A szlovák gazdasági szakértők szerint az euró bevezetése a világgazdasági válság (ugyanis már messze nem lehet csak pénzügyi válságról beszélni) nem jöhetett volna jobbkor mint amikor ténylegesen jött, illetve jön. „Jön” mert ugye csak január 1-től vezetjük be, „jött” pedig azért, mert az árfolyam fixálása óta a korona valójában már euróként viselkedik. Ennek ellenére ennek a nézetnek vannak opponensei is, bár az ő hangjuk a válság miatt egyre halkabb. Ebbe a „dilemmába” szeretnénk belemélyedni egy post erejéig, nagy részben a TREND gazdasági hetilap témába vágó elemzésének/cikkének hatására.

Ami az előnyöket illeti, a stabil árfolyam vitathatatlanul könnyebben elérhető az euróval mint anélkül. Ezt nem hiszem hogy különösebb módon indokolni kellene, az utóbbi hetek, hónapok történései magukért beszélnek. Főleg azokban a környező országokban, amelyek még nem eruóval fizetnek. Csehország, Magyarország, Lengyelország pénzneme jelentős mértékben vesztett értékéből, hogy a pontos számokat mellőzem, illusztrációként csak egy példa: a magyar forint az utóbbi időszakban 15%-ot vesztett értékéből az euróhoz képest. De emellé felsorakoztathatnánk a többi V4-es ország pénznemének eredményét is. Mondanom sem kell, ha a szlovák korona nem lenne fixálva, a környező országok magukkal rántották volna a nem formális viszonyuk, illetve korelációjuknak köszönhetően. Hozzá tartozik ehhez a képlethez még egy számadat: szlovák elemzők szerint 6 Sk-val magasabb lenne az euró/korona árfolyam, ha nem január 1-én lépnénk be az eurozónába.

Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk az euró-szkeptikusok egyik fő érvét is: az eurozónába lépéssel a korona elveszti az esélyét az erősödésre, amiből még pár éven keresztül profitálhatott volna. Ezt sem kell különösebben megindokolni, miért nincs így, hisz váratlanul ugyan, de a válság megérkezett és ahogy előbb is láthattuk, ez eléggé negatívan hatott a környező államok pénznemeire, amely veszély Szlovákiát épp az eurónak köszönhetően kerülte ki. Nem a fő témához tartozik, de talán érdemes megemlíteni, hogy Magyarországnak ehhez hozzájött még egy kétélű fegyver hatása: a devíza alapú hitelek által kreált lufi kirobbanása. Magyarországon ugyanis jóval magasabb az ilyen hitelek aránya mint Szlovákiában. Ez eddig a lakosok előnyére vált, hisz az alacsonyabb kamat és a forint erősödésének köszönhetően alacsonyabb törlesztőrészleteik voltak. A rohamos zuhanás után ez azonban teljesen megfordult és további olaj volt a problémák tüzére.

Következő előnynek személy szerint azt tartom, hogy Szlovákia a befektetők szemében egy közép-európai szigetté válhat, ahol ötvöződik a még kihasználásra váló potenciál az euró nyújtotta biztonsággal, ami újabb impulzust jelenthet a gazdasági növekedésnek.

Hogy azonban ne csak a pozitívumokat, hanem a negatívumokat is említsük (bár gondolom eddigre már kiderült, hogy én euró-párti vagyok), térjünk át most azokra. Itt leginkább a csehektől inspirálódhatunk, akik az európai integráció mellett az euróra is meglehetősen kritikus szemmel néznek. Egyik az, hogy tulajdonképpen nem is baj, ha gyengül az árfolyam (ez ugye az euró nélkül majdnem biztosra vehetően bekövetkezett volna). Miért is? Mert a gyengülő árfolyam, a gyengébb korona az exportőröket támogatná, az 100 euróba kerülő termékükért külföldön eladva 3012 Sk helyett 3600-at kapnának (ugye a 6 Sk-s csökkenésből kiindulva). Ezt azért kezelem kicsit óvatosan, mert ugye jócskán megcsappant az európai konzum, ezért az exportőrök biznisze is jóval csökkent. Tehát ez az impulzus a gazdaságnak jelenleg nem jelentene sokat. Annál inkább a külföldön dolgozó, valutában kereső szlovákiai vendégmunkás-társadalomnak.

 hirdetes_810x300  

A másik oldalon viszont – és ismét egy kicsit az előnyökhöz érve vissza – az erősebb árfolyam a fogyasztóknak kedvez (tehát nekünk, akik egyértelműen többen vagyunk mint az exportőrök), hiszen a 100 euróba kerülő külföldről behozott termékért nem 3600, hanem 3012,6 Sk-t kell fizetnünk.

A legnagyobb és legerősebb euró-szkeptikus érv azonban nyilvánvalóan az, amit az általam a bevezetőben említett cikkben a csehek meg is fogalmaznak: „az euró a fejlett országokat behozni kívánó államoknak nem megfelelő, nem lehet ugyanis három dolgot elérni egyszerre: erős árfolyamot, alacsony inflációt és magas növekedést„. Ezzel bizonyos mértékben egyet kell értenem és egyet is értek: az eurozónába lépve egy kicsit beleszürkülünk a tömegbe, hisz elvesztettük a nemzeti bankunkat, aki szükség esetén korrigálhatott eddig. Ezen kívül a Szlovákiát a közelmúltban – és még jelenleg is – kísérő gazdasági növekedés velejárója a növekvő reálbér, ez magával hozzá a növekvő keresletet és fogyasztást, ami emeli az árakat (kezdők kedvéért, ha valamit sokan akarnak, az nyilvánvalóan drágul). Határtalanul pedig nem növekedhet az infláció az eurozónában, ezt el kell felejtenünk, tehát ez befolyással lesz a gazdasági növekedés irányítására is.

Hogy ne merüljünk nagyon mélyen bele a problémába, itt abba is hagyom és optimista hangsúlyban fejezem be hangosan gondolkodásomat: szerintem az euró különböző hátrányai ellenére összességében előnyös lesz Szlovákia és polgárai számára. Lehet hogy a növekedést és a felzárkózást valamilyen mértékben gátolni fogja, de összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságot nyújt a mostanihoz hasonló turbulenciák esetén, mint egy egyedül saját magára számítható pénznem.

A posztban felhasznált kép eredetileg ezen az oldalon található, szerzője Alan Lesyk.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!