Ha június 4. tájékán valaki nemzetközi vonaton utazik Szlovákiából Magyarországra a Párkány-Szob vonalon, az Ipolyt átszelő vasúti határhídra érve akaratlanul is az eszébe ötlik, hogy miként lehetett annak idején hajózható folyamnak nyilváníttatni a kis folyócskát? Mert ugye trianoni hazugság szülte hátár folyó az Ipoly! A vasúti átkelő-hídon rövid ideig veszteglő vonat ablakából kitekintve látni, hogy a mozdony már Magyarországon „pöfékel”, a szerelvény vagonjai pedig még Szlovákiában tanyáznak. És rövid a szerelvény!

 

Nem egy széles folyó tehát az Ipoly, hajónak nyoma sincs, esetleg tutaj. Felmerül az emberben óhatatlanul az is, hogy volt-e a helyszínen terepszemle, vagy csak bemondásra nyilvánították hajózhatónak az Ipolyt?  Bizonyára volt, csak a kérdés csupán az, hogy a helembai borospincesor-látogatás vagy a „folyamon” fel-le úszkáló hajók megtekintése volt-e előbb? Hiszen még a vonatablakbók kihajolva is jól látni a 30 centis meder alját.

 

Hajózható az Ipoly?

 

 hirdetes_810x300  

Inkább csak csónakázható, de azt is csak módjával! Inkább csak a könnyű és a víz felszínén sikló kajakokkal merészeljen a sekély vízre menni az ember! De a mélyebb evezőcsapásokkal már óvatosan, nehogy felkavarja az iszapot! Egy hároméves kisgyerekek vidáman és nagyobb megerőltetés nélkül áthajítja az Ipolyon át a kavicsot Szlovákiából az anyaországba! Kis kavicscsempész!

 

A rosszmájú hírek szerint most egy „folyamot” és határokat átívelő négysávos gyalogoshidat terveznek szerelmespároknak, biciklisávval, rollersávval. Csak késik a közbeszerzés!

 

Télen kis túlzással nincs is szükség az Ipoly hídra,  az első talaj menti fagyoknál a folyó befagy húsvétig. Ettől rettegtek régebben a határőrök, hogy majd valaki csak úgy, gyalogosan átmegy a rokonokhoz, ők meg kergethetik. Melegebb évszakokban pedig a lassan épülő, készülő Ipoly hidat hosszúszárú  gumicsizmákkal lehet helyettesíteni. A nagyobb testű kutyák választhatnak: vagy átsétálnak, vagy könnyedén átugranak a víz felett. A sekély vízállású folyócskában csak kisebb testű halak élnek, a pecázás megengedett, a horgászat felesleges időpocsékolás. Persze, tudjuk, a jó levegő, a nyugalom helyettesít minden fogást és fogast!

 

Egy helembai pincesor látogatást követőn valaki látott egy óriástestű harcsát, talán kettőt is. Másnaposan inkább már a sekély mederben megrekedt fatönknek tűnt. Ellenben, ha valaki  a gyorsvonat ablakából még a vasúti híd szlovák oldalán rosszalkodva kidob egy papírpoharat, az már a magyarországi oldalon esik vízbe. Nagy-Magyarországon ilyen fordulna elő!

 

Senki se akarja megbántani az Ipoly-menti lakosokat folyójuk méltatlan lekicsinylésével, csak a határfolyóvá nyilvánításnak az okában merészelünk kételkedni, hogy milyen alapon vált „hajózhatóvá” az Ipoly?  Ilyen alapon akár az Érsekújvár határában csordogáló, csapadékosabb időben néha vízzel is megtelítődő Cergát csatorna is lehetett volna határfolyó, és lehet, hogy a régió ebben az esetben jobban járt volna.

 

Az a szerencse, hogy mára már a határok jelképessé váltak! Az Ipoly két oldalán a part menti fák is felnőttek, ágaik a víz fölé hajolva átérnek egymáshoz, egymást ölelik….

 

De akkor is!

 

Száraz Dénes

Nyitókép: wikipedia.org

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!