Volt egyszer egy sokáig „földalatti” mozgalom: a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért (KDSZ), amelynek fiatal önkéntesei éveken át partizánharcot folytattak a szlovákiai magyar településeken a magyar feliratokért. Jól emlékezünk még az általuk felállított magyar nyelvű vasútállomás-táblákra, útjelző és településjelző táblákra, amelyeket akkor még törvényrendelet hiányában az államhatalom pár napon vagy órán belül eltávolított.
Titokban, figyelemfelkeltő szándékkal helyezték el ezeket a magyar nyelvű táblákat olyan helyeken, ahol a „rendszer” erről szándékosan megfeledkezett vagy nem óhajtott tudomást venni róla. Kirakatokra ragasztott matricákkal hívták fel a figyelmet az adott üzlet, intézmény stb. magyar nyelvű feliratainak hiányára. Tevékenységük nem volt veszélytelen, hiszen akár államellenesség vádjával is illethették volna őket!
A kétnyelvű vasúti táblák megjelenését követően már nem sokat hallani a mozgalomról, talán úgy gondolják, elérték egy célt, nincs tovább szükség rájuk. Pedig van, például a kishitűségünk elleni harcban!
Érsekújvárban viszont továbbél a mozgalom!
Létezik egy Érsekújvár, én így szeretlek internetes magyar nyelvű közösségi oldal, csoportosulás, amelynek taglétszáma lassan eléri a hatezer főt! Tevékenységük nem csak virtuális beszélgetésekben, közlendők megosztásában merül ki. Érsekújvár, én így szeretlek feliratú pólókkal, kitűzőkkel, bögrékkel, matricákkal, jelvényekkel és egyéb kütyükkel népszerűsítik magyar nyelven a várost, erősítik a patriotizmust a városban élő magyarokban.
Annak ellenére, hogy a kétnyelvűség területén az utóbbi időben sokat javult a helyzet a városban, még mindig sok a tennivaló. A csoport tagjai rendszeresen felhívják a figyelmet a magyar nyelvű feliratok hiányára a városi és állami intézményeken, az információs táblákon, üzleteken, vendéglátó ipari egységek cégtábláin stb..
Az internetes oldalukon megosztott fotóikkal dokumentálják a hiányosságokat: a hiányzó vagy megrongált magyar nyelvű utcanév-táblákat, a sántító magyar fordítást, mint a Bratislavai, Banská Bystricai utcák esetében. Szinte arcpirító, hogy a régi újváriak tudatába berögződött Pirító helyén jelenleg Égető utca „ékeskedik”… És nem csak dokumentálják ezeket a hiányosságokat a csoporttagok, hanem intézkednek is a városi hivatalban, intézményvezetőknél, bolttulajdonosoknál, kocsmárosoknál. És igyekezetüket a legtöbb esetben siker koronázza! Megjelennek a magyar feliratok! Tiszteletreméltó igyekezet, pótolhatatlan tevékenység!
Ezzel kapcsolatban viszont elgondolkodtató a kétnyelvűség megvalósulásának némely formája nem csak Érsekújvárban, hanem Dél-Szlovákia többi magyarlakta településén is: a kétnyelvű feliratokon sok esetben hiányos a magyar nyelvű változat, vagy a szlováknál kisebb betűkkel tüntetik fel a magyar szöveget.
Mennyire megalázó ez számunkra? Mennyire fokozza ez másodrendűségünk és megtűrtségünk érzését? Ha például egy emléktáblán az egyik alsó sarokban megbújva a nagybetűs szlovák nyelvű szöveg árnyékában van a magyar változat? Mennyire elfogadható ez nekünk, vagy az is jó, ha legalább van ott valami magyarul is?
Mint például Érsekújvárban az egykori huszárlaktanya felújított lovardájára 2015-ben elhelyezett tábla.
Másodrendűségünk, megtűrtségünk, kisbetűs egyenrangúságunk jelképei!
Száraz Dénes
További ajánlott írások:
Egynyelvű és hibás feliratú információs táblák jelentek meg Zselízen
Megosztás:
Címkék: Érsekújvár Főoldal KDSZ Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért kétnyelvű feliratok kétnyelvű vasúti táblák kétnyelvűség magyar szöveg magyarlakta település másodrendűség patriotizmus Száraz Dénes
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.