzeti identitást. A magyar nagyszülőknek a szlovák unokák a szeretetet ugyan még viszonozzák, de később, felnőttkorban a tiszteletet, megbecsülést már nem biztos, hogy megkapják tőlük.

Hol sírjaink domborulnak, unokáink nem biztos, hogy leborulnak. Talán még a kis mécses lángjának kihunyását sem várják meg….

Száraz Dénes

Nyitókép: cas.sk/illusztrációs felvétel