Hétvégi bohémia

Beszélgetés velem…rólam

 

Riporter: Miféle perspektivát látsz a költészetben meg egyáltalában véve az irodalomban? Mennyire vehetőek komolynak kezdeményezéseid különféle internetes blogokon, az újságokban, szerepléseid a rádióban, vagy bárminemű fellépésed?  Mit gondolsz, mennyi időre elég még kreativitásod, mennyi szerzeményt képes még megszülni erőd s akaratod?

Igee: Remélem, minél többet. Ha arra vagy kiváncsi, mennyire komolyak szándékaim az irodalommal, azt felelem,  majd a jövő és az olvasóközönség eldöntik. Lehet egy éven, egy hónapon vagy akár egy héten belül végképp elapad kreativitásom és soha többet nem leszek képes létrehozni semmi elfogadhatót sem. De még ha képes is leszek – s remélem igen – akkor is nagyon sok függ a közönség igényeitől, visszajelzéseitől. Azokra ugyanis nagy szükség van, szerintem minden művész életében. Nem tartozom azon emberek sorába, akik csak úgy kedvtelésből, maguknak irnak és semmiféle visszajelzésre, elismerésre sincs szükségük. Nekem mindezen dolgok igenis fontosak Én nem magamnak, de a közönségnek irok, s ha már nekik irok, várok is tőlük valamiféle visszajelzést. Ha nem lesz irántam érdeklődés, elveszek a süllyesztőben. Jelen pillanatban igazán komolyan veszem irodalmi szereplésem,..természetes, hogy megakarom váltani vele  a világot, még ha nem is tudom, hogyan, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő…Te csak tedd a dolgodat, az utókor majd értékel.

Riporter: Nagy jelentőséget tulajdonitasz tehát a publikumnak?

Igee: Természetesen. Nem tartozom azon avantgárd művészek közé, akik e kérdésre képesek nemmel válaszolni. Igazán hatalmas és jelentős szerepet tulajdonitok a közönségnek, hiszen egy művész belőlük él…mindenféle téren. Ha érted mire gondolok (mosoly). Az ember egója és pénztárcája is a közönség véleményétől függ…persze én még nem gazdagodtam meg egyik olvasómon sem. Ez a passzus ugyanis a komoly irókra vonatkozik, nem a magamfajta kis firkászokra.

 hirdetes_810x300  

Riporter: Ha már közönség, mi a véleményed a közönség igényéről és izléséről?

Igee: Mindig más. Ha tetszik nekik, amit irok, akkor igazán jóizlésűnek tartom őket, ha nem, akkor elkezdek kételkedni (nevet). Ez volt persze a poén helye. Nos, a közönség, lévén óriás hatalma van, képes igen tehetséges embereket pokolra küldeni, mindösszesen csak mert annak művészete kicsit nehézkesebb a befogadásra, s megint másokat, tehetségtelen jöttmenteket pedig magasba emelni, mindösszesen, mert ügyesen csinálnak magukból hülyét. A tömeg az igényt határozza meg, s nem a minőséget. Hogy lehet, hogy a Pink Floyd mélyen kidolgozott, preciz zenéje ellenére is pályafutása során mindösszesen egy-két Grammy-dijat kapott, mig manapság a tucatszámba menő, flegmuló, harmadrangú, zenésznek csúfolt tinédzserek ostoba, kétakordos-háromversszakok tuc-tuc szerzeményei egymás után zsebelik be a nagyobbnál-nagyobb, jelentős dijakat? Az igény az, hogy hangulatos, könnyen befogadható zenéket hozzanak a szerzők létre, amire jót lehet bulizni, az emberek ugyanis nem gondolkodni akarnak zenehallgatás közben, hanem ellazulni. Ezzel nem is lenne semmi gond. A másik oldalon viszont ezzel a hozzáállással sok tehetséges fiatal kedvét elvehetik a művészettől. Ezért mondom, lehet két-három hónapon belül már azt sem fogjátok tudni, hogy létezek…(mosoly).

Riporter: Mit gondolsz, sikerült ezidáig – ily viszonylag rövid idő alatt – alkotnod valamit, ami talán maradandó lehet, ami megmarad az emberek tudatában hosszabb időre is?

Igee: Nem tudom. Mint ahogy te is mondtad, viszonylag rövid ideje alkotgatok, s ezalatt nem tudom sikerülhetett-e egyáltalán egy Hamlethez vagy Ulysseshez hasonló kaliberű művet létrehoznom J. Valószinűleg nem, de ezt is, mint oly sok mást, majd az idő dönti el. A jövőben erre a kérdésre mindenképp fogok tudni válaszolni neked (mosoly)…

Riporter: Úgy veszem észre, nem vagy túlzottan elragadtatva a műveidtől.

