Szálkák szúrják hátsónkat, míg a gyalulatlan padon ülve kocsmafüst csúszik beszélgetőtársam nyaka köré. Ahogy ez, úgy más sem tudja elhallgattatni. Legyen szó ebről, macskáról, négy-, vagy háromlábúról, mind csak az ő szájából hangzik. Szőcs Patrik, egy tenni képes középiskolás motiválja városom meglett tagjait. Hogy hogyan?

„Kutyaugatás nem hallatszik az égbe…“

Lehet ez egy hosszú körmondat, aminek van tárgya, állítmánya és nem rejtett maga az alany sem. Ha már úgyis mondatelemzésbe kezdtem, akkor hadd húzzam alá erőteljes szaggatott vonallal, hogy „ kivert kutyák“.

Azt mondod érdektelen téma?  Helyezd éned egy kicsit más szövegkörnyezetbe, és kell, hogy változzon nézőpontod! Legyél a gyerekét járni tanító szülők egyike. Akár az is elég lesz, ha egy magányosabb életvitelű idős helyébe képzeled magad, aki kilenc pulija közül épp a legédesebbet sétáltatja. Tudod, azt amelyik még a mancsát is adja, ha kérik. Még így sem elég sűrű a levegő? Akkor iktassunk a képbe egy feléd közeledő véreres szemű ebet, akinek haláldalt zörögnek bordái. Azzal a baljós elszántsággal, amely a szeméből tükröződik, igen, éppen feléd veszi az irányt. Horrorisztikus? Inkább csak, mint mindennapos emlegettük, míg „pirosköpenyesek“ nem érkeztek városunkba. Igen, Vágsellye önjelölt patrónusai megvillantották kék szaténruhájukat, egyikőjük mellkasán pedig megvillant a hőst jelző aranyszínű „S”. Mikor kicsit utána szimatoltam, megtudtam, hogy az említett iniciálé maga után rángat még néhány betűt.

Szőcs Patrik egyike azoknak, akik szentül hiszik, ha már az egyszer a neandervölgyi képes volt háziasítani a kutyát, akkor az okos embernek tudnia kell érte vállalni a felelőséget. Úgy történt, hogy az amúgy elfoglalt társaság már említett tagja egyszer nem kis örömömre velem lopta a napot… Ekkor tudtam meg, hogyan is jutottak el ahhoz a lépéshez, amely a tettek mezejére vezet.

 hirdetes_810x300  

A kialakult helyzet marni kezdte lelküket, az agyukig rágta magát, és megszületett a gondolat. Azt ötletnek titulálták, majd pedig egy gyűlés során megegyeztek, polgári társulást alapítva megoldják a város kóborainak problémáját. Nem kevés formalitásnak eleget téve „Zatúlané psíky“ címen tevékenykedni kezdtek. Egy használható területen ketreceket tettek lakhatóvá, elcsatangolt négylábúak fotói lepték el a várost. Végre telefonszám is párosult a segítséget nyújtók nevéhez és többé nem volt talány, kihez kell fordulni szükség esetén. Logójuk is notorikusan ismertté vált, a szél pedig cselekvő emberek illatával borította be a várost.

Rendőreink komoly együttműködése nélkül korántsem haladtak volna olajozottan dolgaik, még köztük is találni lelkes kinológusokat. Egyszerre kivesztek a csapatokba verődő csaholó kutyák városunkból. Bennem pedig a spánielt szaggató kóbor németjuhászok és a rémült gazda tehetetlenségének képe lassan halványulni kezd.

Persze nem csak az érmének és egyéb bilaterálisan szimmetrikus dolognak van két oldala. Nem említhetek frissen meszelt lakosztályokat és arannyal monogramozott tálakat, sem négy pedikűröst a szerencsés húsz körmére. Bánom is én… az számít, hogy az eb vérét ne szívja harminc kullancs, ne találja vadász tölténye szemen és ne rúgja a „kifinomult“ városlakó vesén, mikor nem számít rá. Mennyivel jobb érzés, ha a délelőttöt mással töltheti az ember, mint a karján ólálkodó veszettséggyanús kutya harapásának kivizsgáltatásával. Nem csak számomra kecsegtető az a gondolat, hogy újra házat őrizhet, esetleg vak vezethet az addig fölösleges életforma… hogy több betölthető szerepet ne említsek.

Miért neveznénk haszontalannak egy olyan embercsoportosulást, amelynek mindössze 2010 szeptemberétől tartó működése alatt sikerült elérnie, hogy a város egy számukra kijelölt területen menhely építését engedélyezze? Ezzel mintegy kiküszöbölnénk, hogy a nyitrai vagy nagyszombati menhelyre keljen támaszkodni, melyek már városunk állatállománya nélkül is kapacitásbéli problémákkal küszködnek.  Az anyagiak forrása persze talány, de ha valaki macskakővel szeretné kirakni mennyek felé vezető útját, az biztosan megtalálja annak módját, az elérhetőségek hiánya ebben már nem fogja kedvét szegni.

 Isten elfelejtette, ám kéri, fűzzem hozzá: „ 11.: Ne légy ignoráns! “

Smreček Szilvia

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!