A jövő év elejétől új korszak kezdődik mindannyiunk életében, ha eddig nem is volt rá szükség, – amit azért kétlek – onnantól kezdve azért elő kell szednünk matematikai képességünket, ha tudni akarjuk mi mennyibe kerül. Persze ez is csak egy átmeneti időszak lesz, amíg belénk nem fixálódik, hogy már euróval fizetünk és a kenyér, tej, stb. már csak fillérekbe kerül, de attól tartok, ez az átmeneti időszak elég hosszú lesz egyeseknél.

Elég ha magamból indulok ki, az árakhoz hozzászokni még könnyebb dió lesz, nehezebb azonban az arányosítása a bevételünkhöz. Erről tanúskodik eddigi magán-közvéleménykutatásom is, ami ugyan nem reprezentatív, és nem is euróval kapcsolatos: sokkal könnyebben költekezünk Magyarországon forintban, mivel átváltás után már kicsit úgy érezzük, nem is a mi pénzünk…Mindenesetre a felkészítő kampány folyamatban van, állítólag minden a terv szerint, mindenkihez eljut a kellő információ, ami a zökkenőmentes átálláshoz szükséges. Ez nagyjából így is van, már ami magát a folyamatot illeti. Arról viszont már kevesebb szó esik – tisztelet a kivételnek – hogy konkrétan mit is fog ez jelenteni az egyes rétegeknek, az állampolgároknak, a vállalkozóknak.

Illetve erről is esik szó, de általában csak a pozitívumokról, a magas/alacsony váltóárfolyam előnyeiről/hátrányairól már annál kevesebb. „Csatlakozunk a világ egyik legstabilabb és legerősebb pénzneméhez.” Nem kell pénzt váltanunk a határon, saját, itthoni pénzünkkel fizethetünk az Európai Unió javarészében, reméljük – bár ez még egy kicsit a távolabbi jövő zenéje – mihamarább Magyarországon is, ami Schengen után egy újabb lépés lenne az egyesülő nemzet felé, ezek egyértelmű előnyök, amiket nem is akarok tovább ecsetelni. Ennek ellenére az eddigi szavaimból az tűnhet ki, hogy euró-ellenes vagyok, de félreértés ne essék, erről szó sincs. Amiről itt polemizálni lehet, az az euró-korona optimális konverziós árfolyama. És ezért kötelességemnek tartom, hogy ha már hivatalos csatornákból erről egyre kevesebbet hall az ember, akkor a kevésbé ragozott oldalról is beszéljek, ez pedig a magas árfolyam negatívumai. Negatívan érinti a magas árfolyam azt a több tízezer munkavállalót is, akik a szlovák munkaerőpiac korlátozott lehetőségei miatt külföldön vállalnak munkát. Az ő fizetésük idehaza egyre kevesebbet ér. Ennek ellenére a probléma leginkább a vállalkozói szférát érinti, pontosabban a vállalkozói szféra azon részét, aki exporttal is foglalkozik.

Tény, hogy ez pusztán kis hányada Szlovákiának, de sajnos ez az összefüggés mindenkire kihat. Hogy leegyszerűsítsem a dolgot, tegyük fel, hogy vállalkozónk egy gépet exportál az Európai Unióba, amelynek az ára 30.000 Sk. Amíg 40 koronát kapott egy eurót, 750 euróért tudta árulni portékáját külföldi partnereinek. Most hogy 30 koronára esett az euró, 1000-ért kell adnia, ha az említett 30.000-et meg akarja kapni érte. Innentől kezdve egyértelmű az eset: ennek a konkrét vállalkozónak az euró bevezetése – egész pontosan az euró ilyen alacsony árfolyamon való bevezetése komoly érvágást jelent, mivel komoly versenyképességi hátrányt jelent számára a korona magas árfolyama, tehát konkurensei előnybe kerülnek. Hogy megrendelései száma ne csökkenjen, árait lejjebb kell vinnie, ami közvetve elbocsátásokhoz, szűkítésekhez is vezethet. Innentől kezdve ez már az alkalmazottakat is érinti, tehát Szlovákia gazdaságát is mint olyat. Hátrányosan érinti az erős árfolyam azt a több tízezer munkavállalót is, akik a hazai munkapiac mérsékelt lehetőségeire való tekintettel külföldön vállaltak munkát és a megkeresett valutájukért idehaza egyre kevesebbet engedhetnek meg maguknak.

Éppen ezért találtam furcsának a német európai parlamenti képviselők harcát Szlovákia 2009-es euró-bevezetése ellen, mondván hogy az újabb felértékeléssel Szlovákia megszegte a maastrichti feltételrendszert, mivel jóval túllépte a megengedett fluktuációs sávot. Aggasztónak tartják azt is, hogy az Európai Bizottság jelentésében nem értékelte megfelelően Szlovákia inflációt kordában tartó kilátásait, ezért kérik a csatlakozás elhalasztását. Paradox módon szlovák környezetből erre nem sok válasz érkezett, hogy pontosabban fejezzem ki magam, nem sok diplomatikus és politikai úton kommunikált válasz érkezett az említett német képviselők, az EP gazdasági bizottsága, vagy akár az Európai Bizottság felé. Még nagyobb paradox, hogy ebben a kérdésben Szlovákiának a legnagyobb segítséget Magyarország, illetve Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő szolgáltatta. Tulajdonképpen az ő érvelésének és védelmének köszönhető, hogy a gazdasági bizottság támogatta Szlovákiát. Igazságtalan is lett volna, ha ez nem történik meg, hisz nem fair, ha játék közben változnak meg a szabályok. Mindenesetre nem tekinthető teljesen önzetlennek ez a „lobbi”, hiszen előbb-utóbb – sajnos inkább utóbb – Magyarország számára is elérkezik ez a fázis, és nekik is érdekük természetesen, hogy ekkor objektív, számonkérhető feltételrendszerrel álljanak szemben és nem egy szubjektív véleménnyel, mondvacsinált indokokkal körítve, amely még mindig leginkább a posztkommunista országoktól való félelemből táplálkozik. Azért Becsey Zsolt egy köszönömöt mindenképpen megérdemel, sovány vigasz, de ha mástól nem, tőlem.

 hirdetes_810x300  
Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!