Smer – SNS – KDH – ĽSNS koalíció? Nem is olyan lehetetlen

George Friedman geopolitikai szakértő, akit kivételesen pontos előrejelzései miatt tart nagyra a szakma, azt nyilatkozta a Mandinernek néhány héttel ezelőtt, hogy tudni kell felismerni a lehetetlent, és akkor közelebb jutunk a legvalószínűbb forgatókönyvhöz.

Ami a Kuciak-Kušnírová-gyilkosság után történt, az igencsak képlékennyé tette a szlovákiai politikát. Látszólag mély árok húzódik az ellenzéki és a kormánypártok között, ám ha követjük Friedman módszerét, korántsem annyira egyértelmű, ki meddig hajlandó elmenni, és kivel szövetségre lépni.

Több mint két hét telt el az MKP által összehívott ellenzéki kerekasztal óta. Az utána zajló sajtótájékoztató tanulsága szerint a négy résztvevő ellenzéki párt közül egyértelmű együttműködésre csak az OľaNO hajlandó. A KDH továbbra is fenntartja, hogy „Szlovákia a Tátrától Komáromig” tart, és ezt arra a kérdésre válaszolta, hogy még mindig kételkedik-e az MKP hűségében – tehát igen.

   

Alojz Hlina Richard Sulíkot ismételve akkor azt is mondta, hogy a következő választások egy demokratikus verseny lesz, vagyis szó sincs szövetségről a kampány során. Ami pedig az OĽaNO közeledését illeti a magyar párthoz, annak céljairól és következményeiről nem sokat tudunk. Talán csak annyit, hogy a minimális koalíciós potenciállal rendelkező Igor Matovič szeretné megakadályozni, hogy „kárba vesszenek a bejutásra képtelen pártokra adott szavazatok”.

Menyhárt József és az MKP a kapcsolatok elmélyítésében érdekelt. Ahogy azt korábban írtuk, mielőbb tisztázni kellene, milyen módon hangolhatóak össze az MKP céljai a szlovák ellenzéki pártokéval. Ám e tekintetben csak nagyon kevés nyilatkozatot hallhatunk a magyar párttól. A kerekasztal utáni mély hallgatásból arra következtethetünk, hogy már nem az MKP-nál van a labda.

Az ellenzék még mindig nem elég egységes. A KDH aligha fogja elfelejteni, hogy Sulíkéknak (szerintük) része volt abban, hogy kiszorultak a parlamentből a 2016-os választásokkor, ahogy nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a KDH és a Most-Híd valószínűleg így is, úgy is koalícióra lépett volna a Smerrel. Az SNS csak a KDH kiesése miatt kerülhetett képbe 2016-ban.

Nem véletlenül kezdte beszédét Alojz Hlina a KDH legutóbbi elnökválasztó közgyűlésén azzal, hogy nem kell szövetkezniük Ficoval, de nem kell térden csúszniuk a liberálisok előtt sem. Ez ugyanis arra utal, hogy a párton belül elfogadhatónak tartják a Smerrel való együttműködést. A magyarellenes hangvétel és a párt által vallott alapértékek pedig inkább a Smerhez húzzák közelebb a KDH-t, mint a liberális pártokhoz. Főleg, ha azok közé a balliberális Progresszív Szlovákia is csatlakozik.

Márpedig a jobboldali kormányalakítás kulcsa a KDH. Nélküle nincs többség. A felméréseken lehet variálni azzal, hogy az ellenzéki pártoknak a Most-Híddal megvan a többségük. De ha – rugaszkodjunk el kicsit, és tegyük fel – Bugárék bent is maradnak a parlamentben, Matovičcsal biztosan nem hajlandóak együttműködni.

Maradhatna az SNS, ám a szlovák nemzetiek egyáltalán nem vallanak liberális értékeket, ráadásul egy színmagyar párttal nem lépnének koalícióra.

A jelenlegi helyzetben, amikor az ellenzék továbbra is széthúz, a legvalószínűbb kimenetel egy Smer – SNS – KDH – ĽSNS koalíció legkésőbb 2020-ban (vagy akár már az idén…). A Most-Hídnak alig van esélye újra bejutni, az ĽSNS pedig épp elkezdte saját koalíciós szalonképesítését.

Éppen ezért nem várhat az MKP arra, hogy visszapasszolják neki a labdát. Fontos lenne egyértelművé tenni a szlovákiai magyar választók előtt, milyen értékek mentén akar politizálni az új helyzetben. Egy olyan időszakban, amikor az adófizetők pénzén bizniszelő politikusok miatt háborog az ország, nem elég azt mondani, hogy a „legfontosabb számunkra, hogy bekerüljünk a parlamentbe”.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: tvnoviny.sk