Kedvem, mint a bús november:

Köd és fáradt fellegek,

S szégyellem már mindig újra

Bűnöm meggyónni neked.

Ami volt, egy kis tehetség,

Valahogy rég megkopott,

 hirdetes_810x300  

S maga mögött torz emléke

Csupán súlyos űrt hagyott.

Osztályrészem elgyötörtség,

Komor magány, tágas űr,

Csöppnyi méz csak, amely mellé

Keser-méreg elegyűl,

S minden új nap torz szilánkok

Tömegével van tele,

Lehet új nap, átkom régi:

Nihil novum sub sole.

 

S lelkem, mint a korhadó fa,

Szú se rág már benne rég,

S ódon vár, aminek mélyén

Kisértő a rég-emlék.

„Mi lehetett volna – ember”

Leszek (ha még nem vagyok),

Magam mögött félig megélt

„Mi lett voln, ha”-t hagyok.

Fél-tehetség, nagy remények,

Súlytalanok, s hullanak,

Nincs a fél-vágy mögött semmi

Tartalom, se akarat.

Levegőnél könnyebb szavam,

Döntést hozni nem tudok,

Magam mögött feldúlt nőket,

Káoszt s csalódást hagyok.

 

Kerepesi Igor

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!