Nyitókép forrása: pixabay.com

 

Komoly bajban van a német gazdaság, és ha ez így megy tovább – márpedig nem nagyon van jele annak, hogy fordulat következne be – súlyos gazdasági problémába kerülhet egész Európa. Az egyik gyenge láncszem a leggyengébbek között a német vegyipar, amelynek megrendelései és termelékenysége is rendkívüli módon visszaesett, és elindult a termelés áthelyezése a kontinensen kívülre. A trend elsősorban az energiaigényes ágazatokat, a vegyipart és kohászatot érinti, és ennek konkrét jeleit már Szlovákiában is tapasztalni.

 

Az energiaárakról a sajtó felemás szemmértékkel tudósít. Ha az orosz-ukrán háború fenntartása mellett kell érvelni, akkor azt lehet olvasni a mainstream lapokban, hogy nem jött be Putyin számítása, Európa nem fagyott meg, az energiárak visszaestek.

 

Mikor azonban itt-ott megengedik maguknak az objektívebb helyzetértékelést, kibukik, hogy a földgáz ára még mindig legalább 50 százalékkal magasabban van, mint az energiaválság és a háború előtti időkben volt. Jelenleg 25–30 euróba kerül egy megawattórányi gáz.

 

Hasonló a helyzet az árammal is: hiába esett az elmúlt közel egy évben 1000 euróról 100 euróra, a válság előtti árszínvonal 50–60 euró volt megawattóránként.

 

Ráadásul a cégek arra rendezkednek be, hogy Európában tartósan magasan fog mozogni az áram és a földgáz, általában az energia ára. Ezt beruházásaiknál is figyelembe veszik, és elkezdődött a tőke kiáramlása a versenyképességét saját maga leépítő Európából.

 

A német vegyiparban esnek a megrendelések, részben a kínálati oldalon emelkedő árak, részben a keresleti oldalon csökkenő vásárlóerő miatt – ez utóbbi a kamatemeléseknek köszönhető.

 

Németország legnagyobb vegyipari vállalata, a BASF az energiaválság és Európa szankciós döntéseire reagálva tavaly úgy döntött, hogy a „fenntartható termelés aranystandardjának” új, 10 milliárd eurós üzemét nem Németországban húzza fel, hanem Kínában. Ezzel párhuzamosan Németország recesszióba süllyedt, a BASF 130 millió eurót veszített a német piacon az energiaárak vágtája miatt.

 

A Politico átfogó cikke szerint a német munkanélküliség 200 ezer fővel nőtt júniusban, egy olyan hónapban, amikor rendszerint csökkenni szokott ez az adat. A német mérnöki vállalatok megrendelései csak májusban 10 százalékkal estek vissza, folytatva a zsinórban nyolcadik hónapja tartó zuhanást. Ugyanez tapasztalható az építőiparban is.

 

A negatív trend hajtómotorjaihoz az energiaválságon és a háborún kívül a zöld gazdaság erőltetése is hozzátartozik. Brüsszelben olyan technológiai váltást követelnek erőltetett menetben, ami épp azokat a technológiákat küldi nyugdíjba, amelyek a német gazdaságot erőssé teszik. Tipikus példa a belső égésű motorok.

 

Német az mRNS vakcinákat kifejlesztő BioNTech vállalat is, amely épp nemrég jelentette be, hogy hatalmas beruházást tervez az élvonalbeli rákkutatás terén – Nagy-Britanniában.

 

Mivel Németország az európai gazdaság motorja, amelyhez Közép-Európa is ezer szálon kapcsolódik, a német helyzet joggal tölt el minket is aggodalommal. A Porsche Szlovákiában gyártja legkeresettebb modelljeit, az Audi Magyarországon gyárt, a Miele prémium mosogépgyártó pedig Lengyelországban rendelkezik nagy üzemmel. A régióban több ezer kis- és középvállalkozás függ a német gazdaságtól.

 

Németország gazdasági hanyatlása így elkerülhetetlenül negatív hatással lesz Közép-Európára is. A mainstream által „gazdasági váltásnak” nevezett folyamatnak már most Európa a legnagyobb vesztese. A földgázról lemondott, és a molekulát amerikai tankerek szállítják többszörös áron a kontinensre. Az orosz kőolaj újracsomagolva jóval borsosabb áron köt ki Európában más országok beiktatásával (pl. India). Az áramtermelés bővítését Brüsszel klímaőrületét támogató intézkedései fojtogatják. Az eredmény: már a Volkswagen is az Egyesült Államokba és Dél-Amerikába irányítja a működőtőkét.

 

Németországban a helyzetet a demográfiai lejtmenet is árnyalja. A migrációt támogató politika egyik pillére az a súlyos körülmény, hogy a mai német munkaerő harmada (!) 15 éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. A fiatal német munkavállalók pedig nem a kockázatos vállalkozói vagy kutatás-fejlesztési projektek felé orientálódnak, hanem a nagyobb biztonságot és kényelmet nyújtó menedzseri vagy közalkalmazotti pozíciók felé.

 

A német vállalatok tehát okkal tekintenek Európán kívülre, és nagyon nehéz őket marasztalni. Illetve nagyon költséges. A BASF Drezda környékén hozott létre egy üzemet nemrég elektromos autók alkatrészeinek gyártása céljából, ám csak azért, mert az állam 175 millió euróval dotálta a beruházást. A nemrég bejelentett gigászi chipgyár, amely Magdeburg városában létesül, 10 milliárd eurós támogatást kap, vagyis a 3000 embernek munkát adó cég teremtett munkahelyenként 3,3 millió euróba került a német adófizetőknek. Megjegyezzük, amerikai beruházóról van szó.

 

Ettől még a gazdasági exodus erősödni látszódik.

 

A Volkswagen 2 milliárd eurós üzemet hoz létre az egyesült államokbeli Dél-Karolinában, közben pedig lemondta elektromos SUV modellje miatt tervezett új nagyüzemének megépítését, ahogy új akkumulátorgyárat sem épít Németországban, helyette Sanghajba viszi az üzem terveit. A német autóipari beszállítók harmada tervezi Európán kívülre vinni termelését. A PowerCo akkumulátorgyár 5 milliárd eurós beruházást hozott tető alá Kanadában.

 

És valószínűleg a trend tovább romlik. Ahogy már az orosz-ukrán háború előtt elkezdődött Németország és Európa leválasztása az olcsóbb energiahordozókról, úgy Brüsszel, de főleg Washington igyekszik Európát most Kínától is elvágni. A retorika ugyanazt az elemet tartalmazza: a szabad világ nem kíván mást, minthogy Európa „diverzifikálja függését”, ezúttal Kínától. Az persze fel sem merül, hogy közben az amerikaiktól való függés milyen következményekkel jár már most, és mi lesz még később…

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 5 olvasónak tetszik ez a cikk.