Igee: Mitől is lehetnék? Nem nagy még az életművem, mivel még életem sem volt úgy igazán. Irtam néhány verset, három-négy szindarabot, elbeszélő költeményt, hireket, de nem tudom mire elég ez a mennyiség. Persze nem is biztos, hogy ilyeneken kellene gondolkodnom. Mert lehet, nem alkottam még olyan művet, mely világhirű s melyről bárhol megismerik majd a nevemet, de irtam már s előadtam olyat, ami megnevettette az embereket, elfeledtette esetleg velük rövid időre a gondjaikat, ami talán elgondolkodtatta, neadjisten, jobb belátásra birta őket, vagy amik pusztán csak gyönyörködtetnek. S ez – azt hiszem – már bőven szép teljesitmény, ezért már megérte. Büszke lehetek rá, s viszonylag elégedett vele. Amit egyszer leirtam, előhivtam a nemlétből, az már örökre fennmarad s tán évezredek múltán is olvassák majd őket. Adhatok az embereknek, de legalábbis a közeli ismerőseimnek az irodalmon keresztül valami szépet és finomat. Az alkotás csodálatos dolog…(mosoly).Teremteni felemelő érzés. Mindenkinek ajánlani tudom, próbálja ki magát a legkülönfélébb teremtő munkálatokban. Sokkal jobb érzés, mint céltalan agresszivitásban, mások bántásában és ostoba rongálásban kiélni primitiv vágyainkat. Gondolok itt azokra a fiatalokra, akik minden cél és értelem, ok nélkül közkincseket és embereket rongálnak meg, csak mert éppen semmi dolguk sincs s mert valamivel leszeretnék foglalni magukat. Sajnálatos az ilyen hozzáállás…

Riporter: Tehát mindenkit alkotásra biztatsz? Valamilyen teremtő, kreativ cselekedetre? Nem ellenkezik ez a gondolatod azon nézeteddel, hogy a kevésbé tehetségesek elveszik a lehetőséget az igazán jók elől.

Igee: Abszolút nem. Amatőr szinten foglalkozni az alkotással, a kreativ munkával nagyszerű dolog, s még ha gyöngécskének tűnhetne is mások szemében, akkor is sokkal jobb, mint  a céltalan pusztitás. Természetesen nem lesz mindenkiből egy Petőfi vagy Babits, de az alkotás lehet egy nagyszerű hobbi is akár. Nem mindenki kell ugyanis, hogy olyan komolyan vegye ezt az egészet mint időnként én. Azt tudom csak üzenni mindenkinek, hogy alkosson. Teremts! A kreativitás gyönyörű. Valósitsd meg az ötleteidet, igy előhivod a megannyi csodát a nemlétből úgy, ahogy csak te tudod. A te csodád, a te feladatod. Mindenkinek megvan a saját csodája.

Riporter: Remek gondolat. Reméljük, sokakat képes leszel rajta keresztül értelmesebb időtöltésre biztatni. Többször – egészpontosan kétszer – hangzott el ama fogalom szádból, hogy nemlét, valamit előhivni a nemlétből. Mit jelent nálad, ebben a kontextusban ez a fogalom?

Igee: Nos, a nemlét nálam az a dimenzió, ahol egyszerüen csak úgy lebegnek a dolgok, a fogalmak, a gondolatok mindaddig, amig meg nem születik az az ember, aki azt az adott dolgot, fogalmat gondolatot képes életre hivni, megszabaditván azt a nemlét fogságától és valamilyen vers, más irodalmi mű, festmény, film, melódia vagy csodálatos szobor formájában be nem mutatja az emberek előtt. Érted, mire gondolok? Pl. A Mona Lisa-t csak da Vinci volt képes úgy megfesteni, ahogy azt mai formájában ismerjük. Senki más, legyen az akármilyen tehetséges fickó is, nem lett volna képes ily módon rá. Ám talán jobb példa, esetemben…azt a néhány szerelmes verset, melyeket irtam s amikre kimondottan büszke vagyok, mégha pontatlanok és gyengécskék is, azok gondolati sikon nekem lettek szánva, a sorsom nekem rendelte őket, csak én voltam képes előhivni azokat, mintegy kiszabaditani a nemlétből, csak én, és erre büszke vagyok. S amit megteremtettünk, az el már nem veszik. De persze ugyanez a helyzet az élet más területeivel. A korok mindig megteremtik a feltételeket a további fejlődéshez, és a gondolatok, elképzelések a megfelelő időben életre hivják azokat az embereket, akik aztán megvalósithatják őket. Az emberek és a dolgaik elválaszthatatlan együttest alkotnak.

Riporter: Köszönöm, hogy időt szakitottál rám és válaszoltál  kérdéseimre. Az olvasóinkat minden bizonnnyal megörvendeztetted ezzel. Remélem, lesz még alkalmunk egy hasonló beszélgetésre  a közeljövőben is.

Igee: Én is remélem…Örültem a szerencsének.

Riporter: Hasonlóképp…Minden jót.

(Megrázta kezemet s  elviharzott mellőlem…)

 

Figyelmeztetés! A fentebb leírtak mind képzeletem szüleményei, egy gondolatban önmagammal folytatott beszélgetés papírra vetett változata irásomat nem az egoizmus, de a humoréhség ihlette. Válaszaim őszinték, s csak a cikk kerete groteszk. 🙂 Megértésük köszönöm.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

 

Kapcsolódó írás:

Szenzáció

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!