Káosz a köbön: Előrehozott választások helyett marad a román módszer és a „minden mindegy”

Nincs könnyű dolga annak, aki a tegnap esti történések elemzésére vetemedik. Robert Fico hajlandó lemondani, de van három feltétele…

Függetlenül attól, hogy ezek milyen feltételek, két lehetséges forgatókönyv létezik. Az egyik, hogy a tegnap este látottak és hallottak csak a kormánykoalíció újabb színházi előadásának részét képezték, amivel kötöttek még egy hurkot az amúgy is bonyolódó belpolitikai válságra.

Egyetértek azokkal az elemzőkkel, akik úgy vélik, hogy Fico Andrej Kiskára akarja hárítani a felelősséget a káosz folytatása kapcsán. Ha nem fogadja el Fico feltételeit, akkor ő az újabb válság okozója. Ha elfogadja, akkor pedig egy olyan új kormányra adja áldását, amely nem kecsegtet valódi változással.

    

Ha ez valóban csak szemfényvesztés, akkor Fico húzása azt a célt szolgálja, hogy minimális veszteséggel kerüljön ki a krízisből és hogy ne egy bukott kormány bélyegével kelljen szembenéznie az előrehozott választásokkal – amely, még mindig ott van pakliban. Helyette ő lehet az az álnokul elgáncsolt, de morálisan győzedelmeskedő politikai vezető, aki majd megmutatja, hogyan kell felállni egy ilyen mélyütésből.

A másik lehetőség, hogy van az az érv, pénz, vagy Isten tudja micsoda, ami miatt Bugár Béla hajlandó felégetni maga után minden hidat, és maradni a kormányban azzal a biztos tudattal, hogy végérvényesen elveszti minden hitelét – azt a keveset is, ami még megmaradt. Bugár mostani lépése nem csak saját, de pártja politikai pusztulását is jelenti. Marad tehát egy kis idő, legfeljebb két év, amíg még emlegetheti a „felelős politizálást”.

Ha maradnak

Ha a második forgatókönyv igaz, akkor Robert Fico a román példát követheti. Romániában Liviu Dragnea, a szociáldemokraták elnöke egy bírósági eljárás (és egy korrupciós nyomozás miatt) nem lehet kormányfő. Pártelnöki tisztségét ugyanakkor messzemenően arra használja, hogy saját jelöltjeit ültesse a miniszterelnöki székbe – kevés sikerrel. Egy év leforgása alatt már a harmadik miniszterelnöküket fogyasztják a romániai szocdemek.

Ez alapján Szlovákiában sem változna semmi Fico látszólagos távozásával. Pontosabban, jóval instabilabbá válna a kormány helyzete. Az a miniszterelnök ugyanis, aki szembe mer majd szegülni Ficóval, azt elmozdítják. A kérdés tehát az, hogy a Smer mennyire egységesen követi Fico akaratát.

A Smernek azonban legalább vannak távlati céljai: egy új választási győzelem és minden előny, ami azzal jár. A Most-Híd, pontosabban a párt vezetői azonban már felégettek maguk körül minden hidat, a víziók elhamvadtak, a következő választásokkal az esélytelenek nyugalmával nézhetnek szembe. A fiatal párttagjaiknak új irányt kell felvenniük, ha politikai pályán akarnak maradni. Örülhetünk? A rossz elnyerte méltó büntetését? Aligha. Vajon mihez kezd maradék idejével egy kormánypárt, amelynek már minden mindegy és már nem kötik sem elvek, sem távlati célok?

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: cas.sk