Nyitókép: Gyimesi György Fb-oldala

 

“A szlovákiai magyar közösségnek oligarcháktól függetlenül kell jövőt álmodnia. Lehetetlenség, hogy oligarchaérdek mentén szerveződjön párt, pártprogram, kormányprogram. Ugyanis az egy egyéni érdek, az egy egyén pénztárcája. Nagyon ritkán fordul elő, hogy az az egyéni érdek megegyezik a közösségi érdekkel. 

 

Nyilvánvaló, hogy egy oligarcha másképp priorizál: felvásárolja a céget, amire profitorientáltan áhít, de a politikus törődik azzal, hogy a nemzetgazdaság szempontjából az káros, mert tönkreteszi a kicsik megélhetését. Persze, ez is szabályozva van – mondhatnánk, de mondjuk egy abonyi gazda nem tud odaszólni… Ugyanez a helyzet a fejlesztési pénzek felhasználásával kapcsolatban vagy az állami beruházásokkal.” 

 

Ez egy igazi megmérettetés: ha az egyenes gerinccel végzett munkámat értékelik, ha a kiállást méltányolja a választó, akkor meg fog találni a lista végén, és én ezért mérhetetlenül hálás leszek, mert ezt egy olyan karikának fogom érezni, amiért valóban megdolgoztam. 

 

Ellenkező esetben a tévében majd együtt a választókkal végignézzük a lista elején szereplő politikusok képviselői beiktatását és majd tapsolunk nekik, vagy nem. Ezt a képet javaslom mindenkinek, aki azt mondja, hogy majd nem megy el választani. A parlamentben mindenképp lesz 150 képviselő. A kérdés az, hogy azok-e, akik a mi érdekeinket képviselik – mondta Gyimesi György a Körképnek.

 

A politikussal készült interjúnkban többek között ezekről is szót ejtünk:

 

  • Mi fogadta a Szövetség listáján?
  • Milyenek az eddigi tapasztalatai?
  • Milyen a lakossági fórumainak a fogadtatása?
  • Hogy látja Világi Oszkár szerepét a felvidéki politikában?
  • Mit gondol a Smerrel való együttműködésről?
  • Mi a tétje a szeptemberi választásoknak?

 

Interjú.

 

Alig néhány hónapja, hogy a Szövetség-Aliancia, illetve annak MKP platformjának kötelékében van. Erre számított?

 

Nem voltak elvárásaim. Amikor a Szövetséghez csatlakoztam, abban a hiszemben tettem, hogy valóban sokan vagyunk, akik komolyan gondolják a magyar érdekképviselet parlamentbe juttatását. Azóta tudjuk, hogy vannak különutasaink – gondolva itt akár Simon Zsolt ambícióira, vagy a Szövetségből távozó hidas politikusokra. 

 

Egy politikusnak tudnia kell, hogy egy ilyen helyzetben valóban felül kell kerekedni minden különbözőségen, és együtt kell működni. Ez egy első vizsga volt, amelynek során megválaszolták az urak és hölgyek, hogy ki nem gondolja komolyan. Egyébiránt pedig ez egy természetes tisztulási folyamat. 

 

Gondoljanak bele, hogy a parlamentbe jutva már az értékrendbeli különbségek ütköztek volna ki. Tízen háromféleképpen szavazni egy frakción belül milyen egység?

 

Mi az, ami eddig pozitívan, illetve negatívan meglepte?

 

Pozitívumként értékelem a választói visszajelzéseket. Az elmúlt hónapban több mint 30 lakossági találkozón vagyok túl. Aki politikusként nem veszi észre, hogy a szlovákiai magyar választó csalódott, az szemellenzővel jár. Ennek ellenére odamentem egy-egy helyszínre zenekar, gulyás és csinnadratta nélkül, és teltházak fogadtak. Az emberek közvetlenek voltak, és mélyen megérintett, hogy tényleg minden máz nélkül valóban velem akartak találkozni. Nyitottak voltak, mesélték a gondjaikat és együtt kerestük a megoldásokat. Sokszor csak a támogatásukról biztosítottak. Ez egy pozitív élmény volt, mert úgy gondolom, hogy minden nap azon kell dolgoznom, hogy az emberek hitét visszaadjam. Úgy tűnik, hogy ezek az első visszajelzések az alázatos munka értelmének.

 

És negatívumként mit említene?

 

Politikusként nem használnám a negatív szót. Biztosan vannak olyan körülmények, amelyek nem ideálisak. Ha ezeken változtatni tudok, akkor cselekedni kell. Ha pedig nem tudok változtatni, akkor tudatosítani kell, hogy ebben a közegben dolgozunk, és úgy kell dolgozni, hogy érvényesítsük az akaratunkat. A panaszkodásnak sosem relevanciája, de le kell szokni az elkényelmesedett szlovmagyar megoldásokról is, és dolgozni kell!

 

 

A liberális, progresszív sajtó, mely az elmúlt években a Most-Híd-féle nemzetáruló, magyarságfeladó politikához segédkezett, próbálta elhitetni a választókkal, hogy a Szövetségbe való érkezéséből Budapest és a magyar kormányzat sem kért. Mi ezzel szemben az igazság?

