A  farsang vízkereszttől (január 6.) a  változó dátumú húshagyó keddig tart. Másnap, hamvazó szerdán „begyött a böjt”, és kezdetét veszi a  húsvétvasárnapig tartó nagyböjt. Farsang idejét éljük, egymást követik ebben az időszakban, elsősorban a hétvégeken a bálok.

 

Ezek sok esetben nem csak felhőtlen szórakozást jelentenek, hanem erős közösségformáló erejük is van, sőt, a  legtöbb, az iskolák, sportklubok, kulturális szervezetek által szervezett bál jótékonysági jellegű. Az említett szervezetek elsősorban az ilyenkor befolyó szponzori támogatásból (főleg tomboladíjakból) igyekeznek kiegészíteni az amúgy szegényes költségvetésüket.

 

Ha rövid a  farsang ideje, bajban vannak a  szervezetek, mert kevés hétvége áll a  rendelkezésükre, és nehéz ilyenkor elkerülni a  keresztbeszervezést, egy hétvégére több jótékonysági bál is eshet egy településen. Vannak persze olyan elvetemült, fiatalabb korosztályhoz tartozó, kimondottan nagy bálozók, akiket ez sem tart vissza, és pénteken vadászbálban, szombaton pedig halászbálban ropják a talpalávalót. De legtöbbször baráti társaságok többségi szavazással döntik el, melyik bálban vesznek részt.

 

 hirdetes_810x300  

A pénz ilyenkor nem igen számít (majd kiböjtölik), sokkal inkább a báli szolgáltatás színvonala, a bál rangja határozza meg a választást! Sokra már az ősz folyamán elfogynak a jegyek, másokra meg csak meghívók alapján lehet eljutni, például az Operabálokra, a sznobcirkuszokba.

 

Ilyentájt, farsang idején ne tartsanak vissza minket a boldoggá avatott Temesvári Pelbárt, ferences papírónak a 15. században elhangzott dörgedelmei sem: a Pomerium de Tempore című művében még nem gondolt a bálszervezés jótékonysági jellegére, amikor a következő szavakat intézte a  vigadni vágyókhoz: „…ÓH JAJ, ezekben a  napokban hány keresztény ember fordul a  kegyelem világosságából a  sötétség cselekedeteihez, vagyis a  torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz…”

 

Ma már persze az egyház is másként tekint a farsangra, és nem véletlen, hogy pont a legkatolikusabb országokban, mint például Olaszországban, Brazíliában vannak a  leggazdagabb hagyományai a  farsangi időszaknak, de így van ez Németországban is, ahol számos városban rendeznek karnevált ilyenkor a legszigorúbb óvintézkedések mellett. Mert nem csak a karneválozó nem alszik, az ördög sem és sajnos, a terrorista sem!

 

Az idő múlásával természetesen átalakulnak a  hagyományok is. Ma már ritkaság vidékünkön felnőtteknek álarcos, jelmezes bált szervezni. Pedig hiedelmünkben, népmeséinkben egyaránt megvannak az archaikus gondolkodás azon elemei, hogy személyek vagy tárgyak más alakban is megjelenhetnek (farsang idejében főleg), emberek állattá vagy tárggyá válhatnak, állatok pedig emberekké stb. Pedig a  hagyományok továbbélésével farsangkor az álarc mögött az évközben képmutató politikus is pár órára tisztességesnek mutatkozhatna.

 

De ha farsangkor is hű akar maradni önmagához, akkor lennének ötletek arra vonatkozóan, hogy melyik politikusunk lehetne felfuvalkodott béka, ölthetne magára kaméleon jelmezt, melyik bújhatna szamár- vagy gödénybőrbe (szentivánéji álom). Képzeljük magunk elé például a  parlament farsangi jelmezbálját: az egyik kutya, a másik eb, és csak leshetnénk, hogy mikor lesz végre kutyából szalonna.

 

Farsangfarkakor, vagyis a  farsang utolsó három napjára összpontosulnak a  karneválok (carne vale = ég veled hús), majd következik a  nagyböjt, melynek során talán idén kiböjtölünk egy gyűlölködésmentes, ígéretesebb jövőt, és a végén, húsvétkor talán feltámadhat a felvidéki összefogás reménye (is). De ez egyáltalán nem biztos….

 

Száraz Dénes

Nyitókép: blog.europcar.es

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!