A Körkép portré főszereplője ezúttal Korzenszky Emőke, akivel a Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány kapcsán beszélgettünk önkéntességről, tenni akarásról és önmegvalósításról. Emőke saját példáján keresztül kalauzolt minket az ösztöndíjak és külföldi továbbtanulási lehetőségek világában, rámutatva arra, hogy a tehetség és adottság fejleszthető, és bármennyire is hihetetlen, de a munka, a tanulás és az önkéntesség nagyon is jól megfér egymás mellett. Engem meggyőzött.

Megismerkedésünkkor, aminek idestova tíz éve, a Kanadai Rákóczi Alapítványnál végeztél önkéntes munkát. Ma a Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány színeiben képviseled a Kárpát-medence magyar fiataljait. Azt mondhatni az önkéntesség és a tenni akarás a mindennapjaid szerves része. Miért tartod fontosnak a közéleti/közösségi aktivitást, illetve mikor kerültél kapcsolatba az önkéntességgel?

Az önkéntességet szüleim példáján keresztül ismeretem meg. Olyan értékrendet kaptam tőlük, aminek szerves része az aktív közösségi felelősségvállalás, az önkéntes segítségnyújtás. A Calasanctius Training Program egyik célkitűzése, hogy öregdiákjai segítségével az Egyesült Államokban megtapasztalt önkéntes társadalmi kultúrát Magyarországon meghonosítsa.

Nagyon otthonosan mozogsz ebben a közegben. Tudatosan választod ki, hogy melyik alapítvánnyal ill. szervezettel dolgozol együtt, vagy téged találnak meg ezek a kezdeményezések?

A CTP esetében kifejezetten egy olyan közösséget kerestem, ahol hasonló értékrendű, tenni akaró és tenni képes fiatalok dolgoznak. A CTP is folyamatosan keresi új tagjait, azokat, akik hasonló módon gondolkoznak és keresik az aktív közösséget. Ezért úgy fogalmaznék, hogy ez egy „egymásra találás” volt.

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a Calasanctius Ösztöndíj Alapítvánnyal és annak programjával?

2006-ban egy CTP-s öregdiák hívta fel a figyelmemet az alapítvány amerikai ösztöndíjaira. Nagyon jó kezdeményezésnek találtam azt a küldetést, hogy a program szeretne hozzájárulni a felelősen gondolkodó magyar fiatalok szakmai és erkölcsi neveléséhez, akik a jövő társadalmi és gazdasági vezetői lehetnek. Kifejezetten tetszett a tudásmegosztás, a közös értékrend alapján szerveződő kapcsolatok hálózata, és nem utolsó sorban az az amerikai ösztöndíjlehetőség, melynek során világot láthatok és új dolgokat tanulhatok.

ctp-logoMi az, amit az alapítvány képvisel, illetve mik az alapvető célkitűzései? Van e meghatározott célcsoportja a programjaitoknak és kiknek a jelentkezését várjátok?

A CTP „fő misszionáriusi területe” Magyarország és a Kárpát-medence magyarlakta területei. Ezért a CTP az Amerikai Egyesült Államokból hazatért diákok Kárpát-medencei hálózatával igyekszik misszióját megvalósítani: a magyarság társadalmi és etikai fejlődését segíteni. Célunk, hogy a CTP diákjai és öregdiákjai életpéldájukkal megvalósítsák a CTP mottóját: „Keress jól, élj mértékletesen, és adj vissza a környezetednek!” (Forgách Péter, alapító). Az amerikai ösztöndíjra való sikeres kiválasztás feltétele, hogy a diákok tanúbizonyságot tegyenek keresztény, társadalmi elkötelezettségükről. Várjuk minden olyan magyar nemzetiségű fiatal jelentkezését, aki felsőfokú diplomával, releváns szakmai tapasztalattal, felsőfokú angol nyelvtudással rendelkezik és elkötelezett társadalmi önkéntesként tevékenykedik közvetlen környezetében. Jelenleg 180 öregdiákunk van és folyamatosan keressük az új jelentkezőket.

Mivel szólítjátok meg fiatalokat? Mennyire van könnyű, vagy épp ellenkezőleg nehéz dolgotok?Segítségetekre van e az, hogy ti amellett, hogy nap mint nap dolgoztok ennek a projectnek a sikerén, részt is vettetek már rajta?

Nem véletlen, hogy missziós területté vált Magyarország és a Kárpát-medence. A CTP-n belül egy elkötelezett értékmentés zajlik: a „templom és az iskola” a jövő magyar társadalmának meghatározó alapja. Ugyanakkor örömmel látjuk, hogy sok magyar fiatal végez felelősségteljes közösségi-társadalmi önkéntes munkát, nagy az érdeklődés a meghirdetett ösztöndíjakra, de azzal is tisztában vagyunk, hogy szigorúak a jelentkezési feltételek. Némi nehézséget jelent az, hogy az informális hálózatok nem mindig érnek el olyan tehetséges fiatalokhoz, akik nem feltétlenül egyházi szervezésű önkéntes munkát végeznek, de a CTP-vel azonos értékrendet képviselnek és jelentkeznének ösztöndíjainkra.

Neked mi a konkrét feladatköröd?

