Minden változás áldozatokat követel, akár jó irányba, akár rossz irányba mozdulunk el. Ján Kuciak és párja halála azonban azért oly nagyon sokkoló, mert még egy posztszovjet demokráciában sem kellene ekkora árat fizetni a korrupció ellen vívott harc sikeréért. Ránk pedig, akik megrendülten és értetlenül állunk a kegyetlen leszámolás ténye előtt, hatalmas felelősséget ró a fiatal újságíró halála – újságírókra, politikusokra, rendőrökre és a hétköznapi emberekre egyaránt.

 

Talán korai még a hogyan továbbról beszélni. Nehéz ugyanis felocsúdni a tragédia okozta megdöbbenésből. Ezt Tibor Gašpar rendőrfőkapitány hétfői sajtótájékoztatóján is érezni lehetett: a médiumok megjelent képviselői féltek, dühösek voltak. A rendszer, amelynek jobbításáért dolgoznak, olyan mértékben hagyta őket cserben, amire még nem volt példa az önálló Szlovákia történetében.

 

Mégis, elkerülhetetlen, hogy az elkövetkező napokban a gyász és a megdöbbenés átalakuljon tevékeny munkává. Kuciak szimbólummá fog válni, nem csak itthon, de külföldön is – ha ugyan ez már nem történt meg. Nekünk pedig egyet lépnünk kell a változás felé. Nem csak azért, hogy értelmet adjunk a két fiatal halálának, hanem mert rajtunk áll, hogy milyen irányba mozdulunk el: a mečiari időknél is sötétebb korszak felé, vagy egy törvényes igazságot kikényszerítő társadalom felé, amely felelősségre vonja az elkövetőket, de azokat is, akik mulasztásaikkal lehetővé tették, hogy egy ilyen tragédia megtörténjen.

 

 hirdetes_810x300  
Nyitrán százak, országszerte ezrek emlékezte kedden este Ján Kuciak újságíróra és párjára, Martina Kušnírovára. Fotó: SITA. Forrás: Pravda.sk

 

Hol tartunk most?

 

Kuciak halálával Robert Fico és a kormánypártok viselt dolgai nemkívánatos figyelmet kaptak nemzetközi szinten is. A sokat dicsért visegrádi ország, amely látszólag a „mérsékeltebb irányvonalat” képviseli, hirtelen a szabad sajtó egyik fekete lyukává lépett elő. (Hogy’ dörzsölték volna kezüket a nyugat-európai és brüsszeli törvényhozók, ha ilyen leszámolás Magyarországon vagy Lengyelországban történt volna…)

 

Még ha be is bizonyosodik, hogy Kuciakot épp nem egy kormányhoz közelálló üzletember kétes ügylete utáni nyomozás miatt ölték meg, a politikusok felelőssége letagadhatatlan: ők teremtettek olyan körülményeket, amelyek elhitették az elkövetőkkel, hogy Szlovákiában ezt meg lehet úszni.

 

Látva a külföldi sajtóban megjelent írásokat, amelyek kivétel nélkül Kuciak a kormány korrupciós ügyeivel foglalkozó cikkeit emelik ki, a szlovák kormány, és benne a Smer gondosan épített renoméja nem csak megremegett, de össze is omlott.

 

Maffia a kormányhivatalban? Szorul a hurok Fico körül. Kuciak-gyilkosság, 2. nap – Körkép.sk összefoglaló

 

Merre tartunk?

 

Ennek a kérdésnek a megválaszolása rajtunk áll. Máltán előrehozott választásokat követelt ki a tömeg a Panama Papers-botrányba nyakig belekeveredő miniszterelnök megbuktatására 2017-ben – bár újraválasztották, nemrég felajánlotta lemondását, abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy hozzájárult Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságírónő ellen elkövetett októberi merénylet indítékához.

 

Hogy a szlovákiai közvélemény mennyire aktivizálható, az a következő napokban kiderül. De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Robert Fico és a Smer mélyrepülése nem most kezdődött. Szlovákiában 2016-tól Damoklész kardjaként lóg a levegőben az előrehozott választások lehetősége. Diáktüntetések, korrupciós botrányok sora, zuhanó pártpreferenciák, amelyek nem csak a Smert sújtják, hanem minden pártot, amely szövetségre lép vele. Épp ezért, talán sosem álltunk olyan közel a kormányzat bukásához, mint most.

 

A máltai ellenzék nagyjából egy évvel ezelőtt szervezett tömegtüntetésén tízezrek vettek részt. Fotó: REUTERS/Darrin Zammit Lupi – RTSZDTR. Forrás: TheAtlantic.com

 

Bugár Béla a múlt héten két interjú alkalmával is hangsúlyozta, hogy ebben a kormányban olyan eredményeket ért el pártja, amit egy jobboldali kormányban sosem tudott volna. Példaként említett az amnesztiák eltörlését. És bár ez az eredmény még közel sem jelenti a felelősök elítélését és az igazságszolgáltatás győzelmét, illetve a múlt feldolgozését, a remény ott volt, a Most-Híd pedig bátran kovácsolhatott belőle politikai tőket.

 

Kuciak meggyilkolása azonban lerántotta a leplet.

 

Nem egy új kihívás megjelenését jelzi, hanem világosságot gyújtott egy sötét szobában, hogy végre mindenki lássa, mekkora is kupleráj – és hogy kik ott a vendégek. Ahogy az is kiderült, hogy ahelyett, hogy a politikai ígéreteknek megfelelően végre feldolgoznánk a ’90-es évek traumáit, újakat teremtenek helyettük.

 

A sajtó feladata világos: még intenzívebben folytatni azt a munkát, amelyben Kuciak példamutató módon ott volt az élvonalban, fiatal kora ellenére bátran nyúlt több olyan témához, amelyek önmagukban sem voltak épp veszélytelenek. Az ellenzék feladata a lehető legnagyobb politikai nyomás alatt tartani a kormánypártokat – hogy még véletlenül se forduljon meg a fejükben, hogy a kényelmesebb utat válasszák.

 

A hétköznapi emberek előtt álló kihívás a legfontosabb:

 

nem meghátrálni a tények, a politikai ködösítés, a tökélyre fejlesztette felelősség-elkerülés nyomasztó légkörével szemben, nem bedőlni azoknak az ígéreteknek, amelyek a korrekt tisztázás érdekében évekig nyújtanák a vizsgálatot.

 

A cél vállalható. Ha nem akarunk visszalépni az önálló Szlovákia legsötétebb korszakába. Válaszúthoz érkeztünk, így mindenkinek magába kell néznie, mi az, amit felvállal, hogy gyermekei egy jobb világban nőhessenek fel. Van, aki az életét áldozta fel. Másoknak elég annyit tennie, nem elégszenek meg a könnyebb úttal.

 

Az írás először magyarul teljes terjedelemben itt olvasható.

 

Komjáthy Lóránt

Niytókép: Twitter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!