Vegyespárti illúziókeltés a nemzeti(ségi) feszültség letagadása

Bugár Béla szerint eltűntek a nemzetiségi ellentétek Szlovákiában. Andrej Kiska államfő és Robert Fico kormányfő újévi beszédében pedig teljesen feleslegesen keressük az idén 25 éves Szlovákia nemzeti kisebbségeire történő utalást. Valóban megoldódott minden és hátradőlhetünk?

Mielőtt tovább mennénk, két dolgot meg kell érteni. Az egyik, hogy a szlovák államnak nemzeti összetételre való tekintet nélkül minden szlovákiai régió gazdaságát fel kell lendítenie. Magyarul, jólétet kell teremtenie, és nem szabadna kijátszania a régiókat egymás ellen („elég az 51 százalék kedvére tenni” elv).

A másik, hogy olyan körülményeket kell teremtenie a területén élő kisebbségek számára, amely biztosítja fennmaradásukat, amennyiben élni akarnak ezzel a lehetőséggel.

   

Nálunk egyik sem teljesül. Nem csak a magyarlakta régiók szakadnak le, de azok is ki vannak éheztetve. Csak más okból, mint az észak-keleten lévő, szintén sanyarú sorsú járások. Ami Dél-Szlovákiát illeti, az elhanyagolás egyik oka a magyarság létszáma.

Az ötödik hadoszlop

Ma, amikor napi szinten biztonságpolitikai elemzők rántják le a leplet az európai államok és a nagyhatalmak tetteinek hátteréről, nem árulok el nagy újdonságot azzal, ha kimondom, a honi magyarság létezése történelmi távlatokban igenis feszélyezi a szlovák politikát, mert az ő szempontjukból veszélyt jelentünk az ország területi integritására.

Egy olyan országban, amely puszta létét kizárólag más nagyhatalmak kegyének köszönheti, ez nem meglepő. És nem csak a müncheni egyezményről van szó. 1968-ban a Varsói Szerződés országai meghatározott logika alapján vonultak be Csehszlovákiába: északról a lengyelek, délről a magyarok. Nem éppen elegáns, de félreérthetetlen húzás volt.

Szlovákia számára a magyarok lassú asszimilációja azt jelenti, hogy ez a veszély (az „ötödik hadoszlop”) belátható időn belül megszűnik és vele egy igen nyomós indok is, amire hivatkozva esetleg átrajzolhatják Szlovákia határait – ugyanazok, akik eredetileg papírra vetették az éppen aktuális geopolitikai érdekek szerint. Lehet-e tehát csodálkozni azon, hogy a Fico-kormány ilyen lendülettel vetette oda magát (és az egész országot) Franciaország és Németország lábai elé?

A nemzetállami stratégia Slota nélkül is teszi a dolgát

Hogy jelenleg nincs szembetűnő nemzetiségi feszültség, az csak annak köszönhető, hogy nemzetiségi érdekképviselet sincsen. A magyarok asszimilációja ellenben mérhető, folyamatos és gyorsul.

Nincs szükség felkorbácsolni a nemzeti indulatokat, mivel a felvidéki magyarság fogy, a szlovák nemzetállami stratégia Slota nélkül is teszi a dolgát. Nem is áll érdekükben ezen változtatni, mert indulatokkal csak egységbe kovácsolnák a jelenleg legalább kétfelé osztódott magyar választókat.

Bugár téved, vagy szándékosan félrevezet

És itt érdemes visszatérni a szlovák állam másik elmulasztott feladatára: a jólét általános megteremtésére. Mert valójában egyetlen oka volt annak, hogy Bugár Béla és a Most-Híd 2008 után „sikeres” tudott lenni. Van a szlovákiai magyar választóknak egy olyan rétege, amely racionális érdekét követve elsősorban anyagi biztonságát szeretné biztosítva látni. A vegyespárt pedig a jólét és a konfliktusmentesség vágyát meglovagolva jutott be a parlamentbe.

Csakhogy a Most-Híd akár kormányon volt, akár nem, nem ért, nem érhetett el áttörő sikereket sem jólét, sem kisebbségi ügyeket illetően. Mert Szlovákia zsigeri ösztöneit nem lehet tíz év alatt átírni, ahogy az SNS-t sem lehet egy csapásra EU-kompatibilissé tenni, csak azért, mert egy ideig nem mutatott vonzódást Oroszországhoz.

Bugár téved (vagy félrevezet), amikor azt mondja, nincs nemzetiségi ellentét Szlovákiában. Mert van. Csak jelenleg nem látványos. De akár jobboldali, akár baloldali kormány volt hatalmon, akár ott volt a Most-Híd, akár nem, az elmúlt bő egy évtizedben a szlovák pártok mindent megtettek azért, hogy a magyar kisebbség helyzete ne javuljon.

Mert ennyi elég nekik. Nekünk, felvidéki magyaroknak a jelenlegi kisebbségi egyensúly (status quo) megváltoztatása áll érdekünkben, mert csak ezzel tudjuk megállítani a lassú asszimilációt, amely az elvándorlással együtt egyre erősebben mutatkozik. Két ellentétes érdek, amely kizárja egymást. Legalábbis, amíg a szlovák politika potenciális fenyegetésként tekint a magyarokra.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: cas.sk