2007 decemberében tértem haza az Egyesült Államokból, és a kintről hozott lendülettel belevetettem magam az önkéntes munkába. Felelősségem az amerikai egyetemi kapcsolatok menedzselése, amelyek során tartom a kapcsolatot a meglévő ösztöndíjakat kínáló egyetemekkel. Emellett új ösztöndíjlehetőséget kutatunk fel egy kis önkéntes csapattal együtt. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idén novembertől a négytagú Board (irányítótestület) tagjává választottak. A Board stratégiai feladatokat lát el és kiválasztja az új ösztöndíjasokat.

Az Amerikai Magyar Koalíció segítségével több hónapig az Egyesült Államokban dolgoztál gyakornokként a Kongresszusban. Mi volt az, amit szívesen hazahoztál volna az amerikai mindennapokból?

A CTP alapítója, Forgách Péter hívta fel figyelmemet erre a nagyszeru gyakornoki programra. A program célja, hogy fiatal magyar diákok betekintést nyerjenek az amerikai demokrácia működésébe, aktívan közreműködjenek az észak-amerikai magyarság életében, a magyar kultúra ápolásában és képviseljék a magyar érdekeket. Szívesen hazahoztam volna a pozitív szemléletet, munkakedvet, azt a tárgyalókészséget, amit a politikai nézetkülönbségek ellenére sokan képviselnek, valamint a szervezetek jól működő munkafolyamatait. Örömmel hagytam ott viszont a kissé nyomasztó médiát.

Megváltoztatott az USA-ban eltöltött idő? Ha igen, miben? Életfelfogásodban, céljaidban? Nem gondolkodtál esetleg azon, hogy ott maradj?

ctpEgy év pont elég arra, hogy az ember „kiválogassa” azokat az értékeket, amelyeket szokássá változtatva haza szeretne hozni magával. Úgy érzem, hogy nyitottabb lettem másokra, igyekszem pozitívan, megoldásorientáltan egy probléma elé állni. Továbbra is örömmel állok a kihívások elé, ahogyan azt kiutazásom előtt is tettem. Szerintem minden kint tanuló diák meginog legalább egyszer, hogy hazajöjjön-e, látván a jól muködő egyetemeket, munkahelyeket, a kemény munkával elért megérdemelt sikereket. A Calasanctius Training Program célkitűzése az, hogy az ösztöndíjra kiválasztott diákok hazatérjenek és itthon kamatoztassák kint megszerzett tudásukat. A CTP minden diákot így választ ki, így ők ilyen elkötelezettséggel térnek haza – köztük jómagam is. A legerősebb természetesen ebben a kérdésben az otthon és a család, ami hazahúzott.

Hogyan látod ma a fiatal értelmiség helyzetét Magyarországon, de beszélhetnénk akár a közép – ill. kelet európai régióról is. Mennyire van esélye ma egy jól képzett fiatalnak, hogy elismerjék a munkáját és a tehetségét?

Nem egyszerű megbecsült és jól fizetett munkahelyet találni, de nem lehetetlen. A CTP-n belül olyan beszélgetések is folynak, amelyek gyakran érintik az ún. „agyvisszaszívást”, azaz a fiatal magyar kutatók és értelmiségiek itthoni lehetőségeinek megteremtését. Több olyan kutatólabor, intézet, cég van, amely külföldről csábítja haza a fiatal kutatókat magas színvonalú lehetőségeket biztosítva. Remélem, hogy a magyarság hamarosan kilábal abból a válságból, amit nem gazdasági, hanem inkább morális válságnak neveznék és a legtöbb, fiatalokat érintő probléma gyökerének tartom.

Nem találkoztál esetleg olyan kijelentéssel, hogy erre vagy arra a pozícióra túlképzett vagy? Szerinted van ennek valóság alapja, vagy csak egy hangzatos válasz arra, hogy inkább az olcsóbb ill. politikai vagy más hátszéllel bíró, de kevésbé képzett jelentkezőt választják?

Az ilyen kijelentések mögött meghúzódó okokba nem látok bele. A túlképzettség indokával történő elutasítás mögött állhat bizonytalanság, pontosabban fogalmazva, bizalmatlanság, ami az előbb említett morális válság része. A CTP-s öregdiákok segítik egymást munkalehetőségek hirdetésében és felkutatásában, hiszen egy CTP-s ösztöndíj elvégzése szinte garancia a képzett, megbízható munkavégzésre.

Szakmailag több lábon állsz. Erre a mostani helyzet kenyszerít, vagy ennyire sokoldalú az érdeklődésed, aminek eleget akarsz tenni?

Hál’ Istennek elmondhatom magamról, hogy semmit sem kényszerből csinálok. A muka, a tanulás és az önkéntesség jól megférnek egymás mellett. Igaz, mindez együtt néha komoly idő és energia menedzselést igényel, de egyelőre úgy érzem, hogy kiegészítik egymást és örömteli kihívásokat hoznak.

Hol, esetleg miként látod magad mondjuk tíz év múlva?

Szeretném folytatni a külügyes karrieremet, egy év múlva megvédeni a doktori címemet és természetesen szeretnék családot alapítani.

Ha lehetne három kívánságod, mit kívánnál?

Figyeljünk jobban egymásra, vállaljunk felelősséget tetteinkért. Magamnak pedig a fenti tervek megvalósulását.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!