Saját lábain hagyta el a kórház zártosztályát Kovács II. János közrendőr. Megrokkant egészségi állapota miatt került oda. Beszámoltunk róla, hogy egészségi állapota akkor romlott meg, amikor szolgálat közben nem ismerte fel a rendőrőrsön egymás után megjelenő belügyminisztereket. Nem csoda, hiszen igencsak sűrűn váltották egymást!
Kovács II József tizedes esete a szlovák belügyminiszterekkel
Aztán ép ésszel nem tudta elviselni a következményeket, a felelősségre vonást. A peches rendőrt a megrokkant egészségi állapota mellett le is százalékolták és le is fokozták közrendőrré. Most viszont már szabadult a kórházból, és aránylag jól érezte magát! Fiatalon még nem akart nyugállományba vonulni, ezért elhatározta, hogy visszaadja a belügyminiszteri látogatást, és most ő látogat el hozzá a minisztériumba. Meg akarta kérni a minisztert, hogy ne bocsássák el őt idő előtt az állományból, hiszen nem csinált semmi rosszat, csak tájékozatlan volt, nem tudta követni a gyors belügyminiszter-cseréket! Egyéb kivetnivalót senki talál a munkájában, amit szeret is, évek óta becsületesen szolgál és véd.
Otthon gondolkodott azon is, hogy vigyen-e a miniszternek kiengesztelésül egy kis hazait, vastagbélbe töltött kolbászt, friss töpörtyűt, meg házi ötvenkettest olyan hercig kis színes demizsonban, amit vissza se kérne tőle. De aztán úgy döntött, mégse visz, nehogy azt gondolja, hogy le akarja őt kenyerezni, meg olvasta is, hogy harcot hirdettek a korrupció ellen! És bizony a házi ötvenkettes igencsak korrupció gyanús dolog!
Felvette ünneplőjét, mert egyenruhában természetesen nem mehetett a leszázalékolása miatt. Otthon, mint Cservjakov A csinovnyik halálában, sokat gyakorolta a tükör előtt a szöveget, hogy mit is fog mondani a miniszter úrnak. De azért remegett a lába, amikor a fővárosban a minisztérium hatalmas épülete előtt megállt, hogy belépés előtt vegyen még egy nagy levegőt. Biztosan meg fog érteni a miniszter úr, hiszen nem csináltam rosszat, hajtogatta magában, amikor belépett a forgóajtón, ez csinált is vele akaratlanul három kört, amivel rögtön fel is hívta magára a figyelmet.
A miniszter úrhoz szeretnék bemenni, mondta a portán az ügyeletes rendőröknek. Lám, én is ilyen ügyeletes voltam otthon kicsiben, nálunk, amikor megtörtént velem a baj, elmélkedett magában. No, de majd most! Akkor még nem volt neki gyanús az ügyeletes tiszt szája sarkában megjelenő mosoly a „miniszter úrra”. Aztán át kellett haladnia egy olyan ketrecféleségen, ami sípolni kezdett, és ki kellett raknia az asztalra a szerencsemalacos kulcskarikáját, mert, hogy az jelzett.
Felért az emeletre, bátran bekopogott a miniszter ajtaján, nem lepődött meg, tudta, hogy előbb lesz az előszoba a titkárnővel, majd csak aztán a miniszter úr szobája. Bejelentkezett, ahogy kell, szólt neki a titkárnő, hogy rögtön bemehet, megint kopogtatott a belső ajtón illedelmesen, de nem volt könnyű a bőrhuzatú ajtón megtalálni a fakeretet, ahol a jövetelét lehetett jelezni.
Kitárult az ajtó és meglepődve tapasztalta Kovács II József, hogy még egy titkárnőn keresztül juthat csak be a miniszter úrhoz, akihez aztán rögtön illedelmesen be is kéreckedett: a miniszter urat keresem, mondta. Denisa Saková vagyok, a miniszter, mit óhajt? No, ne vicceljen hölgyem, én se az asszonyt küldtem magam helyett!
De már rosszat sejtve érezte, hogy forogni kezd vele a világ, csak motyogni volt képes, épkézláb mondat nem jött ki a torkán: artikulátlan hangon valami olyasmit mondott, hogy Kaliňákot, Druckert vagy Pellegrinit keresi, most megint egy új belügyminiszter, asszony ilyen nem lehet, meg hogy ő se az a Kovács II-ova, aki Józsi és aki valamikor rendőr is volt.
A zártosztályon régi ismerősként fogadták, pizsamájára rendfokozatot is varrtak kollégái, büszkén hordta, a tévészobában viszont mindig nagyon nyugtalan volt a hazai híradó alatt!
Száraz Dénes
Nyitókép: mypezinok.sme.sk
Megosztás:
Címkék: Főoldal Száraz Dénes
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.