 

Nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Mitől lenne a szlovákiai magyar közösség szempontjából meghatározó, hogy mit akar a Most elhitetni? Magyarország szuverén ország, érzésem szerint nem avatkozik egy másik szuverén ország választásába. Nyilván ezer szállal kötődünk hozzá, a kultúránkkal, nyelvünkkel, történelmünkkel, hagyományainkkal. Pontosan ezért jó szomszédi viszonyok ápolására kell törekednie a mindenkori szlovák kormánynak. 

 

Mitől örülnének nekem, vagy miért szomorkodnának az érkezésemtől Budapesten, amikor nálamnál sokkal több szövetségbeli politikust ismernek személyesen, és nagyon sok közszereplőnek szavaztak bizalmat pénzügyi támogatásukkal is. Én nem tartozom ebbe a körbe, de meggyőződésem szerint mindig kiálltam Budapest mellett, ha a választók érdeke azt megkívánta, de ugyanakkor nem vonakodnék kritikát sem megfogalmazni ugyanezen oknál fogva.

 

Igazak lehetnek a feltételezések, hogy e mögött leginkább Világi Oszkár felvidéki magyar oligarcha pozícióféltése és hatalmi berendezkedése áll? Mindenféle politikai legitimitás nélkül. Hogy látja Ön a politika és az oligarchavilág kapcsolatát, viszonyrendszerét?

 

Nem tudom megítélni, hogy igazak-e. Nem is dolgom. A szlovákiai magyar közösségnek oligarchák nélkül kell definiálnia önmagát, tőlük függetlenül kell jövőt álmodnia. Általánosságban kell, hogy érvényes legyen: lehetetlenség, hogy oligarchaérdek mentén szerveződjön párt, pártprogram, kormányprogram. Ugyanis az egy egyéni érdek, az egy egyén pénztárcája. Nagyon ritkán fordul elő, hogy az az egyéni érdek megegyezik a közösségi érdekkel. 

 

 

A szlovákiai magyar közösség felé régi tartozásai vannak a szlovákiai magyar politikusoknak: közigazgatási reform, hogy a településeink élhessenek a jogaikkal, a máig élő Beneš-dekrétumok igazságtalanságainak felszámolása, a gazdák igazságos támogatása, az egészségügy helyzetének normalizálása, a szlovák nyelv oktatása magyar iskolákban. Világi Oszkár sem ébredt úgy, hogy vissza kellene adni a Csemadoknak a 30 éve elvett támogatását vagy a vasárnapi ebédnél sem arról lehet szó, hogy milyen rossz volt a szlovák nyelvoktatás. 

 

Nyilvánvaló, hogy egy oligarcha másképp priorizál: felvásárolja a céget, amire profitorientáltan áhít, de a politikus törődik azzal, hogy a nemzetgazdaság szempontjából az káros, mert tönkreteszi a kicsik megélhetését. Persze, ez is szabályozva van – mondhatnánk, de mondjk egy abonyi gazda nem tud odaszólni… Ugyanez a helyzet a fejlesztési pénzek felhasználásával kapcsolatban vagy az állami beruházásokkal.

 

Tud ilyen visszaélésekről?

 

Visszaélésekről csak annyit tudok, amit minden média is publikált. A mi közösségünk nem visszaélésekről szokott beszélni, hanem véletlenekről. Hogy véletlenül pont valakinek a valakije az állami beruházás győztese, és mivel nagy a rokonság és baráti kör, a támogatási pénzeket is véletlenül azok kapják. Én pedig azt szeretném, hogy az a hodosi, ágcsernői vagy ipolyviski gazda, vállalkozó a saját teljesítménye jogán, anélkül, hogy bármilyen ismeretségre szüksége lenne, anélkül, hogy bárki elé járulna a jussáért kuncsorogva, szerepeljen a nyertesek listáján.

 

Az utolsó helyen indul a Szövetség-Aliancia listáján. Miért nem a befutó helyek valamelyikén?

 

Amikor ezt kitaláltam – talán nem bántok meg vele senkit – már akkor is érezhető volt némi pozícióféltés a Szövetségen belül. Mostanra a távozókkal ez csökkent, de én mindenképp úgy gondoltam, hogy az utolsó helyről indulva gesztust tudok gyakorolni, és meggyőző lehetek, hogy senkinek a helyére nem pályázok. Így született ez az utolsó hely.

 

 

Ezzel nem kis rizikót vállalt, mivel ott csakis karikázás árán lehet sikeres. Sokan elfordultak a magyar képviselettől, sokan el sem mennek szavazni, Ön pedig ezzel azt várja el, hogy még karikázzanak is. Mivel szeretné meggyőzni a választókat, akik esetleg a politikától már elfordultak, de az Ön teltházas fórumaira eljönnek, hogy menjenek el választani, és Gyimesit karikázzák?

