Borotvahabos óévbúcsúztató

Ahogy múlnak az éveim, egyre több szokás ejt rabul, jó is, szokatlan is. Itt van például az, hogy  minden évben a hajrában igyekszem úgy gazdálkodni a borotvahabbal, hogy az újév első napján újat bonthassak, a kiürült régit meg szilveszter reggelén, az óév utolsó borotválkozását követően nagy ívben a kukába hajíthassam. Jelképesen szakítok a múlttal ezzel a belém rögződött szokással! Ugyanezt teszem a fogpasztás tubussal és a felbontott tartós tejjel is. 

Meg aztán ki hallott már olyat, hogy az óévben megkezdett üveg borból igyak az újévben is? Persze, szilveszter hajnala ez alól néha kivételt képez! De a félig elszívott cigarettát sem keressük újév első napján a hamutartóban! Mert ugye, az utolsó szálat tavaly szívtuk el….

Mennyire más lenne a világ úgy, ha minden újév hajnalán saját akaratukból simán meg tudnánk szabadulni bizonyos  dolgoktól, történésektől, főleg olyanoktól, amik az óév folyamán nem voltak ránk túl jó hatással, gátolták konzervatív gondolkodásunk európai uniós szintű kiteljesedését.

   

Mivel kezdeném a sort?

Az előítéletektől kellene elsősorban megszabadulnunk! Miért gondolom általában azt, hogy egy migráns szomszéd házőrző kutyájával az én magyar vizslám soha a kutyaéletben nem fog tudni összehaverkodni?

Miért tudok eléggé el nem ítélhető módon azonosulni azzal a bugyuta szójátékkal, hogy jobb ma két hurka, mint holnap esetleg egy burka?

Miért vélem úgy, hogy egy nemzethatár nem átjáró-ház, haza? Vagy kóser dolog ránk erőltetni egy teljesen idegen kultúrából érkező új honfitársakat, megvonva a befogadót a döntés jogától? Tudom, a multikulti-párti Európa Unió mentes ezektől az előítéletektől és befogadna és szétosztana mindenkit gőzerővel.

Mivel folytatnám a sort?

Például törvénybe foglalásával annak, hogy egy pártelnök ne lehessen egy újabb, egy másik párt elnöke – pl. MKDM, MKP, Most-Híd. Továbbá a pártelnökség időtartamának korlátozásával: a jelenleg érvényes, „brezsnyevi” életfogytiglan elnökségről egy meghatározott ideig tartóra. Bevezetve egyúttal az Érdemei és érdemtelenségei politikusi díjat, melyet az illetőnek a tőle való megszabadulás alkalmával adnának át.

Tiszta vizeletet a pohárba!

Azt a sportolót vagy politikust, akit egyszer már doppingvétségen értek, soha többé ne engedjék rajtkőre állni se a sportpályán, se a parlamentben, mert eljátszották a szurkolók és választók bizalmát. Mert kizárt dolog például, hogy Gyurcsány ajzószer vagy bódítószer nélkül tudott olyan hülye lenni 2004 decemberében meg az Őszöd előtti teljes miniszterelnöki korszakában, mint amilyen volt. És még mindig ott settenkedik a rajtkő körül, miközben a határon túlra is beszól, kiszól. És a vele egy húron pendülő „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb, a legjobb, a legnagyobb a Felvidéken” mesébe illő szlovákiai magyar politikus is gyanús, mert nem képes mindenkor tiszta fejjel gondolkodni!

Dehát csodák nem voltak az óvben, az újévben se lesznek valószínűleg! Nekem meg marad a borotvahabos, fogpasztás évvégi játékom és a remény, hogy nem csak a pohárban indul meg egy tisztulási folyamat!

Száraz Dénes