 

Tudatában vagyok annak, hogy ez egy rendkívüli kihívás. Nyugodt lelkiismerettel vágok bele. Ez egy igazi megmérettetés: ha az egyenes gerinccel végzett munkámat értékelik, ha a kiállást méltányolja a választó, akkor meg fog találni a lista végén, és én ezért mérhetetlenül hálás leszek, mert ezt egy olyan karikának fogom érezni, amiért valóban megdolgoztam. 

 

Ellenkező esetben a tévében majd együtt a választókkal végignézzük a lista elején szereplő politikusok képviselői beiktatását és majd tapsolunk nekik, vagy nem. Ezt a képet javaslom mindenkinek, aki azt mondja, hogy majd nem megy el választani. A parlamentben mindenképp lesz 150 képviselő. A kérdés az, hogy azok-e, akik a mi érdekeinket képviselik.

 

Mint tudjuk, összesen négy karikát lehet leadni. Ha valaki csak az Ön nevét karikázza a lista végén, a másik három fel nem használt karikájával a lista eredeti sorrendjét erősíti meg. Mit javasol, kiket karikázzon a Szövetségre szavazó választó?

 

Vannak elképzeléseim erre vonatkozóan is, de még szeretnék meggyőződni és hiteles ajánlást tenni. Ígérem, meg fogom tenni ezt is a kampány egy későbbi szakaszában. Addig is ennél sokkal nagyobb feladatom van, amiben szükségem van a választók meggyőző erejére is. Az első feladatom, hogy a bizalmat visszaépítsem. 

 

Ha ez sikerült, szükségem van a választók tagadhatatlanul fontos segítségére, hogy minél többen menjenek el szavazni. 160 000 szavazatra van szükségünk! Ehhez meg kell győzni a szomszédot, a nagymamát, az elsőválasztót, egyszóval mindenkit. És ezt a mennyiséget bizony el kell vinni az urnákhoz.

 

 

Szeretném felhívni a figyelmét arra a jelenségre, miszerint magyarok akár szlovák pártokat, köztük a SMER-SD-t is választhatják, hogy ne vesszen el a szavazatuk! Most, a liberális, progresszív szemléletű Gombaszögi Nyári Tábor után az egyik legszámonkérőbb kérdés a SMER-rel való együttműködés. Milyen a viszonya a SMER-rel való együttműködéshez?

 

A bizalmatlanság valóban szétszavazásban is megnyilvánulhat. Ez viszont azt jelenti, hogy még inkább meggyőzőbbnek kell lennünk. Tehát ez is a mi feladatunk. Nekem is, a társaimnak is ezt el kell végezni. Ezért a legkisebb zsákfaluba is hajlandó vagyok elmenni. 

 

De! A SMER esete kicsit más. A háború és az infláció olyan kérdés, amely mindenki életét meghatározza. Én békepárti vagyok, a parlamentben is ki mertem mondani, hogy ellenzem a fegyverszállítmányokat, a vadászgépeket, akkor is, ha ez szembe ment a saját frakciómmal, illetve a fősodratú médiával vagy pártok mantrájával is. Ezt a konzervatív szemléletet a SMER vállalta fel. 

 

Az, hogy valaki békét akar egy országban nyilván árnyalja a szurkolóverést, és Hedvig esetét is. És most ezzel nem szeretném bagatellizálni ezen eseteket, csak az emberi pszichére mutatok rá: hogy egy égő házban nem tud senki erkölcsi, etikai kérdésekről polemizálni, hanem menti a bőrét. A felmérések szerint a Smer könnyen kormánytényező lehet. El kell dönteni, hogy mi lesz a fontos, kell-e velük tárgyalni, és van-e miről.

 

Tehát nem tartja kizártnak az együttműködést?

 

A napokban olyan emberek kérték számon a Szövetséget e tekintetben, akiknek pártja vagy már kormányzott a SMER-rel, vagy még életükben nem találkoztak Ficoval. A Mostnak nincs mit erről érdeklődnie, mert még saját modortalanságát is felülírja ez a tréfa. A választó ugyanis nem amnéziás. A másik csoport politikusainak meg nyilvánvalónak kell lennie, hogy azért, mert elém tolnak egy mikrofont, nem kell mindig beszélni. Mert van olyan válasz is, amely annyit jelent, mintha a „Kis kacsa fürdik” gyerekdalt énekelte volna el. Nincs kész válaszom az együttműködésre, mert ehhez ismernem kell Fico és a SMER álláspontját – remélem a kettő ugyanaz – azokban a kérdésekben, amelyek a magyarság szempontjából fontosak. Ezért én azt a szlovákiai magyar szemmel „kilátástalan”, de annál kézenfekvőbb megoldást fogom szorgalmazni, hogy keresni fogom az elnök urat és kérdezni fogom, hogy Önöknek hiteles választ tudjak kapni.

 

Mi a választások tétje Ön szerint?

 

Hogy asztal körül üljünk, ne pedig a tányéron!

 

 

Király Zsolt

Képek: Gyimesi György Fb-oldala

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 26 olvasónak tetszik ez a cikk.